Törleszt vagy mehet - Már karhatalommal is zajlott kilakoltatás

 - Ha lenne pénzem, felülnék a repülőre, elutaznék más országba, ahol befogadnának politikai menekültként - érzékeltette, milyennek ítéli a helyzetét. A cigány származású, több szakmával rendelkező nő elmondta, hogy keresett munkát, de mindenhol azt a választ kapta, hogy nincs felvétel, így továbbra is a gyermekek nevelése után folyósított pénzből él a család.

 - Még egy kisebb lakást se akarnak adni neki, menjen a hajléktalanszállóra? Hát milyen világot élünk? Emiatt lesz öngyilkos sok kilakoltatott! - fogalmazta meg véleményét a szomszédja, majd megjelent egy férfi, a helyi cigány közösség egy ismert személyisége, s telefonálni kezdett, hogy segítséget járjon ki a családnak. A kilakoltatás napján azonban ez a kísérlet is meddőnek bizonyult, s maga az érintett is valószínűleg látta, hogy nincs kiút, hiszen már előzőleg összecsomagolta az ingóságok jó részét. A konyha berendezését és a kisebb bútorokat kivitette a fészerbe, s a lakásban sem volt már sok holmi.

Rövidesen megjött a végrehajtó és a bérlemények kezelését végző Lész Kft. munkatársa. Teherautó nélkül érkeztek, mivel a Lész már nem szállítja el a bútorokat, nincs hová tennie, s nyilván a fuvarra sem akar költeni. Ha ingóság marad a lakásban, a kilakoltatást követő 30 napon belül elviheti a tulajdonosa, persze egyeztetnie kell a lakáskezelővel, hogy bejusson. Miután ezt megbeszélte a bérlő a cég képviselőjével, megtörtént a zárcsere, s elérkezett a távozás pillanata. Az asszony a vállára kapta a táskáját, s útnak indult az otthon tartózkodó két nagyobb gyerekkel. Kérdeztük, hová mennek, azt mondta, nem tudják, de a hajléktalanszállóra biztos nem. A kilakoltatás során, mivel előírás, megjelent a rendőrség, de látták, hogy nincs konfliktus, így csak pár percig maradtak.

Az esetről a Lész Kft. sajtóreferense, Czudor Léna közölte: a bérlő jogviszonyát már 2007 nyarán felmondták közel 800 ezer forint tartozás miatt. Egy év múlva keresetlevelet adtak be a bíróságra a lakás kiürítésére és a még nem peresített tartozásra. A bíróság kötelezte a bérlőt, hogy 2009 március közepéig hagyja el a lakást. Ennek hatására az alperes adósságkezelési szolgáltatás igénybevételével ígérte a tartozás rendezését (az adósságkezelés alatt nem költöztetnek ki senkit). Több mint 300 ezer forint állami és városi támogatással és az ehhez hozzátett 25 százalékos bérlői önrésszel sikerült csökkenteni a tartozást több mint félmillió forintra 2009 végére, de 2010-ben (amikor kilakoltatási moratórium volt érvényben) már semmit sem fizetett a lakó. Csak az önkormányzat által folyósított lakásfenntartási támogatást kapta meg a lakáskezelő, amit közvetlenül a kft.-nek utal a város. Tavaly év végén végrehajtási eljárást indított a Lész Kft. a 2008-as ítéletben foglaltak érvényesítésére. Ekkor a tartozás meghaladta a 760 ezer forintot. Az ügyfél ismét kérte, hogy részt vehessen az adósságkezelési programban. Kétszázezer forint támogatást kapott és ezen felül 156 ezret fizetett be. Így is maradt azonban tartozása, s mivel a jogszabályok úgy változtak, hogy legközelebb csak fél év múlva vehetné igénybe ismét az adósságkezelést, ennek a kivárását már nem kockáztatta a lakáskezelő, állt a cég közleményében. Czudor Léna tudatta, a végrehajtás leállítására csak akkor van mód, ha még a kilakoltatás előtt az összes tartozását kifizeti a bérlő. Volt egy ilyen eset 2008-ban: valaki egy órával a kiköltöztetés előtt törlesztett.

A bérlakás nem ajándék, ez az önkormányzat határozott álláspontja. Tarthatatlan, hogy egyesek úgy gondolják, lakhatási feltételeiket közpénzből kell biztosítani, mutatott rá nemrég Gyutai Csaba polgármester a bérlők kintlévőségeinek növekedését elemző konferencián. A népjóléti osztályon történetek tucatját mesélte tegnap Hardubé Judit osztályvezető arról, hogy mennyire természetesnek tartja néhány ügyfél a városi segítséget még abban az esetben is, ha már minden támogatási lehetőséget kimerített. Az önkormányzat most abba az irányba halad, hogy bérlakást csak a fizetőképes igénylőknek ad, a nagy tartozókat rászorítja a törlesztésre vagy a költözésre, s igyekszik gátat szabni az adósságok felhalmozódásának. A kintlévőségek ugyanis már a Lész működését veszélyeztetik.

