Belföld

2006.09.16. 02:28

Feltárulnak a domb titkai

Zalacsány - A település északi végén, a Kőfejtő-dűlőnek nevezett határrészen járva lenyűgöző tájformáló munkálatoknak lehetünk tanúi. Épül a golfpálya, s vele együtt zajlanak a megelőző régészeti feltárások.

Mórocz Zsolt

Ahogy az őskor embere is a Zala mocsarából szigetszerűen kiemelkedő dombot nézte ki magának lakhelyül, úgy a most ugyanitt formálódó golfkomplexum apartmanfaluját szintén a lankás hajlatra álmodta meg a tervező.

Az egybeesés nem véletlen, s az ősi tudás továbbélésének a régészek is örülnek.

Körbepillantva, mintha egy hatalmas terepasztal születésének lennénk tanúi: érdekes karéjú tavak medre mélyül, finom kis halmok, öblök ívelnek, ameddig csak a tekintet szalad. A leendő golfpályának két oldalról a Kehidára vivő út és a Zala bokros szegélye szab határt, ha kizöldül a dimbes-dombos terep, hát, látványnak sem lesz utolsó... A hatalmas munkagépek tőszomszédságában az elmúlt hetekben a finomabb eszközök is hadrendbe álltak, hiszen dr. Kvassay Judit, a Göcseji Múzeum régésze irányításával javában zajlik a megelőző régészeti feltárás. Július eleje óta mintegy 8 ezer négyzetmétert kutattak át.

- Már a 19. század végétől bányásztak itt homokkövet, s eközben késő középkori vaseszközlelet bukkant elő - utal az előzményekre dr. Kvassay Judit. - Első alkalommal a 60-as évek elején járt itt régész, aki újabb eszközöket nem talált ugyan, de rálelt egy római kori település nyomaira, illetve őskori edénytöredékeket gyűjtött. A gazdag, sokféle történelmi korszakot érintő lelőhely tehát évtizedek óta ismert, ám csak most, a golfpálya építése kapcsán nyílt lehetőségünk a kutatásra.

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

Az egybeesés nem véletlen, s az ősi tudás továbbélésének a régészek is örülnek.

Körbepillantva, mintha egy hatalmas terepasztal születésének lennénk tanúi: érdekes karéjú tavak medre mélyül, finom kis halmok, öblök ívelnek, ameddig csak a tekintet szalad. A leendő golfpályának két oldalról a Kehidára vivő út és a Zala bokros szegélye szab határt, ha kizöldül a dimbes-dombos terep, hát, látványnak sem lesz utolsó... A hatalmas munkagépek tőszomszédságában az elmúlt hetekben a finomabb eszközök is hadrendbe álltak, hiszen dr. Kvassay Judit, a Göcseji Múzeum régésze irányításával javában zajlik a megelőző régészeti feltárás. Július eleje óta mintegy 8 ezer négyzetmétert kutattak át.

- Már a 19. század végétől bányásztak itt homokkövet, s eközben késő középkori vaseszközlelet bukkant elő - utal az előzményekre dr. Kvassay Judit. - Első alkalommal a 60-as évek elején járt itt régész, aki újabb eszközöket nem talált ugyan, de rálelt egy római kori település nyomaira, illetve őskori edénytöredékeket gyűjtött. A gazdag, sokféle történelmi korszakot érintő lelőhely tehát évtizedek óta ismert, ám csak most, a golfpálya építése kapcsán nyílt lehetőségünk a kutatásra.

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

Az egybeesés nem véletlen, s az ősi tudás továbbélésének a régészek is örülnek.

Körbepillantva, mintha egy hatalmas terepasztal születésének lennénk tanúi: érdekes karéjú tavak medre mélyül, finom kis halmok, öblök ívelnek, ameddig csak a tekintet szalad. A leendő golfpályának két oldalról a Kehidára vivő út és a Zala bokros szegélye szab határt, ha kizöldül a dimbes-dombos terep, hát, látványnak sem lesz utolsó... A hatalmas munkagépek tőszomszédságában az elmúlt hetekben a finomabb eszközök is hadrendbe álltak, hiszen dr. Kvassay Judit, a Göcseji Múzeum régésze irányításával javában zajlik a megelőző régészeti feltárás. Július eleje óta mintegy 8 ezer négyzetmétert kutattak át.

