Diplomás kérdések (kommentár)

A találgatások sorában most a felsőoktatás következik. Naponta látnak napvilágot egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatok, cáfolatok és a cáfolatok cáfolata. Eddig többnyire Pokorni és Hoffmann megszólalásai borzolták a kedélyeket, aztán beszálltak az egyetemek rektorai, a hallgatói szervezetek, különféle szakmai tanácsok, s most nagyjából ott tartunk, hogy senki nem tud semmit. Biztosat semmiképpen. Immár nemcsak az intézmények összevonása van napirenden, hanem a költségtérítés, a külföldre távozó diplomások tanulmányi költségének kötelező visszafizetése, vagy a tanulmányaikat időre vagy egyáltalán be nem fejezők ügye. A felsőoktatási koncepció egyre kuszább és átláthatatlanabb, a szálak egyre szerteágazóbbak, s vele együtt nő a tanácstalanság. Többek között azért is, mert a kormány láthatóan nagy kedvvel hoz visszamenőleges döntéseket, amitől az is hajlamos elbizonytalanodni, aki úgy tudta, megvan már a diplomája, de lehet, hogy mégsem. Az indulatok nyilván mérsékeltebbek lesznek, mint a nyugdíjak esetében, de egészen bizonyos, hogy a döntésig még számos nyilatkozatot kell megemésztenünk és értelmeznünk. Diplomával vagy anélkül.