Inkább a tánc, mint a drog? (képgalériával)

A nyitány összefoglalja a legfontosabb dallamokat, ezek aztán majd újra áradnak a végén, amikor a néző immár tudja, mire képes a darab. Lássuk: eléri, hogy hazaérve a színházból régi lemezeid között kutass, feltúrd Bonnie Tyler készleteidet, s örülj, még hadra fogható a lemezjátszó. Mert nekünk hős kell, ahogy az énekes és a darab sugallja. Nem szükséges persze a világmegváltás, elegendő, ha az a hős egy érzéki történet középpontja, s nagyon kemény harcok árán eléri, lehessen táncolni hétvégente ott, ahol eddig nem lehetett. Azért ez se kis dolog, hiszen így leereszthető a gőz és jobb mint a drog és társai.

A Footloose című, most a Hevesi Sándor Színházban látható kellemes játék sztoriján nem kérem számon a mély mondanivalót, és nem is várom el, hogy a szereplők túlságosan komolyan vegyék, abban az amerikai kisvárosban, hová most színházi sorsuk vetette őket, öt fiatal életét követelő autóbaleset miatt tiltották be a táncmulatságokat, így nekik jutott az a feladat, hogy az avítt tiltást felülírják.

Inkább dalt és táncot várok. A társulat szinte teljes egészét mozgató darab dinamikus, fial, olykor kamaszosan bolondozó társaságot -  negyven ember mozog együtt! -  tesz a színpadra. Ezt nagyban segítik a „leporolt” szövegek, nyelvi ugratások és poénok, melyek annyira üdék, mintha most érkeztek volna az iskolai szünetekről, ráadásul nem bántóak.

A rock and roll korabeli térfoglalásának is felfogható mű Zalaegerszegen profi koreográfiát követelt ki magának, s Bóbis László táncpenzumát nagy odaadással teljesítik a színháziak és a lelkes statiszták. Közben pedig még énekelni is elég ügyesek.

Énekben hagyományosan a hölgyek viszik a prímet mifelénk: Foki Veronika, Tánczos Adrienn, Debrei Zsuzsa, mellettük igyekvően halovány Barsi Márton, Gulyás Hermann Sándor. Ám utóbbi sikeresen engedi szabadjára a benne lakó komikust, szóval mindent megbocsátunk.

Külön planéta a darabon belül Hertelendy Attila világa, ő képviseli a töprengő lírát, elhisszük, a tiszteletes sokat vívódik, mire enged nyája ifjabb tagjainak. Sághy Tamás macsója valahogy most lemaradt a többiektől. Ellenben Misurák Tünde, Kovács Olga és Madák Zsuzsa..., hát mintha csak rájuk lenne kitalálva a „háromcsajegyütthülyül” figura: szórakoztatóak, elevenek. A korosabb korosztálynak  - Wellmann György, György János, Mester Edit - ezúttal jóval kevesebb jutott, de Czegő Teréz hotdogos fejdísze (jelmez: Cselényi Nóra) azért nagyon ott volt. Lendvai Zoltán rendező elégedett lehet, ha erre szerződött, működik. Még akkor is, ha néha időnap előtt leesik a Biblia a képzeletbeli hídon (díszlet: Mészáros Tibor) kapaszkodó Foki Veronika kezéből.

- A zenés történetet először 1984-ben vitték filmvászonra az USA-ban Lori Singer és Kevin Bacon főszereplésével

 - A Broodway-n 1998-ban játszották

-  2011-ben újra megfilmesítették, akkor Dennis Quaid alakította Moore tiszteletest, feleségét Andie MacDowell

-  A híres betétdalt, a Holding Out for a Herót Bonnie Tyler vitte sikerre, de szólt a Banditákban és a Shrekben is