A tagok helyett az állam fizeti

 - Én évek óta nem láttam a környékünkön, hogy dolgoztak volna, minek fizessek - indokolta döntését a középkorú férfi, aki elismeri, pár hektár földje nem érintett a belvíztől, árvíztől, így effajta gondoktól nem fájt a feje.

Bódis Antal tartozásait immár ügyvéd hajtja be, mert a Zalaegerszegi Vízgazdálkodási Társulat igyekszik hozzájutni a 10905 forint hátralékhoz, amit további 5652 forint késedelmi pótlék és ügyvédi költség fejel meg.

Bódis Antal abban reménykedik, hogy az új rend életbe léptével - amikor az állam veszi át ezeket a terheket - már a tartozást sem kell lerónia.

- Jövőre valóban nem kell már hozzájárulást fizetni, de a korábbi hozzájárulások megilletik a társulatot, ezért az elmaradások behajtásáról nem mondunk le. Ennek a rendje, hogy először írásos felszólítást küldünk, a behajtás pedig adók módjára történik. Önkormányzatok, gazdálkodó szervezetek esetében az APEH feladata, magánszemélynél a jegyzőé - magyarázta Dormán László, a Zalaegerszegi Vízgazdálkodási Társulat vezetője. Rajtuk kívül a megyében a Principális és Felső-Zala menti, valamint a kis-balatoni társulat feladata a külterületi vízfolyások kezelése, meg a vízügyi igazgatóságoké. A gyakran problémát okozó átfedések is érlelték az elképzelést az eddiginél egységesebb kezelésre.

A magyar jogrendszer több mint 200 éve mondta ki, hogy a vízi társulati feladatokhoz a külterületi ingatlanok tulajdonosainak, használóinak hozzá kell járulniuk. Ez 1810-1948 között a kár-haszon elve, 1957-től mostanáig a szolidaritás elve alapján határozták meg. Ezért vízi társulatok tagjai önmaguk részére állapították meg az elvégzendő feladatokat, az ehhez fizetendő hozzájárulás mértékét, amelynek alsó határa ez évben nem lehetett kevesebb hektáronként és évenként erdő, rét, legelő, nádas, halastó művelési ágban nyilvántartott terület és kijelölt vízjárta külterület esetén nettó négyszáz forintnál, egyéb tagok esetében nettó 800 forintnál. Ez a minimum összeg a társulatok döntő részénél az éves területi vízgazdálkodási feladatok mindössze harmadára elég. Ahhoz, hogy a vízi társulatok által üzemeltetett 35 ezer kilométer vonalas létesítmény és a több mint 300 belvízátemelő szivattyútelep műszakilag indokolt munkáit el lehessen végezni, az ország teljes területe után hektáronként és évente átlagban legalább 3000 forintra lenne szükség.

Ha a vízi társulatok tagsága a kár-haszon elve alapján fizetne, akkor domb- és hegyvidéken a jelenlegi minimum hozzájárulás 10-15-szörösét, a belvízes síkvidéken 2-3-szorosát kellene fizetni.

- A társulatunknak 166 gazdálkodó egység, 105 önkormányzat s közel 5000 gazda a tagja - jellemzi az 1962 óta működő és 512 kilométer vízfolyást kezelő zalaegerszegi székhelyű szervezetük nagyságát Dormán László.

Nekik kell gondoskodni az érdekeltségi hozzájárulás beszedéséről is. Erre az évre 51 millió forintot vetettek ki, de hatmillióval kevesebb folyt be. A fizetési hajlandóság 87 százalékos: a gazdálkodó egységek és az önkormányzatok szinte hiánytalanul teljesítettek, míg a gazdák harmada feledkezett el erről a kötelezettségéről.

Tehát ebből a pénzből fontossági sorrend szerint költenek a karbantartásra, de csak a vízfolyások harmadára futja. E körben kiemelt figyelmet kapnak az agrár-vidékfejlesztési operatív program keretében felújított vízfolyások, mert a kapott támogatás feltétele volt további ötéves karbantartásuk.

- Emellett több olyan térséget tartunk nyilván, ahová évente vissza kell térnünk. Például Zalalövő, Murarátka, Csörnyefölde környéke - sorolta a neuralgikus pontokat.

A hiányzó pénzek egy részét pályázaton szerezték meg. Az egyik lehetőséget az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kínálja, amely 70 százalékos támogatást nyújt.

A jövő évi rendben az állam vállalja át az érdekeltségi hozzájárulást. Ez azt jelenti, hogy a 2009-ben esedékes 4,5 milliárd forintot innen kapják meg a szervezetek. Ez nem jelent rosszabb helyzetet a jelenleginél, de nem is várható javulás. Annyi változás várható, hogy a szakmai felügyelet a vízügyi igazgatósághoz kerül át. Ezzel egységessé válik, ami jó, mert eddig előfordult, hogy egy vízfolyásért több kezelő felelt és a munkákat nem hangolták össze.

