Thébai téboly - A Zrínyi Szépirodalmi Műhelyének új bemutatója

A Zrínyi Miklós Gimnázium Szépirodalmi Műhelye Bajnóczy Zoltán tanár úr vezetésével ezúttal jócskán visszalapozott a görög irodalomban. S ha már ekkora jelképes kirándulást tettek, akkor mindjárt össze is gyúrtak párat, hogy a thébai mondakört egy csomagban tegyék társaik elé. Nem szokatlan az eljárás, maguk az ókori szerzők (nevezett Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész) is többször variálták az alaptörténeteket. Itt most Oidipusz és családjának az ügye kerül terítékre. Aki apját, nem tudván, hogy az, megölte, anyját feleségül elvette. Tőle született lányait, fiait egymásnak fordította az aktuális politikai hatalom. Közben meghaltak a jók, visszaéltek hatalmukkal az uralkodók, akik jobb híján megőrültek a végén. De leginkább megvakultak, tán, hogy ne lássák azt a tébolyt, amit maguk teremtettek. Ha cinikusok lennénk, azt mondhatnák, ugye mennyi veszélyt rejt magában a patchwork család?

No de illik már hozzákomolyodni a választott témához. Ha a tanulság felől kezdjük visszafejteni a színreállítói szándékot, akkor azt látjuk, hogy először is másfél óra alatt képet kaphatunk a világirodalmi kötelezőről. Megismerjük az alapsztorit, ami aztán sok-sok művészeti alkotásban köszön majd vissza: festmény, zene, film, szóval nem árt, ha a diák szert tesz némi kis klasszikus műveltségre.

Másfelől nagyon hálás szövegrészletek lapulnak a drámákban a hatalomtechnikai kérdéseket illetően, legyen az családon belüli erőszak, vagy a trón magasából reánk hulló önteltség. Ezeket értő kézzel válogatták egy csokorba az alkotók, már csak arra kellett ügyelniük, hogy célba érjen az üzenet.

Nos, e tekintetben erősen izgulhatott a szurkolói státuszban jelen lévő néző. A diákszínjátszók bátrak, oda-adók, értik is, amit mondanak. De. Nem tehetnek róla, hogy a négy tagú női kórus „dőlt betűs" összefoglalói és cselekményértelmezései újra és újra új fordítás után kiáltanak. Trencsényi-Waldapfel Imre (1908-1970), akinek az ókori regék, mondák számba vételét köszönhetjük, mára nehezen befogadható nyelvre ültette át a klasszikus darabokat. S alighanem a Bajnóczy tanár úr által segítségül hívott Babits Mihály sem bizonyul jó médiumnak, hiszen a nyelv iszonyú gyors ütemben változik, még Térey János és Karsai György frissebb fordítása is épphogy követni tudja.

Ezzel együtt érzékletes arcélek bontakoznak ki: hálásabb a durván egyértelmű, önhitt zsarnokok megformálása, míg a lírai lányalakok itt-ott feltöretlen diónak bizonyulnak. A vállalkozás azért is tiszteletreméltó, mert a művek iránti alázat mentén megtartja a klasszikus hangot. Megértjük: ha fel is viszik az istenek az ember dolgát, nem árt hallgatni a belső erkölcsi parancsra, mert különben rossz vége lesz.

A Thébát csütörtökön és pénteken is játsszák a Keresztury VMK-ban, reggel fél kilenckor és délután fél egykor. Legyen ott, aki teheti.