Orvosok és ápolók - menni vagy maradni?

Ám akadnak kivételek. A galamboki dr. Parti Krisztina és a nagykanizsai dr. Farics Ákos idén nyáron fejezte be a pécsi orvostudományi egyetemen tanulmányait. Frissen kerültek bele az egészségügy gépezetébe, mindössze 5 napja töltenek be rezidensi állást a Kanizsai Dorottya Kórházban.

Mindketten úgy vélik: szakmailag előnyösebb számukra, ha hazájukban vállalnak állást, mint ha külföldre szerződnek. Pedig ajánlatot kaptak odakintről...

- A család, a barátok és a barátnőm egyaránt ideköt, nem akartam elmenni Magyarországról - jelezte dr. Farics Ákos. - Nagykanizsaiként egyértelmű volt, hogy a szülővárosomban helyezkedem el.

- Tény, hogy nagyon vonzó ajánlatokkal kecsegtetnek a külföldi kórházak részére dolgozó fejvadász cégek, melyek ma már minden magyar egyetemen megtalálhatók - vette át a szót dr. Parti Krisztina. - A családi kötődés miatt azonban úgy döntöttem, hogy maradok.

A két fiatal orvos egybehangzó véleménye szerint a magyarországi klinikai központokban nehezebb előre jutni, mint a városi, megyei kórházakban. Mindketten abban reménykednek, hogy mivel kevés orvos van - Nagykanizsa sem kivétel ez alól - így szakmai fejlődésük gyorsabb lesz.

Az elmúlt években a Kanizsai Dorottya Kórházból is távoztak külföldre orvosok, Norvégiába, Finnországba, ahol a magyar jövedelmi viszonyoknál jóval magasabb bért kapnak, ám mégis, több ezer kilométerre vannak a hazájuktól.

- Három orvosunk távozott külföldre munkavállalás céljából - mondta prof. dr. Bátorfi József főigazgató. - Mindegyik orvos kiváló szakember, intézményünknek érzékeny veszteséget jelentett távozásuk és pótlásuk jelentős gondot okozott, de megoldottuk. Természetesen az intézményünkben dolgozó orvosainkat folyamatosan keresik fejvadász cégek külföldi munkalehetőségre vonatkozó ajánlataikkal. Ezek rendkívül csábítóak, hiszen az orvosok számára akár tízszer magasabb bért ígérnek, sok esetben nyelvtanfolyam, lakhatás, illetve együtt utazó család esetében elhelyezés - akár a házastárs részére munkalehetőség biztosításával. Ezekkel a feltételekkel a magyar kórházak sajnos nem tudnak versenyezni.

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

Mindketten úgy vélik: szakmailag előnyösebb számukra, ha hazájukban vállalnak állást, mint ha külföldre szerződnek. Pedig ajánlatot kaptak odakintről...

- A család, a barátok és a barátnőm egyaránt ideköt, nem akartam elmenni Magyarországról - jelezte dr. Farics Ákos. - Nagykanizsaiként egyértelmű volt, hogy a szülővárosomban helyezkedem el.

- Tény, hogy nagyon vonzó ajánlatokkal kecsegtetnek a külföldi kórházak részére dolgozó fejvadász cégek, melyek ma már minden magyar egyetemen megtalálhatók - vette át a szót dr. Parti Krisztina. - A családi kötődés miatt azonban úgy döntöttem, hogy maradok.

A két fiatal orvos egybehangzó véleménye szerint a magyarországi klinikai központokban nehezebb előre jutni, mint a városi, megyei kórházakban. Mindketten abban reménykednek, hogy mivel kevés orvos van - Nagykanizsa sem kivétel ez alól - így szakmai fejlődésük gyorsabb lesz.

Az elmúlt években a Kanizsai Dorottya Kórházból is távoztak külföldre orvosok, Norvégiába, Finnországba, ahol a magyar jövedelmi viszonyoknál jóval magasabb bért kapnak, ám mégis, több ezer kilométerre vannak a hazájuktól.

- Három orvosunk távozott külföldre munkavállalás céljából - mondta prof. dr. Bátorfi József főigazgató. - Mindegyik orvos kiváló szakember, intézményünknek érzékeny veszteséget jelentett távozásuk és pótlásuk jelentős gondot okozott, de megoldottuk. Természetesen az intézményünkben dolgozó orvosainkat folyamatosan keresik fejvadász cégek külföldi munkalehetőségre vonatkozó ajánlataikkal. Ezek rendkívül csábítóak, hiszen az orvosok számára akár tízszer magasabb bért ígérnek, sok esetben nyelvtanfolyam, lakhatás, illetve együtt utazó család esetében elhelyezés - akár a házastárs részére munkalehetőség biztosításával. Ezekkel a feltételekkel a magyar kórházak sajnos nem tudnak versenyezni.