- Már a 19. század végétől bányásztak itt homokkövet, s eközben késő középkori vaseszközlelet bukkant elő - utal az előzményekre dr. Kvassay Judit. - Első alkalommal a 60-as évek elején járt itt régész, aki újabb eszközöket nem talált ugyan, de rálelt egy római kori település nyomaira, illetve őskori edénytöredékeket gyűjtött. A gazdag, sokféle történelmi korszakot érintő lelőhely tehát évtizedek óta ismert, ám csak most, a golfpálya építése kapcsán nyílt lehetőségünk a kutatásra.

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

Körbepillantva, mintha egy hatalmas terepasztal születésének lennénk tanúi: érdekes karéjú tavak medre mélyül, finom kis halmok, öblök ívelnek, ameddig csak a tekintet szalad. A leendő golfpályának két oldalról a Kehidára vivő út és a Zala bokros szegélye szab határt, ha kizöldül a dimbes-dombos terep, hát, látványnak sem lesz utolsó... A hatalmas munkagépek tőszomszédságában az elmúlt hetekben a finomabb eszközök is hadrendbe álltak, hiszen dr. Kvassay Judit, a Göcseji Múzeum régésze irányításával javában zajlik a megelőző régészeti feltárás. Július eleje óta mintegy 8 ezer négyzetmétert kutattak át.

- Már a 19. század végétől bányásztak itt homokkövet, s eközben késő középkori vaseszközlelet bukkant elő - utal az előzményekre dr. Kvassay Judit. - Első alkalommal a 60-as évek elején járt itt régész, aki újabb eszközöket nem talált ugyan, de rálelt egy római kori település nyomaira, illetve őskori edénytöredékeket gyűjtött. A gazdag, sokféle történelmi korszakot érintő lelőhely tehát évtizedek óta ismert, ám csak most, a golfpálya építése kapcsán nyílt lehetőségünk a kutatásra.

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

Körbepillantva, mintha egy hatalmas terepasztal születésének lennénk tanúi: érdekes karéjú tavak medre mélyül, finom kis halmok, öblök ívelnek, ameddig csak a tekintet szalad. A leendő golfpályának két oldalról a Kehidára vivő út és a Zala bokros szegélye szab határt, ha kizöldül a dimbes-dombos terep, hát, látványnak sem lesz utolsó... A hatalmas munkagépek tőszomszédságában az elmúlt hetekben a finomabb eszközök is hadrendbe álltak, hiszen dr. Kvassay Judit, a Göcseji Múzeum régésze irányításával javában zajlik a megelőző régészeti feltárás. Július eleje óta mintegy 8 ezer négyzetmétert kutattak át.

- Már a 19. század végétől bányásztak itt homokkövet, s eközben késő középkori vaseszközlelet bukkant elő - utal az előzményekre dr. Kvassay Judit. - Első alkalommal a 60-as évek elején járt itt régész, aki újabb eszközöket nem talált ugyan, de rálelt egy római kori település nyomaira, illetve őskori edénytöredékeket gyűjtött. A gazdag, sokféle történelmi korszakot érintő lelőhely tehát évtizedek óta ismert, ám csak most, a golfpálya építése kapcsán nyílt lehetőségünk a kutatásra.

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- Már a 19. század végétől bányásztak itt homokkövet, s eközben késő középkori vaseszközlelet bukkant elő - utal az előzményekre dr. Kvassay Judit. - Első alkalommal a 60-as évek elején járt itt régész, aki újabb eszközöket nem talált ugyan, de rálelt egy római kori település nyomaira, illetve őskori edénytöredékeket gyűjtött. A gazdag, sokféle történelmi korszakot érintő lelőhely tehát évtizedek óta ismert, ám csak most, a golfpálya építése kapcsán nyílt lehetőségünk a kutatásra.

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- Már a 19. század végétől bányásztak itt homokkövet, s eközben késő középkori vaseszközlelet bukkant elő - utal az előzményekre dr. Kvassay Judit. - Első alkalommal a 60-as évek elején járt itt régész, aki újabb eszközöket nem talált ugyan, de rálelt egy római kori település nyomaira, illetve őskori edénytöredékeket gyűjtött. A gazdag, sokféle történelmi korszakot érintő lelőhely tehát évtizedek óta ismert, ám csak most, a golfpálya építése kapcsán nyílt lehetőségünk a kutatásra.

