Knédli, sör, ecetes kolbász

Cesky Krumlov az elmúlt években magyar baráti társaságok kedvenc helye lett. Erről az interneten fellelhető, az utazó számára nagy segítséget jelentő kalauzok is tanúskodnak. Elég néhányszor átolvasni a kedvcsináló leírásokat ahhoz, hogy a középkori kisváros főterére érve becsukott szemmel is tudjuk, melyik kocsmát hol találjuk, és persze ami a lényeg: hol mit érdemes megkóstolni.

Kezdjük mindjárt a megérkezéssel. A hedonisták a nulladik napot is beiktatják, és munka után azonnal autóba pattannak, hogy egy estét nyerjenek. A városban mindenki a turistákból él, és ott valahogy eszünkbe sem jut, hogy a vendég a király csak hangzatos lózung lenne. Talán mert tényleg a vendég a király. Így az is természetes, hogy a barátságos panzió  amiből rengeteg van a városban  tulajdonosa éjfélig vár a vendégre, és a becherovkás üdvözlés után egy térképen bekarikázza azokat a helyeket, ahol még nagy eséllyel leguríthatunk egy korsó sört.

A Van Goghról elnevezett bár például ilyen: az egzotikus külsejű, brazil sorozatszínészre hajazó pultos fiú pillanatokon belül isteni Krusovicét csapol. Az első korty után azonnal érezzük: megérkeztünk.

A sörgyár éttermében a helyi specialitásokat csapolják. Fotó: Nagy Ildikó

A márványsajtos sülthús tócsival és barna sörrel, serpenyőben tálalva Ceske Budejovicében. Mindegyik étel jellemzője, hogy jól csúszik rá a sör, legyen az világos, barna vagy szűretlen. Fotó: Nagy Ildikó

A bőséges reggeli általában minden szálláson jár a vendégnek, egyébként pedig a napi ötszöri étkezés Cesky Krumlov-ban kötelező. A tízórai elköltéséhez ideális hely az a békebeli önkiszolgáló bisztró, amelynek ablakai a főtérre néznek. Belépéskor egy cédulát nyomnak a kezünkbe, amire felírják, amit kérünk, kifelé a kasszánál fizetünk. A saláták, péksütemények mellett rengeteg különlegességet is felfedezhetünk: például az utopenecet, az ecetes-hagymás lében pácolt cseh kolbászt. Az utopenec magyarra fordítva azt jelenti: vízbe fúlt embert. A néhol káposztával is megbolondított specialitás neve onnan ered, hogy egy molnár készítette először, aki később vízbe fúlt.

A belvárosban egymást érik a jobbnál jobb éttermek, de a sörgyár megér egy kis kitérőt: a helyi sörről, az Eggenbergről elnevezett éttermet az egykori hűtőkamrában alakították ki. A pacalleves az egyik specialitás, de a csülök (Metternich módra) is megéri az árát, arról nem is beszélve, hogy utána jól csúszik a helyi sör: világos, barna, szűretlen egyaránt.

Uzsonnaidőben érdemes beugrani a Barbakánba. A terasz is ideális hely, de ha benn ülünk le, végignézhetjük, ahogy a felvidéki magyar tulajdonos elkészíti a hely specialitását, a hermelint. A grillezett camembert mennyei, akár natúr, akár mézzel-dióval megbolondítva.

Egy emberes adag csülök Metternich módra a sörgyári étteremben. Fotó: Nagy Ildikó

A Hospoda na louzi ugyancsak békebeli hely: a berendezés 1932 óta változatlan, a sör- alátét porcelán, a sarokban esténként helyi férfiak nótáznak harmonikakísérettel. Ha éhesek vagyunk, rendeljünk vadast knédlivel, ha úgy érezzük, hogy kevesebbel is beérjük, kérjünk a sör mellé márványsajtos pirítóst.

Cesky Krumlovból érdemes átruccanni a közeli Ceske Budejovicébe, akár menetrendszerű autóbusszal is. A kis- város főtere mellett a sörgyár látogatóközpontját ajánlatos megnézni, utána pedig köte- lező  beülni  a gyár éttermébe. A serpenyőben tálalt márványsajtos sült hús tócsival és sa- látával egyszerűen fenséges.

Ami pedig a pénztárcát illeti: az ételek olcsóbbak, mint itthon, egy korsó remek sört pedig 300400 forint közötti áron kapunk. És még valami: Cesky Krumlovban majdnem mindegyik vendéglőben, kocsmában rá lehet gyújtani.