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

- A család, a barátok és a barátnőm egyaránt ideköt, nem akartam elmenni Magyarországról - jelezte dr. Farics Ákos. - Nagykanizsaiként egyértelmű volt, hogy a szülővárosomban helyezkedem el.

- Tény, hogy nagyon vonzó ajánlatokkal kecsegtetnek a külföldi kórházak részére dolgozó fejvadász cégek, melyek ma már minden magyar egyetemen megtalálhatók - vette át a szót dr. Parti Krisztina. - A családi kötődés miatt azonban úgy döntöttem, hogy maradok.

A két fiatal orvos egybehangzó véleménye szerint a magyarországi klinikai központokban nehezebb előre jutni, mint a városi, megyei kórházakban. Mindketten abban reménykednek, hogy mivel kevés orvos van - Nagykanizsa sem kivétel ez alól - így szakmai fejlődésük gyorsabb lesz.

Az elmúlt években a Kanizsai Dorottya Kórházból is távoztak külföldre orvosok, Norvégiába, Finnországba, ahol a magyar jövedelmi viszonyoknál jóval magasabb bért kapnak, ám mégis, több ezer kilométerre vannak a hazájuktól.

- Három orvosunk távozott külföldre munkavállalás céljából - mondta prof. dr. Bátorfi József főigazgató. - Mindegyik orvos kiváló szakember, intézményünknek érzékeny veszteséget jelentett távozásuk és pótlásuk jelentős gondot okozott, de megoldottuk. Természetesen az intézményünkben dolgozó orvosainkat folyamatosan keresik fejvadász cégek külföldi munkalehetőségre vonatkozó ajánlataikkal. Ezek rendkívül csábítóak, hiszen az orvosok számára akár tízszer magasabb bért ígérnek, sok esetben nyelvtanfolyam, lakhatás, illetve együtt utazó család esetében elhelyezés - akár a házastárs részére munkalehetőség biztosításával. Ezekkel a feltételekkel a magyar kórházak sajnos nem tudnak versenyezni.

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

- Tény, hogy nagyon vonzó ajánlatokkal kecsegtetnek a külföldi kórházak részére dolgozó fejvadász cégek, melyek ma már minden magyar egyetemen megtalálhatók - vette át a szót dr. Parti Krisztina. - A családi kötődés miatt azonban úgy döntöttem, hogy maradok.

A két fiatal orvos egybehangzó véleménye szerint a magyarországi klinikai központokban nehezebb előre jutni, mint a városi, megyei kórházakban. Mindketten abban reménykednek, hogy mivel kevés orvos van - Nagykanizsa sem kivétel ez alól - így szakmai fejlődésük gyorsabb lesz.

Az elmúlt években a Kanizsai Dorottya Kórházból is távoztak külföldre orvosok, Norvégiába, Finnországba, ahol a magyar jövedelmi viszonyoknál jóval magasabb bért kapnak, ám mégis, több ezer kilométerre vannak a hazájuktól.

- Három orvosunk távozott külföldre munkavállalás céljából - mondta prof. dr. Bátorfi József főigazgató. - Mindegyik orvos kiváló szakember, intézményünknek érzékeny veszteséget jelentett távozásuk és pótlásuk jelentős gondot okozott, de megoldottuk. Természetesen az intézményünkben dolgozó orvosainkat folyamatosan keresik fejvadász cégek külföldi munkalehetőségre vonatkozó ajánlataikkal. Ezek rendkívül csábítóak, hiszen az orvosok számára akár tízszer magasabb bért ígérnek, sok esetben nyelvtanfolyam, lakhatás, illetve együtt utazó család esetében elhelyezés - akár a házastárs részére munkalehetőség biztosításával. Ezekkel a feltételekkel a magyar kórházak sajnos nem tudnak versenyezni.

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

A két fiatal orvos egybehangzó véleménye szerint a magyarországi klinikai központokban nehezebb előre jutni, mint a városi, megyei kórházakban. Mindketten abban reménykednek, hogy mivel kevés orvos van - Nagykanizsa sem kivétel ez alól - így szakmai fejlődésük gyorsabb lesz.

Az elmúlt években a Kanizsai Dorottya Kórházból is távoztak külföldre orvosok, Norvégiába, Finnországba, ahol a magyar jövedelmi viszonyoknál jóval magasabb bért kapnak, ám mégis, több ezer kilométerre vannak a hazájuktól.

