Kultúra

2015.03.16. 06:25

Bírósági reformok Zala megyében az 1848-as törvénykezésben

Zalaegerszeg - Az 1848. áprilisi törvények egyik legfontosabb vívmánya a rettegett úriszékek eltörlése volt. A földesurak bíráskodási jogkörének megszüntetését az úrbéres szolgáltatásokat eltörlő 9. törvénycikk 4. §-a mondta ki, a 11. törvénycikk pedig részletesebben is rendelkezett azokról az ügyekről, melyeket korábban a földesúri hatóságok intéztek.

Molnár András

E törvénycikk 3. §-ában olvashatjuk a leglényegesebb, szervezeti reformokat is lehetővé tevő rendelkezést: oly helységekre nézve, melyek rendezett első bírósági hatóságú tanáccsal ellátva nincsenek, a megyék a szükséghez képest több törvényszékeket, mint első bíróságokat alakíthatnak . Élve a törvényben felkínált lehetőséggel, a megyék egy részében, köztük Zalában is kerületi törvényszékeket szerveztek 1848 tavaszán.

Zala megyében 1848. május 8-án, a zalaegerszegi vármegyeháza előtti téren tartott népgyűlésen hirdették ki az áprilisi törvényeket, és ekkor választották meg a megyei végrehajtó hatalmat gyakorló testületet, az Állandó Bizottmányt is. Másnap a megyeházán ült össze a bizottmány, melynek tanácskozásáról így számolt be a Pesti Hírlap: Alig folyt [ ] a tanácskozás fél óráig miközben a szólók folytonosan félben szakasztattak házrendítő lárma által , s le kellett a megye udvarára mennünk, ott folytatni nemcsak a tanácskozást, de még inkább a lármát is. Oka a közönség ezen hangos érdek[lődés]ének azon érdek volt, hogy a megye törvényszéket minden járásban állítson fel. Vannak tudniillik a megyének a központtól igen távol fekvő járásai, melyeknek, megszűnvén az úri hatóság, több költségbe s fáradságba kerülne az igazság megnyerése, mint előbb, midőn pereit vagy panaszát a városi tanácstól vagy uradalmi ügyvédtől az úriszékhez vitte föl.

A vármegyeházán ülésezett 1848-ban a zalaegerszegi kerületi törvényszék Fotó: archív

A pereskedő felek költségeinek kímélése érdekében járásonként egy-egy, összesen hat kerületi törvényszék felállításáról született határozat a bizottmány május 9-ei ülésén. Elrendelték, hogy a törvényszéki üléseket Sümegen, Keszthelyen, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Alsólendván és Csáktornyán tartsák, és azoknak, mint első vagy fellebbviteli bíróságoknak a jogköre mind a polgári, mind a büntető ügyekre kiterjedjen. (A helyszínek kiválasztásában döntő szempont lehetett, hogy mindegyik mezőváros uradalmi központ volt, pallosjogú úriszékkel, melyhez egy-egy uradalmi tömlöc is tartozott.) Arról is határoztak, hogy e törvényszékek a következő állandó tagokból álljanak: elnök, négy ítélő közbíró, egy előadó jegyző, valamint a járás vagy kerület egy-egy fő- vagy alszolgabírója és annak esküdtje. Alapelvként leszögezték, hogy a választandó bírákban nélkülözhetetlen kellék a bírói függetlenség, a hazai törvények tudása és a hazai nyelvnek értése és ismerete .

Másnap, május 10-én meg is választották a kerületi törvényszékek közbíráit, kerületenként 5-5 rendes, és 2-5 helyettes összesen 49 állandó bírót. A bírák túlnyomó többsége az ügyvédi diplomával vagy jogakadémiai végzettséggel és igazságszolgáltatási tapasztalatokkal rendelkező, idősebb, nemesi származású táblabírák közül került ki.

Lényeges újdonság azonban, hogy valamennyi kerületi törvényszékhez választottak egy-két olyan bírót is, aki nem volt nemes, de rendelkezett jogi képzettséggel, vagy nemes volt ugyan, ám nem végzett jogot. Olyan is akadt a bírók között, aki nem volt sem nemes, sem pedig jogász, tehát az igazságszolgáltatásban teljesen laikusnak számított. (E bírák többsége a nem nemesi származású értelmiségiek, az úgynevezett honoráciorok közé tartozott.)

Ramassetter Vince 1848-ban a sümegi kerületi törvényszék bírája

A sümegi kerületi törvényszék tagja volt Ramassetter Vince, a nem nemes származású sümegi kékfestő és borkereskedő (1848-ban a város polgármestere), valamint Kovács Márton nemes, tapolcai gyógyszerész. Keszthelyen Pfaller Károly, nem nemes ügyvéd, uradalmi ügyész volt tagja a kerületi törvényszéknek, míg a nagykanizsai törvényszék bírái közül Kránitz József ügyvéd, a zalavári konvent jegyzője származott nem nemesi családból. A zalaegerszegi kerületi törvényszék bírái közé tartozott a nem nemesi származású Reisinger József gyógyszerész, városi tanácsos (később városbíró). A zalamindszenti nem nemes orvos, Horváth János a lendvai kerületi törvényszéken bíráskodott 1849 márciusában, a csáktornyai kerületi törvényszék ülésein pedig rendszeresen ellátta a bírói teendőket Hauser István tüskeszentgyörgyi katolikus plébános és a nem nemesi származású Grabuti János is.

A megye levéltárában fennmaradt bírósági iratok arról tanúskodnak, hogy a Zalában 1848 májusában felállított kerületi törvényszékek 1848 júniusától 1849 decemberéig működtek, és ezek mind büntető, mind polgári ügyekben ítélkeztek.

E kerületi törvényszékek átmenetet képeztek a régi, feudális vármegyei bíráskodás, és az új, polgári igazságszolgáltatás között, és mind székhelyeiket, mind személyi állományukat tekintve szerves előzményei voltak az 1849/1850-ben megszervezett cs. kir. járásbíróságoknak.

 

 

Ezek is érdekelhetik