Fa Ede, a megújulásra képes zalai költő ontja magából a haikukat

A dolgokat a fonákjáról szemlélő irodalmár az ötödik kötetével lezárt egy korszakot, elhatározva: rímes verset többé nem, maximum háromsoros haikukat ír. Utóbbiakat viszont ontja magából, akárcsak a különféle témákban megfogalmazott gondolatait. S mivel nagyon sokan olvassák és kommentálják az internetre felkerült írasait - jókat vitatkozva azokon - , úgy véli: nem haszontalan, amit csinál.

Az olvasókat rendszerint megosztják a liszói születésű, ám régóta Kanizsán élő Fa Ede gondolatai, aki Vargovics Józsefként látta meg a napvilágot, de El-Gyé (Liszói Gyuricza József) néven is publikál. Az öntörvényű férfi vad indulatoktól vezérelve sokszor elégette már életművét , de a megmaradt töredékekre nagyon vigyáz abban a húsz négyzetméteres szükséglakásban, ahol él. - Minden viszontagságom dacára kitartó következetességgel megyek a magam útján, s azt, hogy kilábaltam a hullámvölgyből, Riersch Zoltán költőnek köszönhetem - mondta Fa Ede, akiben valahol mélyen egy érzékeny, szenvedélyes ember lakozik.

A magát autodidakta módon folyton képző nyugdíjas, aki fest és rajzol is, s akihez közel áll a sokféle alkotói nevéből is kikövetkeztethető rejtőzködő szerep. - Nyomdában van már a Z. Soós Istvánról szóló könyvem, melyben a kanizsai születésű festőművész 70-es és 80-as évekből származó alkotásait elemzem, egyféle modern ikonográfiát képviselve, képelemeket és motívumokat megfejtve. Nagy örömmel vetettem magam a munkába, óriási esztétikai élményeim voltak ezzel kapcsolatban. Az irodalmi pályázatokon is rendre sikerrel szereplő Fa Ede a Kanizsai Antológiában immár négy éve a modern költőket elemzi, s szeretné tovább folytatni a Takács László Irodalmi Kör névadójához kapcsolódó kutatásait.