2010.03.16. 07:19
A Himnusz Magyarország múltját idézi fel (fotókkal)
Március 14-én, vasárnap délután ünnepélyes megemlékezésre gyűltek össze a becsvölgyeiek. A műsort a Himnusz után a Szegi Suli Általános Iskola 4. osztályos tanulói kezdték, akik saját szavaikkal megfogalmazták, mit jelent számukra a Himnusz.
- Nagyon büszke vagyok sportolóinkra, mikor meghallom a magyar Himnuszt. Szeretnék én is olyan sportoló lenni, hogy átélhessem milyen érzés, ha valakinek felhúzzák a nemzeti zászlót és eléneklik a Himnuszt – fogalmazott Németh Péter.
- A Himnusz Magyarország múltját idézi fel. Ez nagyon szomorú, bánatos vers. Számomra azt jelenti, magyar vagyok, és erre büszke vagyok. Ünnepélyeken, ha hallom mindig könnyezek – mondta Szabó Éva.
Az iskolások megható szavai után, Magai Ágota polgármester köszöntötte a jelenlévőket. Az alábbi gondolattal adta át a szót dr. Pálfi Dénesnek, aki idén februárban az elsők között vehette át a Zalai Falvakért-díjat: "Emlékezzünk a múltra és gondoljunk a jelenre."
- Nehéz megszólalni e szavak után, különösen a fiatalok hitvallása után. 162 év távlatából sok minden megszépül, de sok minden elhomályosul. – kezdte dr. Pálfi Dénes. - A naptárat tekintve első nemzeti ünnepünk március 15., a következő augusztus 20., majd pedig október 23. A három dátum között több összefüggés is van. Ha nem lett volna Szent István, nem lett volna 1848-49. március 15., és 1956. október 23. sem. Valamint a március 15. és október 23. között azonos, a zsarnokság elleni küzdelem. Március 15-én az értelmiségi ifjúság, október 23-án az egyetemi ifjúság kezdte a küzdelmet. Leverés lett a vége, de lett eredménye. Nagy lelkesedés és lendület kísérte a magyar felkelést, de az osztrákok szervezésében a túlerő győzött.
- Mi a ma élő ember, a mai ifjúság számára az üzenet? – tette fel a kérdést dr. Pálfi Dénes.
- Minden magyarban elevenen él a szabadság vágya. Történelmünk során sokszor veszélybe került ez. Mindig büszkén emlékezzetek történelmünk – e fényes napjára, soha ne szégyelljétek a kokárdát feltűzni e nap alkalmából, hiszen a kokárdának zalai vonatkozása is van. Az első kokárda Petőfi Sándor mellére került fel, amit felesége, Szendrey Júlia hímzett gyöngyökből, aki keszthelyi származású. Azt kívánom mindannyiuknak, hogy az elkövetkezendő évtizedekben, évszázadokban ne kelljen ilyen véres eseményekben részt venniük. – zárta gondolatmenetét dr. Pálfi Dénes.
Az ünnepélyt a helyiek által elénekelt Harangok dala és a Szózat zárta.