- Három orvosunk távozott külföldre munkavállalás céljából - mondta prof. dr. Bátorfi József főigazgató. - Mindegyik orvos kiváló szakember, intézményünknek érzékeny veszteséget jelentett távozásuk és pótlásuk jelentős gondot okozott, de megoldottuk. Természetesen az intézményünkben dolgozó orvosainkat folyamatosan keresik fejvadász cégek külföldi munkalehetőségre vonatkozó ajánlataikkal. Ezek rendkívül csábítóak, hiszen az orvosok számára akár tízszer magasabb bért ígérnek, sok esetben nyelvtanfolyam, lakhatás, illetve együtt utazó család esetében elhelyezés - akár a házastárs részére munkalehetőség biztosításával. Ezekkel a feltételekkel a magyar kórházak sajnos nem tudnak versenyezni.

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

Az elmúlt években a Kanizsai Dorottya Kórházból is távoztak külföldre orvosok, Norvégiába, Finnországba, ahol a magyar jövedelmi viszonyoknál jóval magasabb bért kapnak, ám mégis, több ezer kilométerre vannak a hazájuktól.

- Három orvosunk távozott külföldre munkavállalás céljából - mondta prof. dr. Bátorfi József főigazgató. - Mindegyik orvos kiváló szakember, intézményünknek érzékeny veszteséget jelentett távozásuk és pótlásuk jelentős gondot okozott, de megoldottuk. Természetesen az intézményünkben dolgozó orvosainkat folyamatosan keresik fejvadász cégek külföldi munkalehetőségre vonatkozó ajánlataikkal. Ezek rendkívül csábítóak, hiszen az orvosok számára akár tízszer magasabb bért ígérnek, sok esetben nyelvtanfolyam, lakhatás, illetve együtt utazó család esetében elhelyezés - akár a házastárs részére munkalehetőség biztosításával. Ezekkel a feltételekkel a magyar kórházak sajnos nem tudnak versenyezni.

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

- Három orvosunk távozott külföldre munkavállalás céljából - mondta prof. dr. Bátorfi József főigazgató. - Mindegyik orvos kiváló szakember, intézményünknek érzékeny veszteséget jelentett távozásuk és pótlásuk jelentős gondot okozott, de megoldottuk. Természetesen az intézményünkben dolgozó orvosainkat folyamatosan keresik fejvadász cégek külföldi munkalehetőségre vonatkozó ajánlataikkal. Ezek rendkívül csábítóak, hiszen az orvosok számára akár tízszer magasabb bért ígérnek, sok esetben nyelvtanfolyam, lakhatás, illetve együtt utazó család esetében elhelyezés - akár a házastárs részére munkalehetőség biztosításával. Ezekkel a feltételekkel a magyar kórházak sajnos nem tudnak versenyezni.

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

A keszthelyi városi kórházból az elmúlt két évben 3 szakorvos és 4 szakdolgozó távozott külföldre. A 42 főállású és 26 megbízással dolgozó orvost, továbbá 250 szakdolgozót foglalkoztató intézmény összlétszámához viszonyítva alacsony a távozók száma, ám ahhoz képest, hogy korábban nem kellett ilyen elszivárgással számolniuk, gondot okoz a folyamat.

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, illetve hosszabb távon maradnak-e, vagy csak ügyelni ruccannak ki.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Olvasóink véleménye, a szerző jegyzete

Szerintem (Magyar Hajnalka jegyzete)

Schmitt Pál köztársasági elnök arra biztatta a Semmelweis egyetem elsőéves hallgatóit, hogy a  nehézségek ellenére is tartsanak ki Magyarországon, és avval hálálják meg taníttatásukat, hogy boldogságukat nem a könnyebb élettel kecsegtető külföldön, hanem a szülőföld rögösebb útján próbálják elérni. Szép szavak, ismerős szavak. Nagy divat nálunk az emberek lelkiismeretére, meggyőződésére  apellálva áldozatvállalást kérni. A rendszerváltás előtt épp elégszer  hallottunk hasonlókat, bár  akkor a szocialista öntudatra hivatkoztak...

- Különösen azért, mert nagyon nehéz az akár több szakvizsgával is rendelkező kollégák pótlása - avat be dr. Kvarda Attila főigazgató. - A távozók közül egy belgyógyász kolléga Angliába ment sürgősségi osztályra dolgozni, ugyancsak a szigetországot választotta egy intenzíves doktornőnk, egy szülész és onkológus szakvizsgával rendelkező kolléga pedig Norvégiában vállalt munkát. A szakdolgozók számára Ausztria és Németország a leginkább vonzó.

Mt elmondja, a kollégák szerencsére kimenetelük előtt 2-3 hónappal jelzik a szándékukat, hiszen ők is tudják, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a kórházat a pótlásuk. S az okok?

