Egyházmegyei zarándoklat Pusztacsatárban

Idén, egy kissé elfeledett ősrégi búcsújáróhelyre, a Zala megyei Pusztacsatárra hívta közös lelki-élményre, Krisztus szeretetének megélésére András püspök a híveket. Pusztacsatár zarándokhellyé a falu pusztulását (Csatár és Remete) követően vált, amikor a török portyázásoktól zaklatott hívek összegyűltek régi szent helyükön. A XVIII. században a pusztacsatári Szűzanya közben járására leprás betegek gyógyultak meg a forrás vizétől (sajnos ottjártunkkor kiapadóban volt). A templomot többször pusztították, majd renoválták. A legutóbbi teljes felújítás négy éven keresztül zajlott.

Május elsején majd háromezer hívő előtt celebrált ünnepi szentmisét Veres András megyéspüspök, aki szentbeszédében rámutatott arra, hogy a fából- és kőből épült templomot földig lehet rombolni, azonban a lélekben épült isten-házat nem lehet, ha az ápolva, gondozva van. A főpapi áldást követően a Pápai-, és a Magyar Himnusz közös eléneklésével ért véget az istentisztelet, amely után a hívek szentségimádáson-, keresztúti áhitatosságon-, és májusi litánián vettek részt.