Magánnyugdíjpénztár: menni vagy maradni? Ez itt a nagy kérdés

- Nem tudom, egyáltalán lesz-e nyugdíjam - vág a közepébe a zalaegerszegi Tódor Gábor. - Sokáig azt gondoltam, ez a fenyegető mondat csupán az üzletkötők marketingfegyvere, de ma már tudom, komolyan foglalkozni kell a kérdéssel. Hat éve dolgozom, azóta fizetem a járulékokat, ám tisztában vagyok azzal, hogy csak akkor számíthatok nyugodt öregkorra, ha ennek anyagi feltételeit megteremtem. Vagyis fontosnak tartom az öngondoskodást.

Tódor Gábor - sokakhoz hasonlóan - még nem döntött, marad vagy megy. Azt mondja, utánaolvasott, de egyelőre nem tudja, a nyugdíjpénztárnál vagy az államkasszában van-e jobb helyen leendő nyugdíja.

- Szinte biztos, hogy 30-40 év múlva a dolgozók befizetései nem fedezik majd a nyugdíjak összegét, hiszen ma sincs ez másként. Csak akkor valószínűleg még kevesebben állnak majd munkában. Éppen ezért az egyéni számla számomra jó megoldásnak tűnik.

- Az egyéni számla ad némi biztonságot - folytatja Tódor Gábor -, hiszen így magamnak gyűjtögetem öregkori forintjaimat. Az pedig, hogy ezt egy pénztár vagy az állam vezesse, már ízlés és bizalom kérdése.

Hasonló dilemmával küzd Gábor unokahúga, akinek pályakezdőként - az új szabályozás értelmében - már nem kötelező magánnyugdíjpénztár-ba belépnie. Ám Orbán Bianka ezzel a lehetőséggel is számol, bár tudja, sokan arról beszélnek, a pénztárak nem gazdálkodnak jól a befizetésekkel.

Ez a bizonytalanság Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint az egész társadalomra jellemző.

- Havonta 30 milliárd forintot vesz el az állam a magán-nyugdíjpénztáraktól azzal, hogy 14 hónapig nem utalja tovább a tagdíjként fizetendő 8 százalékot - minderről minapi egerszegi látogatásán beszélt az elnök. - Ráadásul garancia sincs arra, hogy ezt később visszakapják a tagok. És akkor még nem beszéltünk semmiféle hozamról. Életveszélyes játékba kezdett a kormány.

Borsik János szerint az emberek kétségbe vannak esve, attól tartanak, hogy befizetéseik eltűnnek a költségvetési kiadások között. A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány tud olyan hangulatot teremteni, hogy a munkavállalók azt érezzék, pénzük nagyobb biztonságban van az államnál.

Hogy mennyien döntenek a visszalépés mellett, egyelőre megjósolhatatlan, a kormány nem tartja elképzelhetetlennek a 90 százalékos arányt sem. A magánnyugdíjpénztárak száz százalékát képviselő Stabili-tás Pénztárszövetség azonban mindenkit türelemre int.

- Amíg az Alkotmánybíróság nem dönt a törvényről, és a kormány nem tisztázza azokat a részletszabályokat, amelyek alapján mindenki el tudja dönteni, melyik rendszer az előnyösebb számára, addig senki ne lépjen vissza az állami rendszerbe - tanácsolja a szövetség főtitkára, dr. Juhász Istvánné. - Kapkodásra egyébként sincs semmi ok, hisz a lehetőség jövő év legvégéig adott, ráadásul jelenleg úgy tűnik, az út egyirányú, azaz a TB-rendszerből már nem lehet visszatérni a magánnyugdíjpénztárakhoz.

Előnyei s hátrányai mindkét rendszernek vannak. Az egyes pillér fő kockázata, hogy a nyugdíjak megállapítása erőteljesen függ az ország gazdasági helyzetétől, az inflációtól, a politikai klímától és a társadalom demográfiai jellemzőitől. A kettes pillérben pedig a befektetések jelentik a fő kockázatot, hiszen ezek eredményén is múlik, kinek mekkora összeg lesz egyéni számláján.

