Idáig jutottunk! Cukrot, lisztet a szomszédból

Vargáné Dala Enikő és Rábáné Varga Anikó sógornők, Sárváron ültek kocsiba a minap.
- Úgy kéthavonta jövünk, elsősorban élelmiszerért, kozmetikumért - tudtuk meg tőlük. Kiderült, törzsvásárlói kártyával is rendelkeznek, ez plusz kedvezményekkel jár. - Vettünk persze cukrot is, most 69 eurócent. Számítanak a magyarokra, olcsóbban is kínálják, de 10 kilogrammnál többet nem vihet egy vásárló. Akciós most az olívaolaj, vettünk sajtot, melynek a minősége jobb, mint néhány otthon kaphatónak, de ugyanezt tapasztalhatjuk az édesség vagy a mosópor esetében. Néha a tankolással is összekötjük a kirándulást. Egyébként, ha még vezetne az ember további 20 kilométert és nem a határhoz közel venné a benzint, akár 60 forinttal olcsóbbanis hozzájuthatna az üzemanyaghoz...

Mindketten babát várnak, s babaholmiknak is utánanéztek. E téren azonban csalódtak, így a születendő apróságoknak inkább Magyarországon vásárolnak.

A sajtokat 25 százalékos akcióval kínálták a napokban, 10 kilogrammos mosóport láttunk 13 euróért, akárcsak 5 literes öblítőt. Az 1 literes olívaolaj 5,99 volt, az ismert energiaital négy darabos csomagja pedig 0,99. A lila csomagolású népszerű csokoládé nagyobb méretű változatát ugyanakkor 2,14-ért emelhette le a polcról az édesszájú turista.

Az egyik szintén magyar rendszámú autóból nyugdíjas házaspár szállt ki:
- Szombathelyiek vagyunk - említette a hölgy. - A ruhaneműt itt annyiért veszem, amennyiért otthon a turkálóban tudom csak megvásárolni. Most cukrot, és más apróságokat veszünk. Körülnézünk, hiszen mindig van olyan termék, amit megéri Ausztriában megvásárolni. Ilyen például a mosópor is, melynek otthon tragédia a minősége, pedig ott is ugyanazt a márkajelzésűt veszem.

Persze Ausztriában sem mindenütt ideálisak az árak, nem mindegy, mely áruházlánc boltjaiba térünk be.

Lendván már lecsengőben van a cukorláz, egyrészt a határ menti magyarországi településeken élők az elmúlt hetekben alaposan bevásároltak, másrészt a szlovén üzletek kénytelenek voltak az ottani folyamatos ellátás biztosítása miatt korlátozást bevezetni. Több szupermarketben is jártunk, az egyikben húsz, a másikban pedig tíz kilogrammban maximálták a cukorvásárlást. A harmadik üzletben még szigorúbb feltétellel lehet csak cukorhoz jutni: a pénztárnál kellett kérni, és egy személy maximum öt kilót vihetett haza. Lendván a legolcsóbb cukor 77 centbe került, a környező falvakban, ahol többnyire csak egy-egy üzlet áll a vásárlók rendelkezésére, néhány eurócenttel drágább.

- Meglepve tapasztaltam a korlátozást, persze ha már eljöttem, akkor nem megyek haza üres kézzel - jegyezte meg a nemzetközi bolthálózat szupermarketje előtt egy egerszegi férfi. - Végigjárom a boltokat, s mindenütt a maximumot veszem meg.

A magyarországi vásárlók mintha szégyellnék, hogy az olcsó cukorért érkeztek Lendvára, fényképezni senki sem hagyja magát. Egy zalakomári házaspár két és fél mázsányit szeretett volna venni, ők is boltról boltra járnak, ám ezt a mennyiséget nem tudják összeszedni. A cukor mellett így került a kosárba étolaj és liszt is, azok szintén kedvezőbb áron szerezhetőek be, mint nálunk.

- Egy liter étolajon 80 forintot tudok spórolni - mondta másik üzlet előtt egy másik férfi. - Öt kartonnal viszek, nemcsak magamnak, a rokonoknak, ismerősöknek is.

A szlovéniai és magyarországi árkülönbség egyik oka az adótartalomban rejlik, hiszen míg nálunk a legtöbb áruféleség áfája 25 százalék, addig a szomszédos országban csupán 8 és fél - tudtuk meg a 90-95 százalékban magyar termékeket forgalmazó bolt vezetőjétől, Dean Bottól, aki hozzátette:

- Ahogy Magyarországon emelkedett a cukor ára, úgy ment fel az én üzletemben is - sorolta. - Azt tapasztaltam, hogy a vevők többsége a cukor miatt állt meg, de inkább lisztet vettek, most az lett a sláger. Az egykilós tüskeszentpéteri liszt, amit én világbajnok márkának tartok, 64 cent, a kétkilós kiszerelés 1,25, az öt kilós pedig 3,14 euró. A legtöbben ezeket viszik, de van a raktárban 25 és 50 kilós is, csak azt kérni kell.

