Már nincs kitől félni - A kipusztulás szélén egyensúlyoz a rákosi vipera

A rákosi vipera sztyeppmaradványok lakója – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), melynek viperavédelemmel foglalkozó programja is van. Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít. Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.

A nőstények nyár végén, szeptember elején fialnak, általában 6-14 eleven utódot hozva világra, melyek 12-16 centiméter hosszúak és alig 2 gramm a súlyuk. Három-négy éves korukra válnak ivaréretté. A fiatal egyedek főleg egyenesszárnyúakkal (sáskák, szöcskék, tücskök) táplálkoznak, míg a felnőtt példányok gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket.

A rákosi vipera nehéz sorsának egyik oka, hogy a legtöbb ember valósággal retteg a kígyóktól. Nem mondhatjuk rá, hogy hétköznapi értelemben aranyos állat, de a szépségét sem lehet elvitatni. Fotó: MME

A rákosi vipera mérge felnőtt emberre veszélytelen, marása fájdalmas, de óvatos életmódja és kis fajszáma miatt ez manapság nagyon ritka. Számos állat (gólya, gém, rétihéja, szalakóta) étlapján szerepel, föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.

Populációi mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban, illetve Erdélyben maradtak fenn, az összes többi előfordulást kipusztultnak tekinthetjük. A teljes hazai állomány 500 és 1000 példány között valószínűsíthető.

Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1 millió forint. Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét, több fajvédelmi egyezményben szerepel.

A faj rohamos hazai térvesztésének legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása. A korábban kiszámíthatatlan vízjárású területek a csatornák kiépítésének köszönhetően alkalmassá váltak nagytáblás művelésű hasznosításra, mely a gyepek nagy részének felszántását eredményezte. A megmaradt kaszálókon az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat a faj számára kedvezőtlennek bizonyult. Tovább ritkította állományait a kereskedelmi célú gyűjtés és a szándékos pusztítás. A megmaradt, kislétszámú populációk sérülékenyekké váltak, s már kisebb lokális katasztrófák is elegendőek lehetnek felmorzsolódásukhoz.

SZÜLETÉSI HELYE: KUNADACS

Az MME szakemberei és önkéntesei mindent megtesznek a rákosi vipera védelméért. A Kunadacson működő központban évente több száz kígyó születik, idén már 200-nál tartanak, a 2004-es megnyitás óta pedig 2100 kisvipera jött itt világra, majd került a természetbe. Az itteni munka nemzetközi elismertségnek örvend, idén beválasztották Európa öt legsikeresebb természetvédelmi programja közé. A viperaközpont őszi nyílt napját szeptember 12-én tartják, az érdeklődőket a programot irányító Péchy Tamás várja 10 órakor Kunpeszéren, a közért és kocsma előtt.