- A kettes pillér egy egyéni számlán alapuló rendszer, a tag folyamatosan nyomon követheti, mennyi volt a befizetése, mennyi hozamot termelt a számlája, mennyi költséget vontak le tőle. A TB-rendszerben nincs egyéni nyilvántartás, ott minden befizetés egy közös kalapba megy, s a mindenkori aktívak befizetései adják a nyugdíjakat - hangsúlyozza a főtitkár, megjegyezve: az egyéni számlán meglevő összeg mögött tényleges pénz van, ami valamilyen értékpapírban testesül meg. Azt, hogy ki mennyit kockáztat, mindenki maga dönti el. Aki nem rendelkezett erről, azt a törvény sorolta a három portfólió valamelyikébe, mégpedig a következőképpen: azok, akik öt éven belül nyugdíjba mennek, a klasszikus portfólióba tartoznak, itt a befektetések többnyire állampapírban vannak. A kiegyensúlyozottban a tagdíj kisebb részét kockázatosabb részvényekben, befektetési jegyekben, nagyobb részét állampapírban fialtatja a pénztár. Ide azok tartoznak, akiknek maximum 15 évük van még a nyugdíjig. A legnépesebb portfólió a kockázatosabb befektetéseket tartalmazó növekedési, a tagok vagyonának háromnegyede ebben van, hiszen, fiatalokról lévén szó, ha jön is valamiféle ingadozás, az hosszú távon kiegyenlítődik.

Ez a második pillér azonban veszélyben van, megszüntetése a Stabilitás Pénztárszövetség szerint nyílt államosítást jelentene.

- A magánnyugdíjpénztári tagdíjak elvonása novembertől átlagosan havi 10 ezerrel csökkenti több mint 3 millió ember egyéni számláján gyarapodó megtakarításait, s egyelőre nyoma sincs annak, hogy a tagokat az állam később bármi módon kárpótolná - folytatja a főtitkár.

A következő 14 hónapban persze nehéz helyzetben lesznek a pénztárak is, hisz eddig a havonta érkező tagdíjak maximum 4,5 százaléká-ból fedezték működésüket. A PSZÁF friss jelentéséből ráadásul az derül ki, hogy veszteségesen működnek, igaz, ez Juhász Istvánné szerint nem tagi veszteséget takar, hanem az adott évi folyó működési bevételek és kiadások különbségét, ugyanakkor a pénztáraknak korábbi évekből vannak működésre elkülönített tartalékai. S mivel a 3047 milliárd forintnyi, egyéni számlán felhalmozott pénz - ami tagonként átlagosan 968 ezer forintot jelent - értékpapírok formájában ott van a számlákon, nincsenek veszélyben sem az elkövetkezendő hónapokban nyugdíjba menők kifizetései, sem a pénztárban maradók eddigi befizetései.

- A tagok pénze a pénztárakban biztonságban van, és a befizetések értékállósága is garantált. S mivel magántulajdonról van szó, ahhoz elvileg senki nem férhet hozzá, az állam sem. Persze azzal, ha a tag úgy dönt, visszalép az állami rendszerbe, lemond tulajdonáról. A 18 hazai magánnyugdíjpénztárnál egyébként eddig összesen alig 100 tag jelezte: szeretne távozni.

- A nyugdíjpénztárakról és a működésükről sok rosszat mondott a kormány - szögezi le Sági Péter regisztrált pénzügyi tervező -, és ebben van is igazság. Egy magánnyugdíjpénztárnak nincsenek tulajdonosai, pontosabban maguk a tagok azok, vagyis ez egy önszerveződő forma, így hatékonyságban nem tud versenyezni a profitorientált bankokkal, biztosítókkal.

A szakember szerint bár születtek gyenge eredmények, a rendszer feltétlen előnye, hogy az ember saját számlán gyűjti a pénzét, ami ráadásul örökölhető is - ellentétben a nagy közös kalappal . Sági Péter pedig úgy tapasztalja, egyre többen érzik fontosnak az öngondoskodást.

- Azt, hogy ki jár jól a visszalépéssel, egyénileg kell mérlegelni. Azoknak a kiskeresetűeknek, akik közel vannak a nyugdíjhoz, érdemes váltani, ahogy a tartósan munkanélkülieknek és a létminimum környékén élőknek is. A fiataloknak viszont az egyéni számlás megoldás az ideálisabb. Nem árt azonban hangsúlyozni, hogy az állami nyugdíj megmarad, nem igaz, hogy finanszírozhatatlanná válik, hiszen mindig lesznek aktív dolgozók és járulékfizetők. Az arányok azonban változnak, egyre több lesz az inaktív, az állami rendszer pedig csak akkor fenntartható, ha a csökkenő forrásokhoz mérten változtatják a nyugdíjszámítási szabályokat is. A mai foglalkoztatottakra tehát igen szerény nyugdíj vár. Az egyetlen jó tanács ebben a helyzetben tehát, hogy akinek van lehetősége, kezdjen el takarékoskodni.

