A guruló szállodáktól az aszfaltszaggatókig

Másnap délutánra - a napsütésnek is köszönhetően - már jóval többen voltak kíváncsiak az amerikai autócsodákra, melyek között a 60-as évek guruló szállodái és a pár évtizeddel később gyártott igazi aszfaltszaggatók is fellelhetők voltak.

- Ez egy 1958-as Cadillac Fleetwood, a típust csupán egy évig gyártották - mondta Víg Attila, az autó tulajdonosa. - Ma már talán az egész világon nincs belőle 50 darab, ráadásul ez a kocsi roppant jó állapotban is van, alig 77 ezer mérföldet futott.

A Fleetwood valóban tekintélyt parancsoló jármű. A kocsi magán hordozza az akkori amerikai autógyártás tipikus jegyeit, a fecskefaroktól kezdve, a fehér peremes gumin keresztül, a króm díszlécekig.

Pár méterrel odébb egy szintén korszakos járgány parkolt, az 1963-as Mercury Montereyben állítólag még maga Frank Sinatra is ült egyik filmjének forgatásakor.

- Egy tucat régi amerikai autóm van, idehaza talán én rendelkezem a legtöbb ilyen járművel - büszkélkedett Nagy István, aki két autót is elhozott a fővárosból. - Aki egyszer beleszeret ezekbe a kocsikba, az többé nem tud szabadulni. Az európai és japán autókkal ellentétben ezeknek van stílusuk, az ember örömét leli a vezetésben.Szó se róla, a krómszemű benzinfalók közt sétálva mindenkinek megdobbant a szíve, s eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha egyszer ő is... Persze egy ilyen muzeális darab megvásárlásához pénz is kell, ráadásul nem is kevés, ám hogy kinek mennyibe volt saját kocsija, arról nem szívesen nyilatkoztak a tulajdonosok.

- Ezt én sem árulom el - hárította el kérdésünket a keszthelyi Czine Mihály, akinek Dodge Challengerje általános irigységet szült, a típus ugyanis egyik favoritja volt hajdanán az éjszakai illegális versenyeknek.

Az autócsodák mellett a programok - például gyorsulási verseny - is sok érdeklődőt vonzottak.