Nyerni vagy nem nyerni..

Ez dőreség, erre jöhetett rá Orbán Viktor, amikor a nyerőgépek betiltására szánta el magát. Az ügy nem tűrt halasztást, rendkívüli kormányülésen tárgyalták; ilyet utoljára a 2010-es árvíz miatt tartottak. Vagy nem ez volt a valós ok? Emlegettek nemzetbiztonsági kockázatot, rebesgették, a nyerőgép-maffia és a zsebükben ülő politikusok alól akarták kirántani a szőnyeget. Az is lehet, hogy a hét végén derült ki, minden játékra szánt forintunkat eztán az állami perselybe kell bedobni, ha a költségvetést meg akarjuk menteni.

Az is elképzelhető, hogy Orbán Viktort az Ópusztaszeren, Szent Mihály napján elmondott beszéde hevítette cselekvésre. Régi szokás szerint a pásztorok e napon adnak számot a rájuk bízott jószágról. Nos, a kormányfőnek főhet a feje, ha a maga mögött hagyott két év gazdasági eredményeit kell számba vennie. Ezért inkább magára öltötte Szent Mihálynak, a mennyei hadak nagy vezérének, győztes harcosának pózát és leszámolt a gonosszal. Az IMF-et szidni már ő is unhatta, hát ráakadt a szerencsejáték-gépekre. A nyomor okára. Mert ezt is mondták: a szegények azokon játsszák el a pénzüket. Pedig Pintér Sándortól tudjuk, a közmunkáért fizethető 47 ezer forint és két kecske elegendő lenne a megélhetésre. Sőt sok is, hiszen a segélyplafon ennél alacsonyabb lesz, ez alatt guggolhatnak, akiknek más bevétel nem jut.Ők viszont olyan szerencsétlenek, hogy inkább ne is próbálkozzanak a nyerőgépekkel.

Persze előfordulhat, hogy sokkal egyszerűbb dolog történt: Orbán Viktor beszédtől cserepes ajkait megnedvesítendő, betért az ópusztaszeri krimóba, legurított pár kortyot, aztán bedobott néhány százast Fortuna villódzó gépébe és nem nyert... Márpedig ő ezzel az érzéssel 2010 tavasza óta már soha többet nem akart szembesülni. Lehet, hogy mégis szoknia kéne?