OLDALTÖRÉS: Hárompilléres szisztéma

Hárompilléres szisztéma
1998 óta három pillérből áll a nyugdíjrendszer. A most még 9,5 százalékos járulékból 8 a magánpénztárba, másfél a nyugdíjbiztosítási alapba jut, s aki akarja, emellett az önkéntes pénztárakban is fialtathatja pénzét. Aki az állami rendszerben jobban bízik, dönthet úgy, hogy a januártól 10 százalékra emelt járulékot csak oda fizeti, s ha átlép, évek múltán kizárólag onnan számíthat nyugdíjra. Önkéntes megtakarítása ettől persze még megmarad. 


Szerintem (Varga Lívia jegyzete)
„Nyögdíj”. Gyerekként sokat hallottam a szót, igaz, akkor még nem éreztem, mennyire találó. Ma már tudom, az időskor megannyi testi-lelki kínjára utal, sokaknál a mérték minősítője, s jelezheti azt is, hogy a társadalom egyre nehezebben termeli ki ezt a generációk között kapcsolatot teremtő summát, amely sok ezüsthajú embernek a nyugodt élethez nem, csak a hónapok túléléséhez elegendő. Most pedig a jövő nyugdíjasai találgatnak: az államtól vagy a magánpénztártól számíthatnak nagyobb eséllyel a tisztes öregkor guruló forintjaira? Úgy kell dönteniük, hogy évek, évtizedek múlva ne „nyögdíjat”, hanem nyugdíjat hozhasson a postás.

Hárompilléres szisztéma
1998 óta három pillérből áll a nyugdíjrendszer. A most még 9,5 százalékos járulékból 8 a magánpénztárba, másfél a nyugdíjbiztosítási alapba jut, s aki akarja, emellett az önkéntes pénztárakban is fialtathatja pénzét. Aki az állami rendszerben jobban bízik, dönthet úgy, hogy a januártól 10 százalékra emelt járulékot csak oda fizeti, s ha átlép, évek múltán kizárólag onnan számíthat nyugdíjra. Önkéntes megtakarítása ettől persze még megmarad. 


Szerintem (Varga Lívia jegyzete)
„Nyögdíj”. Gyerekként sokat hallottam a szót, igaz, akkor még nem éreztem, mennyire találó. Ma már tudom, az időskor megannyi testi-lelki kínjára utal, sokaknál a mérték minősítője, s jelezheti azt is, hogy a társadalom egyre nehezebben termeli ki ezt a generációk között kapcsolatot teremtő summát, amely sok ezüsthajú embernek a nyugodt élethez nem, csak a hónapok túléléséhez elegendő. Most pedig a jövő nyugdíjasai találgatnak: az államtól vagy a magánpénztártól számíthatnak nagyobb eséllyel a tisztes öregkor guruló forintjaira? Úgy kell dönteniük, hogy évek, évtizedek múlva ne „nyögdíjat”, hanem nyugdíjat hozhasson a postás.

Hárompilléres szisztéma
1998 óta három pillérből áll a nyugdíjrendszer. A most még 9,5 százalékos járulékból 8 a magánpénztárba, másfél a nyugdíjbiztosítási alapba jut, s aki akarja, emellett az önkéntes pénztárakban is fialtathatja pénzét. Aki az állami rendszerben jobban bízik, dönthet úgy, hogy a januártól 10 százalékra emelt járulékot csak oda fizeti, s ha átlép, évek múltán kizárólag onnan számíthat nyugdíjra. Önkéntes megtakarítása ettől persze még megmarad. 


Szerintem (Varga Lívia jegyzete)
„Nyögdíj”. Gyerekként sokat hallottam a szót, igaz, akkor még nem éreztem, mennyire találó. Ma már tudom, az időskor megannyi testi-lelki kínjára utal, sokaknál a mérték minősítője, s jelezheti azt is, hogy a társadalom egyre nehezebben termeli ki ezt a generációk között kapcsolatot teremtő summát, amely sok ezüsthajú embernek a nyugodt élethez nem, csak a hónapok túléléséhez elegendő. Most pedig a jövő nyugdíjasai találgatnak: az államtól vagy a magánpénztártól számíthatnak nagyobb eséllyel a tisztes öregkor guruló forintjaira? Úgy kell dönteniük, hogy évek, évtizedek múlva ne „nyögdíjat”, hanem nyugdíjat hozhasson a postás.