Jó reggelt, Zala vármegye!

Azt hiszem, sörreklámnak készült az a kisfilm, amiben egy mozifilmre jegyet váltó párnak egy csomó marcona alak közé kellett beülnie a terem közepén üresen álló székekbe. Nyilván az alkalmazott pszichológia eszköztárából vették az ötletet a készítők, és arra voltak kíváncsiak, vajon ki lesz az, akit nem riasztanak el a külsőségek. Aki nem fordult vissza, hanem bemászott a helyére, azt nemcsak megtapsolták, de sörrel is megkínálták a szakállas, jellemzően bőrruhába öltözött alakok. Azok az embertársaink, akik egy szubkultúrához tartoznak, és akiket a külsőségek miatt hajlamosak vagyunk marginális csoportok tagjainak tekinteni, miközben általában barátságosak, többnyire jóindulatúak, és jellemzően aranyból van a szívük.