Háy János Zalában járt a könyvhéten

A Hevesi Sándor Színház 2003-ban játszotta nagy sikerrel Herner Ferike faterja, 2006-ban a Gézagyerek, idén a  Völgyhíd című darabját.

Ezért is mondhatta a József Attila Könyvtár minapi író-olvasó találkozójának kitűnő moderátora, Gyimesi Katalin tanárnő, a mai világunk elesett figuráit szeretetteljesen közel hozó darabjain keresztül mi ismerjük Háy Jánost, de vajon ő ismeri-e Zalát. Kiderült, látta a zalai interpretációkat, mindegyik tetszett neki. Pedig nem egyszerű az író embernek elengedni "gyermekeit", s odaadni a rendezőknek.

- Valóban, afféle jó szülőként nem tehetek mást, mint erősen bízom benne, hogy jó dolgok történnek velük - így az 52. évében járó író, hozzátéve, eddig nem csalódott. Semmiképp nem szólna bele a színpadi megvalósításba.

Szóba került, Mucsi Zoltán, ismertebb becenevén Kapa Háy A gyerek című regényéből rendelt drámát, végül a Nehéz című darab született meg, melyre nem panaszkodhat a színész, öt hatalmas monológ akad benne, amely Kapa-jutalomjátékká avatja a félresikerült férfiéletet vázoló darabot.

- Azért fenyegetően meg is jegyezte, meg kéne tanulnom kívülről, hogy tudjam, mit csináltam.

Jóllehet, az írás magányos műfaj, s magát nem tartja csapatjátékosnak, a közösségi jelenlétet a zene iránti rajongása erősíti.

- Kacérkodtam a rockzenével, de nem volt elegendő tehetségem, kitartásom - ennek ellenére barátság fűzi Lovasi Andráshoz, a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag zenekar meghatározó alakjához. Háy a rockszámok szövegeit  egyébként is a kortárs líra fontos részének tekinti. Úgy találja, a zene a legérzékibb művészet, nem fogalmakkal operál, mint az irodalom. A koncert mindig  vers, zene és  színház együtt, a lemezhallgatás nem pótolja az ott átélhető közös élményt.

Honnan a többnyire tragikus véget érő, a világ sötétebb oldalára érzékeny, esendő, sérült embereket bemutató  témaválasztás?

- A sors íve érdekel, ami nem tökéletes állapotban mutat bennünket. Ez a lét lényege. Szerintem a tökéletlenségünk és az esendőségünk az érdekes, ezen keresztül tudunk kommunikálni. Bármikor bármi történhet velünk, ami értékes, azért meg kell küzdenünk. Az élet pont annyira "szar", hogy még működik. Ez egyébként Schopenhauertől van. Mondják, ha a teremtő a hetedik napon nem tartott volna pihenőt, lett volna még mit javítania - szólt a magyarázat, s folytatódott: - Volt olyan, hogy pozitív véget ért a történetem, a kritika utálta is.

A sokak számára kézenfekvő iróniát, cinizmust, szarkazmust vagy a gúnyt nem tartja jó eszköznek, szerinte akkor használjuk eme kommunikációt, ha nem vagyunk rendben.

Háy János sokat  gondolkodik a létről, mondja, ahogy legtöbbünket, őt is foglalkoztatja a lét traumája, a halál. "Harminc felett reménytelen élni, ötven felett undorító", vélekedik egyik szereplője. Talán nem komolyan. Vagy mégis?

- Itt vagyok például én. Felneveltem két gyereket, de még akár harminc évet is élhetek. Mi lesz azalatt? Hisz' már negyven felett hajlamosak vagyunk bezárni, kevésbé fürge az agyunk.

Háy János természetesen saját életéből is merít. A Völgyhíd például kamaszproblémákkal foglalkozik. Ő is hurcol felnőttektől elszenvedett traumákat, a gyerekeit is látta ilyesmivel küzdeni, ráadásul a saját apja motivációit is próbálta a darabíráson keresztül megérteni.

- Kamaszkorban éljük át a legnagyobb testi, szellemi, érzelmi, közösségi élményeket, s végül a szüleinkre is más szemet nyitunk.

Ha már család. A nők inkább negatív szerepben tűnnek fel a műveiben; vajon miért?

Cáfolja.

- Nálam a nők még mindig jobban járnak, mint a férfiak. Nincs rossz véleményem róluk, tudom, hogy a legtöbbnek az anya-lány viszony nyomasztja az életét. A párkapcsolatok is rossz állapotban vannak, szétesnek, vagy csak elélnek egymás mellett a felek. Több időt élünk, mint amire hitelesítve vagyunk, új célok után kell nézni, és a kapcsolati motor sem megy magától, mindig tovább kellene lendíteni - gondolkodott hangosan.

Háy János a Bogyósgyümölcskertész fia folytatását írja, a történet elejét, a kisgyerekkort. Nemrég Németországban járt, megbízást kapott a tapasztalatok esszé-feldolgozására.

Mely könyvek hatottak rá? Hamvas Béla: Karnevál, J. Konrad: Sötétség mélyén, Kierkegaard: Vagy-vagy. Egyik se könnyű. Próbálják ki.