Az orvosok indulatoktól tartanak

- Nagy a bizonytalanság, senki nem ismeri a részleteket, annyi bizonyos, hogy számos konfliktusra számíthatunk - mondja elöljáróban dr. Gergye Ferenc megyei háziorvos szakfőorvos, amikor véleményét kértük a vizitdíj kapcsán. - Szerintem a vizitdíj sem a hiányos finanszírozásra, sem a felesleges orvoshoz fordulásra nem ígér gyógyírt. A rendelések menetét is megzavarhatja a plusz adminisztráció. Hiába mondják, hogy egy perc alatt megoldható, egy olyan körzetben, ahol évente 10-15 ezer beteg fordul meg, ez már komoly időkiesést jelent, ami a gyógyítástól veszi el a perceket.

- Tény, a rendelések agyon vannak használva, viszonylag magas az indokolatlan megjelenések száma is - folytatja a szakember. - De, hogy ezt képes-e visszafogni az alkalmankénti 300 forint, ki tudja? Évi 6 ezer forint felett - ez húsz háziorvosi megjelenés díja - már nem fizet a beteg, ezután már akár minden nap jöhet. Ráadásul etikai, erkölcsi dilemmákat is felvet a kérdés. Ha valakinél éppen nincs pénz, mit tehetek? Nem vizsgálom meg? Akkor rossz orvos vagyok. Megvizsgálom? Az meg az elszámolásban okoz majd gondokat. Az orvos-beteg kapcsolatot biztosan nem javítja a vizitdíj, ingerültséget szülhet, már most kérdezgetik, hogy kell-e fizetni.

A szakrendeléseken - kivétel a katasztrófa-egészségügy, a terhesgondozás, a kötelező szűrés, a gyermekágyas anyák ellátása, a véradás, a donáció, a transzplantáció, a sürgősségi ellátás - ugyancsak 300 forintot kell fizetni alkalmanként január 1-től. Dr. Gergye Ferenc felveti, mi van, ha valaki kivizsgálásra szorul, s a háziorvosa elküldi vagy öt szakvizsgálatra...

- Utána természetesen vissza is kell jönnie, tehát máris hétszer fizet. Vagy ezekre az esetekre más szabályozás vonatkozik? Sajnos még mi sem látunk tisztán, hiszen az egész rendszert a szakma megkérdezése és a következmények modellezése nélkül találták ki. Nagyon remélem, hogy a bevezetésig hátra lévő négy hónapban tisztázódnak a részletek.

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

- Tény, a rendelések agyon vannak használva, viszonylag magas az indokolatlan megjelenések száma is - folytatja a szakember. - De, hogy ezt képes-e visszafogni az alkalmankénti 300 forint, ki tudja? Évi 6 ezer forint felett - ez húsz háziorvosi megjelenés díja - már nem fizet a beteg, ezután már akár minden nap jöhet. Ráadásul etikai, erkölcsi dilemmákat is felvet a kérdés. Ha valakinél éppen nincs pénz, mit tehetek? Nem vizsgálom meg? Akkor rossz orvos vagyok. Megvizsgálom? Az meg az elszámolásban okoz majd gondokat. Az orvos-beteg kapcsolatot biztosan nem javítja a vizitdíj, ingerültséget szülhet, már most kérdezgetik, hogy kell-e fizetni.

A szakrendeléseken - kivétel a katasztrófa-egészségügy, a terhesgondozás, a kötelező szűrés, a gyermekágyas anyák ellátása, a véradás, a donáció, a transzplantáció, a sürgősségi ellátás - ugyancsak 300 forintot kell fizetni alkalmanként január 1-től. Dr. Gergye Ferenc felveti, mi van, ha valaki kivizsgálásra szorul, s a háziorvosa elküldi vagy öt szakvizsgálatra...

- Utána természetesen vissza is kell jönnie, tehát máris hétszer fizet. Vagy ezekre az esetekre más szabályozás vonatkozik? Sajnos még mi sem látunk tisztán, hiszen az egész rendszert a szakma megkérdezése és a következmények modellezése nélkül találták ki. Nagyon remélem, hogy a bevezetésig hátra lévő négy hónapban tisztázódnak a részletek.

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

- Tény, a rendelések agyon vannak használva, viszonylag magas az indokolatlan megjelenések száma is - folytatja a szakember. - De, hogy ezt képes-e visszafogni az alkalmankénti 300 forint, ki tudja? Évi 6 ezer forint felett - ez húsz háziorvosi megjelenés díja - már nem fizet a beteg, ezután már akár minden nap jöhet. Ráadásul etikai, erkölcsi dilemmákat is felvet a kérdés. Ha valakinél éppen nincs pénz, mit tehetek? Nem vizsgálom meg? Akkor rossz orvos vagyok. Megvizsgálom? Az meg az elszámolásban okoz majd gondokat. Az orvos-beteg kapcsolatot biztosan nem javítja a vizitdíj, ingerültséget szülhet, már most kérdezgetik, hogy kell-e fizetni.

