Idillek a gyermekkorból (kiállítás a tanév végéig)

A jelenleg Nagykanizsa kiskanizsai városrészében élő ifjú festőnő már általános iskolai tanulmányai idején megszerette a rajzolást, amit pécsi évei alatt autodidakta módon fejlesztett tovább. Abban az időben jobbára tájképeket, népi épületeket ábrázoló képeket festett, akvarell- és akriltechnikával.

- Tizenöt éves korom óta foglalkozok festészettel, komolyabban azonban csak néhány éve. Előtte ugyanis vonzott a szobrászat és a keramikusság is - mesélte. - Tíz évvel ezelőtt megszületett nagyobbik fiam, Márton, s a gyermeknevelés örömei miatt egy kicsit háttérbe szorult a művészkedés - majd csak 2001 körül fogtam ismét ecsetet, amikor olajfestékre váltottam. Három évvel később lányom, Nóra érkezésekor jelentkeztem a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karára, ahol megszerettem az emberábrázolást. Diplomamunkámat is e témakörben készítettem el - ezen jelentek meg először szereplőként a gyermekeim, akik ma már festményeim állandó modelljei .

Horváthné Szabó Erika az általa alkalmazott technikáról elárulta: előbb fotókat készít alanyairól, majd a képek alapján festi meg őket.