- A pénz döntő elem, ám szinte mindig szóba kerül a leterheltség is. A legutóbb távozott szakorvos elmesélte, hogy nem kell ügyelnie, napi 8 órát dolgozik, a felszerelés és a körülmények megfelelőek és mindehhez az itthoni fizetés többszörösét kapja...

- Találkozott már olyan orvossal, aki hazajött?

- Mindenki ígéri, de még eggyel sem találkoztam a keszthelyi kórházban... A folyamat több csapdát is rejt. Attól természetesen nem kell tartani, hogy mindenki elmegy külföldre, mindig lesznek olyanok, akik családi körülményeik, kötődésük, meggyőződésük vagy életkoruk miatt nem vállalkoznak rá. De az itthon maradókra akkora teher hárul, hogy kérdéses, meddig bírják. Egyre fáradtabb, fásultabb a hazai orvosi kar, félek, hogy mindez már az ellátás színvonalán is megérződik. Akkor pedig a kártérítési perek száma is megnőhet, ami az egész intézményrendszert gyengíti.

Megoldás? Dr. Kvarda Attila szerint sokat lendítene a dolgon a jövedelmek rendezése, ám önmagában a pénz nem minden. Fontos volna végre meglépni a régóta emlegetett struktúraváltást, aminek keretében a betegellátás terhei egyenletesebben oszlanának el az alapellátás, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, valamint a csúcsintézmények között.

Keszthelyen nem zajlik rezidensképzés, a Zala Megyei Kórház azonban egy időben tucatjával fogadta a szakvizsgára készülő fiatal orvosokat. Nem is olyan régen még akár 12 rezidens is jelentkezett egy szezonban, s a kórház ünnepélyes fogadtatást, közös eskütételt szervezett számukra. Mára azonban őket is elérte az országos tendencia, nem tolonganak a pályakezdő orvosok. Évek óta nincs elegendő rezidensük, tavaly négyen, idén öten vágtak bele a szakvizsga megszerzésébe a zalai kórház kebelén.

- Nagyon borulátó vagyok a szakemberkérdést illetően, ráadásul a humánerőforrás a gazdasági helyzetünket is meghatározza - reagál dr. Csidei Irén, a megyei kórház főigazgatója. - Ha ugyanis nincs utánpótlás, hanyatlásnak indul az adott szakterület. Hiába van akarat, kitűnő osztályvezető, jó munkaszervezés, ha nincs kit rámozdítani a feladatra... Ennek már a betegellátás issza meg a levét.

A megyei kórházban most rendezik be az ősszel induló új sürgősségi osztályt. Az orvosi műszerek rendre érkeznek, ám a létszám feltöltése már döcögősebb. Vajon ebben is szerepet játszik az orvosok külföldi munkavállalása?

- Nem kedvez nekünk a kor, manapság az orvosok kivárnak, s ha mozdulnak, azt ritkán teszik az országon belül. A saját kollégáink körében is érzékelünk egyfajta indulási készséget, külföldre. Legutóbb sajnos egyik gyereksebészünk távozott Németországba, s tudok róla, hogy néhányan még gondolkodnak, illetve bizonyos papírokat várnak. Igen nagy szükség volna rá, hogy a változások végre megkezdődjenek az egészségügyben, hogy legalább a meglévő szakembereinket meg tudjuk tartani.

A megyei kórházban az elmúlt négy évben 12 orvos és 17 ápoló munkaviszonya szűnt meg, külföldi munkavállalás miatt. Idén eddig 3 orvos és 10 szakdolgozó távozott az összlétszámot jelentő 252 orvosból és 626 ágy melletti ápolóból.

Ami a kilábalást illeti, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miszter a minap azt nyilatkozta a televízióban, a csodával lenne határos, ha az orvosi bérekre most milliárdokhoz jutna a tárca, pillanatnyilag csak a tervezett reformok által fölszabaduló belső tartalékokra számíthatnak. Az optimistább verziók szerint a Semmelweis Tervnek köszönhetően az egészségügy átalakításával 2012-ben már megtakarításokat is el lehet érni, amelyek az adott területre visszaforgathatók. Emellett a jövedelmek a rezidens ösztöndíjhoz hasonló uniós forrásokból javíthatók, kora ősszel például meghirdetik a szakorvosi ösztöndíjakat is.

Szomáliát is választották

A tavaly külföldre távozott egészségügyiek közül legtöbben a 25-29 éves korosztályhoz tartoztak. A népszerűségi listát Anglia vezette, majd Németország és Ausztria következett,  ám akadt egy-egy fő, aki például a Bahama szigeteket, Kínát vagy Szomáliát választotta célországként. Arról azonban nincsenek adatok, hogy valójában  hányan helyezkedtek el  külföldön, il