A szakrendeléseken - kivétel a katasztrófa-egészségügy, a terhesgondozás, a kötelező szűrés, a gyermekágyas anyák ellátása, a véradás, a donáció, a transzplantáció, a sürgősségi ellátás - ugyancsak 300 forintot kell fizetni alkalmanként január 1-től. Dr. Gergye Ferenc felveti, mi van, ha valaki kivizsgálásra szorul, s a háziorvosa elküldi vagy öt szakvizsgálatra...

- Utána természetesen vissza is kell jönnie, tehát máris hétszer fizet. Vagy ezekre az esetekre más szabályozás vonatkozik? Sajnos még mi sem látunk tisztán, hiszen az egész rendszert a szakma megkérdezése és a következmények modellezése nélkül találták ki. Nagyon remélem, hogy a bevezetésig hátra lévő négy hónapban tisztázódnak a részletek.

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

A szakrendeléseken - kivétel a katasztrófa-egészségügy, a terhesgondozás, a kötelező szűrés, a gyermekágyas anyák ellátása, a véradás, a donáció, a transzplantáció, a sürgősségi ellátás - ugyancsak 300 forintot kell fizetni alkalmanként január 1-től. Dr. Gergye Ferenc felveti, mi van, ha valaki kivizsgálásra szorul, s a háziorvosa elküldi vagy öt szakvizsgálatra...

- Utána természetesen vissza is kell jönnie, tehát máris hétszer fizet. Vagy ezekre az esetekre más szabályozás vonatkozik? Sajnos még mi sem látunk tisztán, hiszen az egész rendszert a szakma megkérdezése és a következmények modellezése nélkül találták ki. Nagyon remélem, hogy a bevezetésig hátra lévő négy hónapban tisztázódnak a részletek.

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

A szakrendeléseken - kivétel a katasztrófa-egészségügy, a terhesgondozás, a kötelező szűrés, a gyermekágyas anyák ellátása, a véradás, a donáció, a transzplantáció, a sürgősségi ellátás - ugyancsak 300 forintot kell fizetni alkalmanként január 1-től. Dr. Gergye Ferenc felveti, mi van, ha valaki kivizsgálásra szorul, s a háziorvosa elküldi vagy öt szakvizsgálatra...

- Utána természetesen vissza is kell jönnie, tehát máris hétszer fizet. Vagy ezekre az esetekre más szabályozás vonatkozik? Sajnos még mi sem látunk tisztán, hiszen az egész rendszert a szakma megkérdezése és a következmények modellezése nélkül találták ki. Nagyon remélem, hogy a bevezetésig hátra lévő négy hónapban tisztázódnak a részletek.

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

- Utána természetesen vissza is kell jönnie, tehát máris hétszer fizet. Vagy ezekre az esetekre más szabályozás vonatkozik? Sajnos még mi sem látunk tisztán, hiszen az egész rendszert a szakma megkérdezése és a következmények modellezése nélkül találták ki. Nagyon remélem, hogy a bevezetésig hátra lévő négy hónapban tisztázódnak a részletek.

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

- Utána természetesen vissza is kell jönnie, tehát máris hétszer fizet. Vagy ezekre az esetekre más szabályozás vonatkozik? Sajnos még mi sem látunk tisztán, hiszen az egész rendszert a szakma megkérdezése és a következmények modellezése nélkül találták ki. Nagyon remélem, hogy a bevezetésig hátra lévő négy hónapban tisztázódnak a részletek.

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

A hírek szerint a befolyt pénzek a szolgáltatóknál maradnak, ám az érintettek erről pillanatnyilag vajmi kevés információval bírnak. A háziorvosok bevételeire ráférne a kiegészítés - hangsúlyozza dr. Gergye Ferenc - hiszen a magas költségek miatt a vidéki praxisok szinte már elértéktelenedtek. A finanszírozás reálértéken a 14 évvel ezelőtti szint felét ha eléri, s akkor még nem is szóltunk a gázáremelés, a rezsinövekedés következményeiről.

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

Dr. Szabó Csaba, a nagykanizsai kórház főigazgatója elvileg üdvözlendőnek tartja, hogy a lakosságnak érzékelnie kell: az egészségügyi ellátás nincs ingyen, nagyon is sokba kerül, s a pazarlást meg kell akadályozni.

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek tartja.

