Elemes főnix és egyéb nyalánkságok

Remélem, az elemes verzióban nem kell gondolkodnunk – jutott eszembe ez a képtelenség, merthogy a technika, mi több, információ- és számítástechnika ma már szinte minden elképesztő dologra képes. Egynehány évtizede a civil világban még sci-fi agyrémnek számított volna maga az Internet is. Mára: mindennapi függéseink része; kis túlzással elengedhetetlen munka- és információs, szociális eszköz. A neten csüngve aztán a tudományos (főként) technikai világ új és újabb, nélkülözhetetlen vagy jópofa, extra, vagy szimplán blőd kütyüinek hihetetlen tárháza nyílik meg.

Itt van például a telefon- vagy számítógép-kompatibilis cipő, az Adidas és a Google közös fejlesztése. Ez a dorkó annyira elmés, hogy nem csak azt képes rögzíteni, merre jár viselője, de azt is, mindez mekkora erőfeszítésébe kerül a láb tulajdonosának. Használatakor (értsd: felhúz, jár) azonnal közzétehetők a csuka friss (nyomonkövetési) adatai a szociális média csakis erre váró oldalain, s a smart shoes-nak keresztelt elménnyel még beszélni is lehet mindeközben... Vagy itt van egy másik, szintén befogadóképességünk határait súroló, csakhogy jóval gyakorlatiasabb (bevallhatom, lenyűgöző) csoda. Még csak idén debütált a Golden-i nevű eszköz, mely első sorban a bűnüldöző hatóságoknak nyújthat igazi segítséget. Ez az amerikai-brit, headset-szerű szerelemgyerek verbális vezérlésű, infrával kiegészítve akár a falon is áthatol. A miniatűr félszem-félfül megoldással rögvest azonosítható egy gyanús személy, rendszám, vagy lehívható általa egy épület tervrajza, a nélkülözhetetlen háttéradatbázisokra támaszkodva. Szép új világ.

Mindezek csak csúcsocskák a virtuális jéghegyekről. Jól jelzik ugyanakkor, amire a technika elkövetkező néhány év(tized)ében számíthatunk. Aki megélte már a tizenkilós mobiltelefonokat, nemigen csodálkozik. Csak éppen elmennek mellette a valódi és érdemi fejlődés (általa) vadhajtásnak minősített agyszüleményei. És milyen meglepő, a ma csak néhány dekás telefont telefonálásra használja, a laptopot netszörfölésre, írásra, adatkezelésre, kapcsolattartásra (jó, filmnézésre, játékra és zenehallgatásra és...); és elszörnyed japán turistákat látván, akik két tenyérnyi tabletjükkel fényképeznek.

De az avíttas felhasználók is álmodnak, olyan kütyükről, melyekkel például mérhető lenne a szándék tisztasága, a kimondott szó igaza, a másik jóravalósága, netán az ordas hataloméhség. Csakhogy a renegát felhasználó meg is riad. Mert nem akar maga is alany lenni, némi tisztánlátásért állandó vesevizslatást vállalni; meg szégyelli is gépesített bizonyosságra törekvését, lelki kukkolási ingerét. Nem is hiszi, hogy amire az emberi elme nem, arra egy gép bármikor képes lehet... Pedig lehet, csak jeleket, jelzéseket, komplexeket kellene tudnia olvasni, infra helyett belső és valós szemmel látni, felismerni és összerakni az előttünk történteket. Meglehet, könnyebben jósolnánk nem csupán technikai, de személyes és azon túlmutató jövőidőt. Elemes főnix – és gondolatrendőrség – nélkül.