Az élelmiszerrel ellentétben üzemanyagért már nem nagyon éri meg Szlovéniába utazni. A 95-ös oktánszámú benzin a Petrol hálózatán 1,279 euróba, azaz forintra átszámítva közel 260 forintba kerül. A dízelolaj literje 1,237 euró.

A rédicsi határállomáshoz legközelebbi kúton közel fél órát várakozunk, mire az első magyar rendszámú személyautó megérkezik. Egy Őrségben pihenő, s aznap éppen Lendvára kiránduló nyugdíjas pár gördül be. Számolnak, majd a férj megállapítja, forintot cserélnének euróra, így aztán tankolás nélkül hajtanak tovább. 

OLDALTÖRÉS: Bevásárlás, turizmus

Bevásárlás, turizmus
■ Bevásárlóturistának hagyományosan azt a látogatót nevezik, aki a külföldre vitt pénzének legalább a felét áruvásárlásra fordítja
■ A bevásárlóturizmusnak oka lehet az áruhiány, a belföldi és külföldi portékák ára közötti jelentős különbség, de kurrens termékek beszerzése is lehet cél
■ Elemző könyv is foglalkozik már a bevásárlóturizmussal, a motivációkkal

Bevásárlás, turizmus
■ Bevásárlóturistának hagyományosan azt a látogatót nevezik, aki a külföldre vitt pénzének legalább a felét áruvásárlásra fordítja
■ A bevásárlóturizmusnak oka lehet az áruhiány, a belföldi és külföldi portékák ára közötti jelentős különbség, de kurrens termékek beszerzése is lehet cél
■ Elemző könyv is foglalkozik már a bevásárlóturizmussal, a motivációkkal

Bevásárlás, turizmus
■ Bevásárlóturistának hagyományosan azt a látogatót nevezik, aki a külföldre vitt pénzének legalább a felét áruvásárlásra fordítja
■ A bevásárlóturizmusnak oka lehet az áruhiány, a belföldi és külföldi portékák ára közötti jelentős különbség, de kurrens termékek beszerzése is lehet cél
■ Elemző könyv is foglalkozik már a bevásárlóturizmussal, a motivációkkal

OLDALTÖRÉS: Szerintem (Péter Gyöngyi jegyzete)

Szerintem (Péter Gyöngyi jegyzete)
Annak idején a fagyasztóláda volt a sláger, de Ausztriából hozta a magyar a számítógépet, a magnót és a kazettát is, nem szólva a dezodorról, testápolóról, meg az édességről. Jugoszláviába mosóporért, sportruházatért, lemezért, meg „cigirágóért” ment az ember. Ma már minden van itthon, az országhatáron belül is, csak az árak mindig jobban nekilódulnak, mint a fizetések. Ezért aztán ma cukorért, étolajért, ruhaneműért kerekedik fel az ember. Azt azonban aligha gondolta volna bárki is, hogy jobb, ha a hazai lisztet is „kint” vesszük...

Szerintem (Péter Gyöngyi jegyzete)
Annak idején a fagyasztóláda volt a sláger, de Ausztriából hozta a magyar a számítógépet, a magnót és a kazettát is, nem szólva a dezodorról, testápolóról, meg az édességről. Jugoszláviába mosóporért, sportruházatért, lemezért, meg „cigirágóért” ment az ember. Ma már minden van itthon, az országhatáron belül is, csak az árak mindig jobban nekilódulnak, mint a fizetések. Ezért aztán ma cukorért, étolajért, ruhaneműért kerekedik fel az ember. Azt azonban aligha gondolta volna bárki is, hogy jobb, ha a hazai lisztet is „kint” vesszük...

Szerintem (Péter Gyöngyi jegyzete)
Annak idején a fagyasztóláda volt a sláger, de Ausztriából hozta a magyar a számítógépet, a magnót és a kazettát is, nem szólva a dezodorról, testápolóról, meg az édességről. Jugoszláviába mosóporért, sportruházatért, lemezért, meg „cigirágóért” ment az ember. Ma már minden van itthon, az országhatáron belül is, csak az árak mindig jobban nekilódulnak, mint a fizetések. Ezért aztán ma cukorért, étolajért, ruhaneműért kerekedik fel az ember. Azt azonban aligha gondolta volna bárki is, hogy jobb, ha a hazai lisztet is „kint” vesszük...