A terjengős, az okos, a nyafogó és a többiek

Nem mondom, hogy év elején bombaként robbant a hír: megszűnik a Heti hetes. Talán azért nem, mert még a rajongótábor tagjai is kissé megfáradtnak érezték a 13 éve futó adást. Kezdetben ugyanis még csak-csak csiklandó volt az, ahogy a hazai sztárvilág jelesei odamondogattak - emlékeim szerint eleinte valóban mindegyik - hazai politikai oldalnak. Aztán később már egyoldalúvá vált a magyar közéleti anomáliák vicces megközelítése.

Az ismert, nemzetközileg évtizedek óta bevált koreográfia alapján - jó esetben értő kézzel - válogatott híralapanyag mozgatja a hét szereplő gondolkodását. Noha sokan szerették volna afféle borzongató beolvasó alkalomnak látni a Heti hetest, alighanem sokkal inkább feküdt neki a szelepszerep. Ezzel a skatulyával azonban távolról sem szeretném belökni az "őfelsége bohóca" őszintének definiált kategóriájába. Magyarán a pénteki, szombati, végül vasárnapi éjszakában el-elnevetgéltünk az olykor nagyon is sírnivaló rögvalóságon. Bűnösen hamar feledtük el Verebest, Havast, az induláskori műsorvezetőt (Csiszár). Közben egyre jobban irritált bennünket a terjengős Farkasházy, a nagyon okos, de átkozottul erős figyelmet igénylő Váncsa, az egypoénos Bajor, a nyafogó Jáksó. Házi rostánkon fennmaradt a remek időzítéssel - röviden! - reagáló Gálvölgyi és a szavakész Hajós.

Így aztán bajos volt valódi cenzúrának megélni a hírt, megszűnik. Ahogy az ellenkezője, az újraindulás sem gyújtott örömtüzeket az amúgy a politikai elitünk működése miatt igencsak elgyötört lelkünkben.

Persze könnyen lehet, hogy igazságtalan vagyok a műsorral. Előfordulhat, hogy a kedvetlen fanyalgás nem is nekik, hanem annak szól, ami körülvesz bennünket. Amin már röhögni sincs kedvünk.