- A kormány versenyt és árcsökkenést remél a döntésektől, de épp az ellenkező hatást fogja elérni - összegez. - Ma a gyógyszertárakban a kiskereskedelmi árrés 13-15 százalék közötti, ebből alig fedezhetők a szakemberek bérei és az egyéb költségek. Hol van itt tartalék versenyre, kedvezményre, árcsökkentésre? Az árrés ráadásul degresszív, a 10 milliós havi forgalomnál kisebb patikák már veszteségesek, s Zalában a gyógyszertárak közel fele ilyen. Nem lehet a patikákat például a pékségekkel összehasonlítani, mint gyakorta teszik. Mi nem söpörhetjük naponta üresre a polcokat, hiszen 4-5 ezer fajta gyógyszert forgalmazunk, hogy a lakosság hozzájusson a szükségleteihez. Egyáltalán mit gondolnak, ki fog patikát nyitni ilyen kondíciók mellett? Talán a multik bevállalhatják, de az meg a hazai gyógyszertárak elsorvadásához vezet. Ausztriában 32-34 százalékos az árrés, de például Szlovákiában is 27. Ez volna a cél nálunk is?Egyelőre a kockázatok és mellékhatások súlyosabbnak tűnnek az előnyöknél

- Az ördög azonban a részletekben rejlik - folytatja. - Arról a lényeges kérdésről ugyanis még nem tudunk biztosat, hogy kié lesz az emódon befolyó pénz. Ha a bevétel ismét az államadósság fiskális szemléletű foltozására fordítódik, akkor az egészségügynek csak az adminisztrációs terhek maradnak, végrehajtóvá degradálnak bennünket. A jobbik esetben az egészségügyben maradhat a pénz, de nem tudjuk, hogy újraelosztást terveznek vagy közvetlenül az adott intézmény használhatja fel az összeget.

A technikai kivitelezéssel kapcsolatosan ugyancsak szkeptikus.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy a rendelőintézet negyven járóbeteg szakrendelésén a rendelési idő végeztével negyven munkatárs elindul kis pénzes kazettával a hóna alatt a pénztárhoz, hogy befizesse az összegyűlt forintokat... Életszerűbbnek tartanám, ha valahol a kórház területén megvásárolhatnák a betegek a vizitjegyet, s eleve azzal mennének a vizsgálatokra.

Tudomása szerint még az sem tisztázott, hogy akkor is kell-e fizetni, ha háziorvos utalja szakrendelésre a pácienst. Meglátása szerint ez nem volna helyes, ám a beutaló nélküli orvoshozfordulás és az ügyeletek indokolatlan igénybe vétele esetében kifejezetten pártolja a magasabb díjtételek bevezetését. Úgy tapasztalja, e tekintetben nagyon torz a társadalom hozzáállása, sokan gondolják, hogy nekik minden alanyi jogon jár, hogy a szakorvosok bármikor elérhetők, s a három hete tartó fülzúgással éjjel kettőkor az ügyelethez lehet fordulni.

- Fontosnak tartom, hogy az emberek becsüljék, értékeljék jobban az egészségügy szolgáltatásait, mint ahogy a világ más országaiban is elfogadott, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell. Más kérdés, hogy a kívánatos közállapotok csak évek múltán és áldozatok árán alakíthatók ki, s mindaddig az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük a várható felháborodással. Annak eldöntése, hogy valaki indokolatlanul fordult-e az ügyelethez, egyértelműen az orvos kompetenciája, de vajon melyik beteg fogja ezt szó nélkül elfogadni? Sokkal valószínűbb, hogy kikéri magának, szélsőséges helyzetben még a tettlegesség is felmerülhet. Ma, Magyarországon a szülők jó része elvárja, hogy a lázas beteg gyermekéhez éjszaka házhoz menjen az ügyelet. Ha nem teszi meg, botránnyal fenyegetőznek. Más országokban az a gyakorlat, hogy csillapítják a kicsi lázát, beadnak neki egy kúpot, s másnap orvoshoz fordulnak. Személyes példákat is említhetnék, amikor tanúk előtt életveszélyes fenyegetést kaptam, mert valakinek úgymond eltettük láb alól az édesanyját. Amíg ez a szemlélet, közhangulat uralkodik, olyasminek lesznek kitéve az egészségügyben dolgozók, amit végképp nem érdemelnek meg.

A kormány döntései a gyógyszerész szakmát is érintik. Egyes, recept nélkül kapható készítményekhez a patikákon kívül is hozzá lehet majd jutni, s az eddig 100 százalékban támogatott gyógyszerekért is fizetni kell. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás liberalizációját Kovács János, a gyógyszerészkamara zalai elnökségi tagja felelőtlennek t