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

A szakember a grandiózusnak ígérkező sportkomplexum egyik közlekedési útjának nyomvonalán végez csapatával feltárást, amelynek során őskori településeket kaptak telibe.

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- A domb északi végén a rézkor elején, míg déli végén a késő bronzkorban telepedett meg az ember - magyarázza Kvassay Judit. - Most egy késő bronzkori település maradványait ássuk. Földfelszíni házak cölöpnyomai bukkantak elő, illetve hatalmas gödröket találtunk, amelyekből agyagot termeltek ki, egyrészt a házaik falaihoz, másrészt edényeik készítéséhez.

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- Milyen házakban éltek akkoriban az emberek?

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- Az építmények vázát erős, földbe ásott cölöpszerkezet adta. Ezek közét vesszővel fonták be, amit agyaggal tapasztottak. Hasonló volt, mint egy mai tömésház. Mivel közel volt a Zala, nagy valószínűséggel náddal fedték a tetejét. A házak általában 8-10 méter hosszúak lehettek, ugyanis ebben az időszakban együtt éltek a generációk, sőt, az állatokkal is megosztották a födelet, egy házvégi, elkerített részen. A bronzkorban már nagyobb arányban tartottak háznál állatot, bizonyság erre a sok előkerült csont is. A vizsgálatok majd kiderítik, hogy milyen arányt képviseltek a vadászott, illetve a háziasított állatok.

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

Az agyagnyerő gödröket utólag háztartási hulladékkal töltötték fel az itt megtelepedők, ami nagy szerencse a régészek számára, hiszen ebből származnak a leletek. Zömében edénytöredékek kerültek elő, köztük egy díszes perem s egy jókora kásamerő agyagkanál. A precízen elcsomagolt kincsek közül Kvassay Judit egy vörös-barna kovakő darabot vesz elő. Tán a Bakonyból került ide ez a magkő - latolgatja - erről pattintották le őskori eleink mintegy háromezer éve az éles pengéket, melyeket hasított fába illesztettek, s hánccsal vagy állati innal rögzítettek szorosra.

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzátéve, bizonyára nem kizárólag borotválkozásra használták az éles eszközt. - Egyébként kis képzelőerővel azt is beláthatjuk, hogy ez az ősi forma szinte napjainkig tovább élt, hiszen a borbélyok által használt eszköznek ma is jellemzője, hogy a penge nem a nyél vonalát követi, hanem bizonyos szögben megtörik. A mi leletünk igazi ritkaság, kétélű borotva. Ha az egyik felét letakarjuk, már ismerősebb lesz a látvány - mutatja.

A feltárás ezen szakasza most lezárul, de ahogy halad a golfpálya építése, úgy lépnek tovább a régészek is. Látványos térképet terítenek elénk, amelyen kirajzolódik a golfkomplexum arculata, az apartmanfalu, a klubház, a szálloda, a kiszolgáló létesítmények sora. Ezek java része a régészetileg is izgalmas dombon áll majd, így bizonyos, hogy hosszú évekig egymás nyomában járnak még a régészek és az építők.

- A domb keleti oldalán a kelták és a rómaiak is megtelepedtek, így akár egy villa előbukkanására is megvan az esély - vizslatja a jövőt Kvassay Judit. - A beruházókkal beszélgetve kitűnt, örülnének neki, ha valami itt, a helyszínen is megragadható, bemutatható lenne a remélt leletekből. Náluknál csak mi vágyunk erre jobban...

- Találtunk bronz késpengét és bronz zsákvarrótűt is, utóbbi alig használt, szinte nincs is megkopva a befűzőlyuk - helyezi óvatosan tenyerébe a több ezer éve földben pihenő tárgyat. Aztán egy szép dísztű következik, ami a köpenyszerű felsőruházat összekapcsolására szolgált. Ez tulajdonképpen a későbbi fibula, brosstű elődje. De a legbecsesebb tárgy egy borotva. Ránézésre a laikus aligha azonosítaná a rendeltetését...

- Honnan tudhatjuk, hogy ez a tárgy épp borotválkozásra szolgált? - adunk hangot kétségeinknek, hiszen a penge kerekded.

- Onnan, hogy egészen a római korig megmaradt ez a forma, s az akkori ábrázolások egyértelművé teszik a funkcióját - érvel a szakember, hozzát

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!