A kilakoltatásokkal szemben meghirdetett moratórium április tizenötödikei lejárta óta már nyolc családot kellett karhatalom segítségével kiköltöztetni nagykanizsai önkormányzati bérlakásából, további négy család pedig az intézkedés előtt leadta a kulcsot a Nagykanizsai Vagyongazdálkodási és Szolgáltató Zrt.-nél.

- Szerintem a legnagyobb problémát éppen a moratórium okozta, emiatt biztonságban érezték magukat a családok, és halmozták a tartozásukat. Ez tükröződik a kintlévőség jelentős emelkedésében - hallottuk Kámán Lászlótól, az önkormányzati tulajdonú társaság vezérigazgatójától. - Pedig ez idő alatt is zajlottak a perek, végrehajtási eljárások, a moratórium csak a lakás fizikai kiürítését tiltotta. A családok fizetőképessége viszont eközben nem nőtt, sokaknak nagyon kevés pénz jut a megélhetésre. A következmények számokban is kimutathatók, s az adatok elszomorítók. A keleti városrészben több család milliós nagyságrendű tartozást halmozott fel, egyikük hátraléka elérte az 1,4 millió forintot. A város területén található 1250 lakott önkormányzati bérlakásra idén már 132 millió forint tartozás esik - könnyű kiszámítani, hogy minden egyes ingatlanra százezer forint adósság jut. Döbbenetesen hangzik, de tény: az 1250 bérlő 60 százalékával szemben már valamilyen eljárást kellett foganatosítani. Már tucatnyi családnak ki is kellett költöznie a bérlakásból, három família kilakoltatásának pedig ki van tűzve az időpontja.

A vagyongazdálkodási cég ezért folyamatosan tartja a kapcsolatot a városban működő végrehajtókkal, mi több: két munkatársa és egy ügyvéd gyakorlatilag csak ezekkel az esetekkel foglalkozik. A tapasztalatok alapján a kilakoltatottak (akikkel szemben a törvény értelmében az önkormányzati cégnek immár nincs elhelyezési kötelezettsége) rokonoknál húzzák meg magukat, mások hegyi birtokokat igyekeznek lakhatóvá tenni. Akiknek egyik lehetőség sem áll rendelkezésre, a hajléktalanszállón vagy valóban az utcán kötnek ki.

- Az önkormányzat elvárása, hogy a kintlévőségeket megfelelő szigorral hajtsuk be - jelezte Kámán László. - Ennek eleget kell tennünk, természetesen a törvény előírásainak betartásával. Igyekszünk időben figyelmeztetni a lakókat: három havi lakbér elmaradása után már felszólítást küldünk, s ekkor még nem olyan magas az összeg, hogy ne lehetne rendezni. Ha mégsem fizetik ki a tartozást, akkor felmondjuk a bérleti szerződést. Számunkra ugyanakkor komoly probléma, hogy ha a kintlévőségünk egyre nő, a részvénytársaság akár finanszírozhatatlanná is válhat, de szerencsére ez még nem áll fenn, s nem szeretnénk idáig eljutni.

A moratórium  már a múlté Zalaegerszegen a mostani kiköltöztetési hullám elôtt utoljára 2009-ben volt kilakoltatás. 2009 novemberétôl 2011 április közepéig moratórium volt érvényben. Idén tavasszal ismét lehetôvé vált a jelentôs tartozást felhalmozó bérlôk kiköltöztetése. Kilencen már önként elhagyták a lakást, s jelenleg körülbelül 30 bérlô számíthat kényszerkiköltöztetésre. Adósságuk fejenként néhány százezer forinttól másfél millióig terjed. 

OLDALTÖRÉS: Szerintem

Szerintem (jegyzet)

Az utcára kerülés réme bizony jó ideje ott lebeg az egyre szegényedô családok feje felett. A legnagyobb baj az, hogy számukra nagyon nehéz út vezet vissza a normális életbe: a lakás elvesztése után, megfelelô háttér nélkül szinte lehetetlen munkát találni. Marad a segély, esetenként a koldulás, s nem csak a felnôtteknek – már találkoztam gyerekkel, aki kenyérre kért pénzt. Pedig biztos vagyok benne, hogy ô is álmodott egykor, ha nem is palotáról, de legalább egy lakásról, ahol saját szobája van. A való világ azonban szétzúzta az álmait – nemcsak neki, hanem egyre többekét.