2013.04.17. 16:10
A fusi és a buhera volt a 70-es évek két kulcsszava
Zalaegerszeg - Előre a szocializmus útján... - Így éltünk a 70-es években címmel nyílt kiállítás szerdán a Göcseji Múzeumban. A közgyűjtemény az 50-es és a 60-as évek után a szocializmus harmadik évtizedére nyit kaput.
A rendezvényen Kaján Imre múzeumigazgató üdvözölte a szép számú érdeklődőt, megköszönve a támogatást, amit a zalaiak a tárlat megrendezéséhez nyújtottak. Sokan ajándékoztak ugyanis korfestő tárgyakat a múzeumnak, saját életükből, fiatalságukból nyújtva át evvel egy-egy darabot. Kiemelte, a tárlat célja nem a nosztalgiakeltés, hiszen a párt a 70-es években is meg tudta mutatni az erejét. Nem véletlenül született meg a korabeli vicc, mely szerint az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.
A tárlatot dr. Vígh Annamária, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium közgyűjteményi főosztályvezetője nyitotta meg. Üdvözölte a múzeum azon törekvéseit, hogy az emberek személyes életéhez közel álló tárlatokat rendez, és hogy a szocializmus évtizedeinek bemutatásával hosszú távú programot indított el. A kiállítás legfőbb érdeme, mondotta, hogy lefordítja a tárgyak üzenetét, és teret nyit a korszakról való beszélgetéseknek, elemzéseknek, feltárva evvel lényegét.
Szakmai felvezetőt dr. Valuch Tibortól, a Debreceni Egyetem professzorától, a korszak egyik avatott szakértőjétől hallhatott a publikum. A hetvenes éveket "majdnem, mintha..." korszaknak nevezte. A diktatúra ugyanis már nem olyan kemény, mint annak előtte, ám azért a korlátokat naponta megtapasztalhatta az, aki feszegette őket. 1972-ben és 73-ban szétverték a március 15-ei tüntetéseket, mintegy 200 ezer embert figyelt meg a politikai rendőrség, évente 4-5 ezren hagyták el illegálisan az országot. Ám már megtűrték a magánkezdeményezéseket, a korszak két gazdasági kulcsszava a "fusi" és a "buhera" volt. Az emberek gyarapodhattak, tervezhettek, aki csendben volt, azt békén hagyta a politika. Felvirágzott a beat zene, teret kapott a nyugati tömegkultúra, és 78-ban az első szamizdat kiadvány is megjelent. A Béres Katalin által rendezett kiállítás fő érdemeként emelte ki, hogy nem kelt illúziókat, és nem is erőszakol értelmezést a látottakra. Megtanít rá, hogy reálisan és árnyaltan viszonyuljunk a múlthoz, félretéve az aktuálpolitikai szempontokat.
Lőrincz Kálmán és Cziráki-Kiss Ildikó zenéje az építőtábori hangulat megelevenedéséről is gondoskodott.
