"Kezdeti" nehézségek

Az elmúlt napokban tették közzé a szezon nézőszámait, valamint a csapatokat működtető gazdasági társaságok forintban kifejezett teljesítményét, és a helyzet mindkét szempontból – legalábbis – elgondolkodtató.

Kezdjük utóbbival és összesítve: a labdarúgó NB I 16 csapata 2012/13-ban együtt majdnem 4,2 milliárd forint veszteséget termelt. A pénz Újpesten (több mint 1,6 milliárd hiány!) és a Videotonnál (közel a 900 millió mínusz) hiányzott a legjobban, de az MTK-n (87 millió) és a Honvédon (50 millió) kívül minden más csapat veszteséget termelt.

És a kép még sokkal siralmasabb lenne – mondják hozzáértők –, ha nincsenek a sportág felülről vezérelt bevételei, a sok ide irányított reklámozóval (iskolapélda volt, amikor az üzemanyagokat forgalmazó Mol pár éve a motorversenyző Talmácsi Gábor helyett a Vidit kezdte pénzelni, mert – úgymond – ez jobban illik a profiljába...), és a tévés közvetítések jogdíjaival. Utóbbiakat a magyar foci értékéhez mérten irreálisan magasan állapították meg egyébként, miközben az, hogy a fordulónkénti nyolc meccsből immár hét képernyőre kerül élőben, finoman szólva is a közönségigény megelőlegezése.

És itt eljutottunk a HLSZ másik adatsorához, a nézőszámhoz. Az átlagos hazai bajnokit a most véget ért idényben 2762 látta a helyszínen, ami az elmúlt évhez (3812) képest annyit tesz: a nézők több mint negyede eltűnt a lelátókról. És ez még akkor is tragikus, ha a többéves magyar átlagból amúgy a tavalyi év ugrott ki felfelé, és nem az idei negatív irányba. És még akkor is szomorú, ha elfogadjuk a véleményt, miszerint a stadionokban a biztonsági szigorítások miatt azok az ultrák fogyatkoztak meg főleg, akikről a korábbi évek balhéi miatt a jóérzésű drukkerek amúgy is általában mint nem oda illőkről szoktak gondolkozni.

Mit mondanának erről a hazai tévéközvetítések csak a szépet látó kommentátorai? Talán azt, hogy valami elkezdődött a magyar labdarúgásban...