Szpíkeltek a sztríten, de nem lájkolhatták egymást

- Két kisbetű egymás után egy nagybetűt jelöl, a vagy szó csak egy v, am az amúgy, nm a nincs mit, szívs a szívesen, köszönöm thx vagy sry, az angol thanks-ből vagy a sorryból. (L) jelentése szív, az XD kínos nevetés, ahol az X az összefutott szemek és a D egy mosolygó száj, :P kidugott nyelves arc, : mérges arc, ezeket főleg sms-ben és msn-ben használjuk - tudtam meg az egerszegi báthorys Németh Zsófiától, Kulcsár Alexandrától és Kocsis Krisztinától, s ha a kedves olvasó azt gondolná, egy újfajta idegen nyelvről van szó, téved: a mai fiatalok naponta használják ezeket a kifejezéseket.

- Az idősebbek nem értik, ezért, ha anyunak írok például egy sms-t (szöveges üzenet a telefonon), mindig meg kell gondolnom, hogy fejezzem ki magamat, ha barátoknak, az sokkal egyszerűbb. Az sms még megy a szülőknek, de az msn, a skype, amelyek számítógépen működtetett beszélgetős programok, már nem - sorolták a lányok és több társuk is egyetértett ezzel. Automatikusan váltanak a fiatalok, erősítették meg gyanúmat, dolgozatban nem használják a rövidítéseket és a hangulatjeleket, tudják, most nem a kortársaikkal beszélgetnek. Beszédben sem használnak angol kifejezéseket, mert nem odaillő.

A Kazinczy Ferencről elnevezett Szép magyar beszéd verseny több mint ötven éve gyűjti össze és ad szereplési lehetőséget az általános, középiskolás, főiskolás és egyetemista diákseregnek. Zalában a megyei forduló a következőképpen zajlott: az Édes Anyanyelvünk folyóirat intonációs szabályai alapján kellett két mondatot bejelölniük a versenyzőknek, ezután felolvasták a hozott, szabadon választott szövegüket, majd a Kazinczy Alapítványtól kapott kötelezővel folytatták, ezúttal Wass Albertet szólaltathatták meg.

Baloghné Harkány Juditot, a kanizsai Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola magyar-német szakos tanárát, a verseny egyik zsűritagját faggattam a mai diáknyelvről. Szerinte már ott kezdődik a verseny, hogy ki hogyan áll ki, milyen gazdag szöveget hozott, hogyan tudja értve és értetve felolvasni, hiszen nem előadói megmérettetés ez. De fontos úgy tolmácsolni a szöveget, hogy a befogadó közeg pontosan értse.

- Az emelt szintű magyar érettségi valóban nehézségeket jelent a számukra, kevesen választják, de szeretném, ha visszaállna a régi rangja a tárgynak, hiszen aki szépen tud beszélni, az jól is tud gondolkodni. A gyors váltás a különböző stílusok között nagyon jellemző a gyerekekre: a diáknyelv nagyon színes és mindig is gazdagította a köznyelvet, de van árnyoldala is természetesen. Talán egysíkúbb lett a mai fiatalok nyelve, ennek az oka nagyrészt a média, de a tanárok nem tudják elérni, hogy többet olvassanak, bővítsék a nyelvi eszközkészletüket.

Talán a gyerekek 20-30 százaléka az, aki érthetően és tisztán beszél, aki tudja is, mit jelent, amit mond és jól megérti mások beszédét is. A probléma összetett: a szülői háttér, a média hatásán túl még sok minden forrása van, de nem gondolja, hogy a mai gyerekek ebből a szempontból nem rosszabbak, mint a 10 vagy 50 évvel ezelőtti fiatalok. Keveset olvasnak a mai fiatalok, a tömegkommunikációs eszközökkel is inkább a fülünket, szemünket, de az agyunkat kevéssé használjuk. A blogok és msn-ek olvasása a hétköznapi beszéd helyzetét utánozzák, míg a könyvekben levő szövegek mögöttes tartalma, szépirodalmi nyelvezete az, ami felülemeli ezeken az internetes szolgáltatásokon. S ez az az ok is, amiért kevésbé szeretik a fiatalok.

Nagyon szubjektív

A szleng elterjedése az angol nyelv benyomulásával áll kapcsolatban, s egyre kényelmesedik az ember, rövidít mindent, mégsem valószínű, hogy a magyar nyelv válságáról lenne szó. Így véli Benkő Klaudia, a Zrínyi-gimnázium 12.-ese, akit a Kazinczy megyei versenyen szólítottam meg: – Mindig azt hallom: a mai fiatalok milyen hanyagul beszélnek, tapasztalok hasonlót, de általános értelemben ez nem igaz: most is például nagyon sokan vannak itt versenyezni, ami az ellenkezőjét bizonyítja. Azért az irodalom az egyik legnehezebb tantárgy a diákoknak, mert nagyon szubjektív és kevésbé egzakt, mint például a matematika.  

Szerintem

Magyar szakon mindig azt hangsúlyozták a tanáraim, hogy milyen szép a nyelvünk, nincs még egy, amelyet enynyi képes kifejezés tarkítana. Egyet kell, hogy értsek. A múltkor ugyanis két gagyi fazon szpíkelt a sztríten, nem messze a parasztelosztótól, nem lájkolhatták egymást, mert fésztufész lökték a sódert és nem a cserebogarak halhatatlanságáról ment a cset. Zújs? – kérdezte a beborult pofa, mire az öngyi-depis fazon, aki nem tűnt agyoniskolázottnak, csak megrántotta a vállát. – Megjöttél Alsó-fartőrecsegôsrôl? Csak nem be vagy nyomva, mint a rajzszög? Nagyon bedugultál, ember, úgy nézel ki, mint akinek a naciját mindjárt megkarcolja a sportcsoki. Nem ám eldobod itt nekem a kanalat! Disztingváljál már! Sok itt a pipöl, aztán még azt hiszik, nem szívtuk magunkba a kultúrát. Mióta dokkolsz itt, mi? Én is most fleseltem be. Te, tejfölivadék, iszunk egy agancsos kólát? Vagy macifröccs jöhet? De ahogy elnézem, te inkább egy kis macskabenzint nyakalnál, eszem a kis benticipôdet. Mi a pék? Meki? Az faja, sôt fantörpikus! Tiplizzünk! Na, toljuk már el a biciklit! Aztán elpályáztak. Bevallom, néha idegesít a szleng, de nélküle színtelen lenne a diáknyelv. Ugyi?