Harminc éve jutott fel a hazai labdarúgó élvonalba az N. Olajbányász SE

A csapattagok közül néhányan ugyan igazoltan hiányoztak, de a többséget meg tudta ünnepelni a publikum. A mai kanizsai B-közép, a Fenegyerekek tagjai pedig molinóval is készültek, melyen nagyobb részben az utódoknak üzent a „Kövessétek elődeitek útját!” felirat. A bajnokok aranyérmet kaptak teljesítményük és az eltelt 30 év tiszteletére.

– Fantasztikus volt a délután, mindannyiunk nevében mondhatom, annyira jól sikerült, hogy éjfélig haza sem értem – mondta Kepe Tibor, a bajnokcsapat kapitánya. – Abból a szezonból a legfontosabb emlékem a bajnoki ünneplés, amikor a Paks legyőzése után hiába volt rettentő hideg, a fogadalmamnak megfelelően bele kellett ugranom az Erzsébet téri szökőkútba. Majd’ megfagytam, de kit érdekelt ez akkor? Boldogok voltunk a várossal együtt. Nagyon jó volt ez a közösség, azóta is évente találkozunk, és remélem, még sokáig találkozhatunk.

Keszei Ferenc vezetőedző csapatához annak idején szezon közben, az NB III-ból csatlakozott a lenti Vidóczi József:

– Ez a csapat valóban csapat volt, csupa nagybetűvel, ebben rejlett a legfőbb ereje. Összejárunk az egykori zetés, illetve a szombathelyi csapattársakkal is, de sehol nincs meg az a baráti hangulat és szeretet, ami a kanizsaiakkal. Mondjuk most az ünneplés még rátett egy lapáttal: máskor csak kezet szoktunk fogni, most viszont mindenki ölelgette a másikat.

A kapus Csáki László azt mondta: nem gondolta, hogy a szurkolók számára még mindig ilyen fontos az egykori sikercsapat, hiszen a lelátón helyet foglalók közül sokan nem is éltek még a feljutás idején.

– Számomra azokból az időkből a drukkerek támogatása a legfontosabb élmény, fantasztikusan boldog idők voltak. Kiválóan működött a csapat, Keszei Feri nagyon összeszedte a társaságot, elhitette velünk, hogy képesek vagyunk megnyerni a bajnokságot. Aztán ahogy jöttek a sikerek, ez a győztes hangulat csak fokozódott. Manapság már ritkán járok meccsre, de talán ezért is tudott ilyen élmény lenni számomra ez az évforduló. Köszönjük, hogy gondoltak ránk!

A védelem tengelyében játszott annak idején Kiss István, aki ennek ellenére a szerzett góljaira büszke igazán abból a szezonból.

– Tizenegyszer találtam be, ezzel Filipovics és Fuisz mögött harmadik voltam a házi góllövőlistán, ilyen nem történt velem máskor. Nagyszerű szezon volt, minden összeállt: régóta együtt játszottunk, illetve kellett még a sikerhez Keszei Feri remek munkája. Nagyon szép emlékek ezek és igazán jól esett a köszöntés, jó volt érezni, hogy a szurkolók sem felejtettek el minket.

A középpályás Hegedűs László számára a remek siker mellett az elszalasztott lehetőségekről is szólt ez a jubileum:

- Kiváló csapatunk volt, olyan társaság, amely akár 5-6 évig lehetett volna stabil tag az NB I-ben. A feljutáshoz szükséges pluszt kétség kívül az edzőnk, Keszei Ferenc hozta, de - és ezt természetesen neki is elmondta már azóta - a kiesésben is neki volt talán a legnagyobb szerepe. Illetve a vezetőségnek, amely nem tudott felnőni a feladathoz. Ha azon a nyáron nem igazolnak hat-nyolc játékost, hanem csak három ütőképes labdarúgót, hosszú évekig tartó sikertörténet kezdődhetett volna. Nagyon jó társaság volt ez, nem véletlenül vagyunk ma is ilyen jóban, de számomra mindig kicsit szomorú is visszagondolni azokra az időkre, hiszen sokkal többet ki lehetett volna hozni belőlük.