Állatvilág

2008.10.11. 04:18

Kerti társbérlők

Az állatok nem ismerik a magántulajdon fogalmát. Egyebek között ezért is mindennapos élmény kertes házban lakni, hiszen számtalan kedves élőlény népesíti be kerítéssel körülhatárolt birtokunkat. Persze vannak olyanok is, amelyeknek kevésbé örülünk, sőt...

zaol.hu

Például a vakond sajátos építési technológiájának, amely elrondítja a legszebben ápolt gyepet is. Ám nyilvánvaló, hogy neki is lakni kell valahol. Másfajta négylábúakkal is osztoznunk kell a kertünkön, például a tüskés hátúakkal. 

Ezek a bájos pofácskájú állatok, amelyek latinul az előkelő Erinaceus europaeus roumanicus nevet viselik, márciustól október közepéig, végéig, az első zimankó beálltáig grasszálnak keresztül-kasul a kertünkben éjszakánként, élelem után kutatva. (Igaz, nálunk már tuti terített asztal várja őket). Nekünk Berci és Berta okozott sok örömet a nyáron. 

A lányom nevezte el így őket, bár valójában fogalmunk sincs a nemükről. Berci testes, koros példány, tüskéi egy kis felületen hiányoznak  vajon mi történhetett vele, hiszen a sün nem vedlik? Este tíz, fél tizenegy tájban ő jelenik meg legelőször három cicánk tálkái mellett. Nem zavartatja magát a szobatigrisektől, amelyek inkább eloldalognak, és tisztes távolból figyelik, amint Berci rutinos mozdulattal kapaszkodik bele az edény szélébe, és már szürcsöli, csámcsogja is a macskaeledelt. Gyakran figyeltem esténként ezt a különleges hierarchikus leosztást  a cicák pontosan tudják, hogy nem érdemes harcba szállni az ellenséggel. Miután Berci jóllakott, nem a lépcsőn távozik, hanem annak párkányán gurul lefelé  már kitapasztalta, hogy úgy sokkal könnyebben lejut a biztonságos bokrok közé. Aztán egy idő után feltűnt Berta, az öklömnyi sünike, bizonyára idén születhetett. Az is lehet, hogy a legszorosabb vérségi kötelék van köztük, de mint tudjuk, a sünök rövid idő után nem ápolnak semmiféle rokoni kapcsolatot. Berta sokkal félénkebb, mint Berci, kezdetben, ha meghallotta óvatos lépéseimet, beiszkolt egy láda alá. Ő már nehezebben boldogult a tálkával, de nem adta fel, egyszer majdnem bele is bukfencezett. Megsajnáltuk, és kikészítettünk neki egy alacsonyabb peremű edénykét  hát persze, hogy birtokba vette. 

Később már tűrte, hogy közvetlen közelről figyeljem, ahogy szemérmetlenül megtölti a bendőjét a más étkével. Így aztán úgy kellett adagolnom a macskaeledelt, mintha öt cicám lenne, s ez jelentősen apasztotta amúgy is lapos pénztárcámat. Ám a Kis herceg Rókájának örök érvényű szavai gyerekkorom óta meghatározták az állatokhoz való viszonyomat. Úgy érzem, felelősséggel tartozom értük, hiszen megszelídítettem őket... Vagy mégsem? A simogatással azért nem próbálkozom. Aztán ahogy hirtelen idő előtt beállt a vacogtató lehűlés, Berci és Berta egyik napról a másikra eltűnt. Hiába voltam éjszakánként őrjáratban, hogy legalább elbúcsúzzam tőlük, nem jöttek többé. Azért nem adtam fel, hiszen az indián nyár nem hagyott cserben bennünket. Talán ők is tesznek egy búcsúportyát a teraszon. S akkor megsúgom nekik, hogy jövőre is visszavárom őket. 



Olvassa el online felületünkön a Kedvencek a ház körül rovat korábbi cikkeit, melyeket közösségi portálunkon, az enteón is megtalál, ahol hozzászólhat a leírtakhoz, elmesélheti a saját történetét, s megmutathatja kedvencét is. 

Ezek is érdekelhetik