Nem volt elégedett a Principális vízi társulat tevékenységével Mátyás Sándor, liszói falugondnok sem. Mint mondta, csak a vízfolyások egy részéből távolították el a növényzetet, például a Liszó-patak medrében 15-20 éves fákkal találkozik az arra járó.

- Nemrég arról kaptunk tájékoztatást a vízi társulattól, hogy az elmúlt öt évben erre a patakra nem kaptak pénzt, most ígérték, a munkákat jövőre elvégzik - tette hozzá. Azt nem tudta megmondani, hogy az önkormányzat mennyi hozzájárulást fizet. Márpedig a falut kétszer is megtámadta a kiáradó víz a rendkívüli csapadéktól, olvadástól.

- Az összes földet a miklósfai mezőgazdasági társaság bérli és műveli - mondta el falugondnok. - Ezek nadrágszíj parcellák rengeteg tulajdonossal, a vízfolyások, árkok karbantartása elmaradt, többségét beszántották.

A rendszerváltás után a korábban téeszhez tartozó árkokból sok átkerült az önkormányzathoz, azok se voltak karbantartva. Ennek pótlására, a rendszeres gondozásra viszont nem jutott pénz. Sok helyen már árok sincs, benőttek a bokrok, fák mindent. Tetézi a bajt, ha olyan növényt termesztenek, ami nem fogja meg a vizet. Tavaly kukoricát vetettek, az nem fogja meg a vizet, ötször jött iszap a faluba le a dombról. A Liszó mellett ott a Cserfai-patak, a kettő vize fut a Bunyai-patakba, de az sincs karbantartva, pedig a szombathelyi vízügyi igazgatósághoz tartozik, mégse gondozzák, tisztítatlan, magyarázta.

Az ötvenlelkes Zalaszombatfa évente 45 ezer forint hozzájárulást köteles fizetni az egerszegi társulatnak.

- Nagy gondunk a belvíz, már a tsz sem végezte el a meliorációt. Senki nem árkolt, senki nem csinálta meg a vízelvezetést, a társulat se csinált semmit, gazdátlanul maradt ez a feladat - magyarázta Tüske Béla polgármester, aki elárulta, saját földje után nem volt hajlandó megfizetni a hozzájárulást és példája a környéken általános.

- Semmit nem tettek a vízelvezetésért. Ráadásul egységesen kértek mindenkitől pénzt, függetlenül, hogy az adott területen található-e általuk kezelt vízfolyás vagy sem. Az elhanyagoltság miatt errefelé a szántóföldek zömét érintette a belvíz. A talaj felázott, az utak tönkrementek, nem tudom, miből lesz pénz a helyreállításra. Ha az árokrendszerek megfelelően működnek, akkor ez nem következik be. Talán, ha állami feladat lesz, több figyelem jut rá, mert nagyon sok pénz kell az elmaradások pótlására. Remélem, először azokra a településekre költenek, ahol az elmúlt években teljesen elhanyagolták a vízlevezető rendszereket - fogalmazta meg.

- Semmit nem tettek a vízelvezetésért. Ráadásul egységesen kértek mindenkitől pénzt, függetlenül, hogy az adott területen található-e általuk kezelt vízfolyás vagy sem. Az elhanyagoltság miatt errefelé a szántóföldek zömét érintette a belvíz. A talaj felázott, az utak tönkrementek, nem tudom, miből lesz pénz a helyreállításra. Ha az árokrendszerek megfelelően működnek, akkor ez nem következik be. Talán, ha állami feladat lesz, több figyelem jut rá, mert nagyon sok pénz kell az elmaradások pótlására. Remélem, először azokra a településekre költenek, ahol az elmúlt években teljesen elhanyagolták a vízlevezető rendszereket - fogalmazta meg.

OLDALTÖRÉS: Az államosítás zsákutca volt

Az államosítás  zsákutca volt

A vízgazdálkodási társulatok 1949-as államosítása után rövid úton bebizonyosodott, hogy a társulati vízgazdálkodási, helyi vízkárelhárítási feladatokat az állam vízügyi szervezete nem tudja ellátni. Ezek a fontos helyi létesítmények állami források hiányában állagukban leromlottak, vízelvezetô funkciójukat nem látták el, így a helyi vízkár veszélye mind a mezôgazdasági területeken, mind az érintett településeken rendkívül megnôtt.

OLDALTÖRÉS: Szerintem

Szerintem (jegyzet)

Szerintem (jegyzet)

Szerintem (jegyzet)

 Már megint az állam! Mármint csináljon valamit, mert akinek dolga lenne, nem teszi. Értem én, hogy az elszabadult vizek elleni védekezés közös ügy és teher. Csak az elvet nem értem, ami miatt az állam megint eljátssza a mindenrôl gondoskodó atyát. Ha valaki húzza a föld hasznát, viselje terheit, ez érvényesült 150 éven át, amit a szocializmusban a szolidaritás egalizáló elve követett. Most ezt terjesztik ki az összes polgárra. Tessék mondani, tényleg olyan sok volt a hektáronkénti 800 forint hozzájárulás, hogy az idén ugyanekkora területre felvehetett 49 ezer forint földalapú támogatásból nem lehetett kifizetni?