Testközelben a természet csodái a bazaltorgonáktól az ártéri erdőkig - Barangolás hazánk nemzeti parkjaiban

Sokunk szívéhez a legközelebb talán a Balaton-felvidéki Nemzeti Park áll, hiszen a varázslatos táj jelentős része Veszprém és Zala megye területén fekszik. Azt gondolnánk, hogy ezt a tájat jól ismerjük, mégis rácsodálkozunk, ha a Tapolcai-medence tanúhegyei között barangolunk, ha belemerülünk a Káli-medence különleges köveinek hangulatába, vagy ha a Balaton csodálatos panorámájában gyönyörködünk a tihanyi apátsági templom magasából, vagy a balatongyöröki Szépkilátóról.

Külön életet él a Kis-Balaton, akárcsak a hegyvidéknek tűnő Déli-Bakony, a különleges természeti képződmények, a kőtengerek, a bazaltorgonák, a gejzírkúpok, a gyenesi Bogyós- és a tapolcai Tavasbarlang. A BfNP területén több mint 200 védett és több tucat fokozottan védett növényfaj és több száz védett, ritka és érdekes állatfaj is él.

A Gemenc csodálatos természeti környezete mellett ártéri növény- és állatvilága miatt is jelentős.Fotó: Mórocz Attila, archív

És akkor még nem beszéltünk a kultúrtörténeti emlékekről, a templomromok, a szőlőhegyek kápolnái, középkori várak, a települések paraszti és kisnemesi házai régi korok hangulatát idézik. Kiemelkedő nemzeti örökség a Balaton-felvidék szőlő- és borkultúrája is. A Kis-Balatont a vizes élőhelyek nemzetközi védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény is óvja.

A Tihanyi-félsziget 2003-tól Európa Diplomás terület, a park nagy része pedig Natura 2000-es, európai értékeket tartalmazó táj. Ugyanakkor a több mint 57 ezer hektárnyi változatos táj az ország egyik legjelentősebb és leglátogatottabb turisztikai területe. Érdemes előre tájékozódni a bemutatóhelyekről, a túrázási lehetőségekről, valamint a különböző rendezvényekről.

A Bükk hegység belső, nagyrészt erdős területeit 1977-ben nyilvánították nemzeti parkká, ez az egyik legrégebbi védett területe az országnak. Legmagasabb hegységünk ormai 800 900 méteresek, a Kövek vonulata, mély szurdokvölgyei, a Bükk-fennsík karsztos felszíne, hegyi rétjei, változatos élőhelyei a sajátos növény- és állatvilágnak.

Több, nemzetközi viszonylatban is ritka faj él a Bükkben. A karsztos hegységben a hazai ismert barlangoknak több mint egynegyedét találjuk. A magaslatokon sáncok, földvárak maradványai, máshol kolostorromok emlékeztetnek arra, hogy a hegység jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. E nemzeti parkhoz tartozik a Hollókői Tájvédelmi Körzet, amely a kulturális világörökség része.

A szentbékkálai kőtenger termetes darabja. Fotó: Mórocz Attila, archív

Ugyancsak a BNP része az Ipolytarnóci Ősmaradványok Európa Diplomával kitüntetett területe, amit mindenkinek látnia kell. A Nógrád megyében feltárt palóc Pompeji mintegy 20 millió évvel ezelőtt élt élőlények maradványait őrizte meg. A bemutatóhelyen szakképzett vezetők segítségével tehetünk izgalmas geológiai kirándulást az ősvilági környezetbe.

Egészen más jellegű táj a Duna Dráva Nemzeti Park 50 ezer hektárnyi területe. A két névadó folyót övező vidéket a víz alakította ki. Az ártéri területeken, a rendkívül változatos élőhelyeken sok a védett, ritka növény- és állatfaj, a tájegységek nagyrészt NATURA 2000-es védett területek. A leghíresebb közülük a Sárközben található Gemenc, elsősorban ártéri növény- és állatvilága miatt. A Dráva folyóként is értékes, vizében ritka halfajok honosak, homok- és kavicspadjai pedig a part mentén élő madarak kedvelt tartózkodási és költési helyei.

A változatos, különleges élményt adó tájat gyalog- és kenutúrákon, barlangi kalandtúrákon ismerhetjük meg. A Fertő Hanság Nemzeti Park 1991-ben nyerte el a nemzeti park rangot. A Fertő vidéke éghajlati övezetek, valamint növény- és állatföldrajzi határok találkozási helye, főbb területei a Fertő-táj, a Hanság a Tóközzel, valamint a Répce mente. A tavon és a tó nádas mocsarában, a Fertőzug szikes tavain és a környező vizenyős mocsár- és lápréteken vízi gerinctelenek, halak, kétéltűek, madarak páratlan fajgazdagsága él.

A tihanyi apátság a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén álló jelentős kulturális emlék. Fotó: Mórocz Attila, archív

A Kiskunsági Nemzeti Park 1975-ben az ország második nemzeti parkjaként jött létre a Duna Tisza közén. Az alapításkor hat nemzeti parki terület mára kilenc egységből áll, 50 ezer hektárt meghaladó területének kétharmadát az UNESCO Bioszféra Rezervátummá nyilvánította.

A Felső Kiskunsági tavak és puszták, az izsáki Kolon-tó, a Pusztaszeri és Mártélyi Tájvédelmi Körzet és a Csongrád-bokrosi Sós-tó a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik. Változatos élőhelyek sokasága jellemzi, a Tisza mentén a holtágak, az ártéri erdők, az egykori kubikok és fokok, a Homokhátságon a homokbuckások nyílt homoki gyepjei, borókás nyáras erdői, a Turjándikék vízjárta gyepjei, kocsányos tölgyes erdő-sztyeppjei, a szikes tavak és puszták, a tanyavilág.