Pecázó pap - Stólában érkezik a versenyekre, és néha vízparton születnek a prédikációk

A szenvedélyes horgász eddigi legnagyobb zsákmánya egy 13 kilós ponty volt. A fiatal kanizsai káplánt édesapja „fertőzte” meg a hobbival – de amúgy is kötelező lett volna botot ragadnia, hiszen a Balaton partján, Balatonberényben nőtt fel.

– Már akkor volt ifjúsági horgászengedélyem, s rendszeresen jártam pecázni édesapámmal – bocsátotta előre Sifter Gergely. – Amikor középiskolába, főiskolára jártam, jó pár évig szüneteltettem a horgászatot, hiszen minden erőmmel a tanulásra koncentráltam. Csak akkor váltottam ki újra az engedélyt, amikor pappá szenteltek és Marcaliba kerültem. Ottani főnököm nem vette jó néven a hobbimat, azt mondta, hogy a horgászat a bolondok sportja – mert hogy´ lehet csöndben lenni? Erre én azt válaszoltam, el sem tudja képzelni, mennyire jó: pecázás közben elmélkedem, gondolkodom, gyakran ott, a tóparton születnek a prédikációk. Ahogy Szent Ferenc a madarakkal beszélgetett, én a halakkal teszem ugyanezt. S nem utolsósorban, a horgászat szórakoztató is, a közhiedelemmel ellentétben soha nem unalmas – mondta.

Amikor Nagykanizsára, a Jézus Szíve Plébániára került Fliszár Károly főesperes-plébános „szárnyai” alá, benne igazi támogatóra lelt, hiszen ő is nagy horgász.

– Viszonylag gyakran pecázunk együtt, legutóbb például lékhorgászaton voltunk Pötrétén – árulta el Sifter Gergely. – Ezúttal sajnos, nem fogtunk semmit sem, de a közösség éppen olyan jó volt, mint máskor. Egyébként először 2010-ben jártam ott, amikor a tavat kezelő horgászegyesület elnöke megkeresett, hogy rendezné- nek egy országos pergetőbajnokságot, amelyre elvárnak, nemcsak papként, hanem horgászként is. Természetesen igent mondtam, ez egy páros verseny volt, és a sors úgy hozta, hogy akik szóba jöhettek volna párként, mind visszaléptek. Erre: majd ők szereznek nekem társat. A pacsai horgászboltban dolgozó Nagy Miklós került mellém, s hozzátartozik még a dologhoz, hogy ezt megelőzően én csak békés halakra horgásztam, ragadozókra soha. Nosza, vettem egy komplett pergetőfelszerelést és gyerünk! Rövid időn belül 3 nagyobb halat is sikerült fognom, mire a társam azt kérdezte: most akkor ki tanít kit? Végül 6 hallal megnyertük a versenyt, országos első helyezettek lettünk, több mint 400 ezer forintos összdíjazásban részesültünk. A többi versenyző meg morgolódott, hogy bunda volt az egész, mert Károly atya a partról adta az áldást, én a vízről, a csónakban pedig ott ült velünk a Jóisten is...

Gergő atya azóta sikert sikerre halmoz: a versenyek révén már egy kisebb egyesület arzenáljának megfelelő horgászfelszerelése gyûlt össze. Többféle bot, legalább tíz fajta mûcsali, a ragadozó halak esetében különösen hasznos és ajánlott szájfeszítő... Ha mindent ki akarna vinni a vízpartra, legalább két bőröndöt kellene maga után vonszolnia.