Csizmás lánydúr: a beszélő macskát nem érdemes megenni

Értetlenkedés helyett elfogadjuk: a mesékben ez a módi, s különben is, csizmásan sokkal karakteresebb a figura. Csizmás Kandúr lénye nagyon eltalálja a fantáziánkat. A meseirodalom telis-tele van beszélő, két lábon járó állatokkal, a csizmás mégis kirí közülük karakán egyéniségével. Beégett az agyunkba, talán éppen az extra lábbeli okán. Ráérzett erre a filmipar is, hiszen előbb Shrek mellé szegődött társul a testőr küllemű bundás, majd újabban címszereplőként tarol az animációs piacon.

Az a Csizmás Kandúr azonban, akit a zalaegerszegi Griff Bábszínház legújabb produkciójában ismerhetünk meg, egészen más matériából lett összegyúrva. Először is: lány (B. Szolnok Ágnes)... De ezen sem akad fenn senki, ha lány, hát lány, attól még ugyanolyan találékony. A mi kandúrunk, akarom mondani „lánydúrunk” szerencsére nem bútoroz össze a fél meseirodalommal, mint filmbéli rokona, megmarad szépen Charles Perrault klasszikus meséjének keretei között. Alapvetően a barátság vezérli lépteit, hogy segítsen a szegény molnár legkisebb fián (Molnár Róbert), akinek őkelme képezi egyetlen vagyontárgyát. A bizalom kölcsönös, hiszen a fiatalember sem eszi meg négylábú örökségét, mint azt javasolták neki jóakarói. Jól teszi, hiszen a furfangos macska valóban megcsinálja mindkettejük szerencséjét. A klasszikus mese kerettörténetbe ágyazva elevenedik meg, a világ legöregebb macskájának születésnapi zsúrján járunk...

A Kárpáti István által rendezett előadásban mindezt rendkívül szórakoztató módon tárják elénk. A csapat (dramaturg: Khaled-Abdo Szaida; díszlet, jelmez, báb: Takács Lilla; zeneszerző Horváth Károly) egyszerű eszközökkel dolgozik, nem vesznek el a részletekben, nem törik meg a lendület, nem térnek le a maguk által választott csapásról. Ami egyébként humorral és ötletekkel lett kikövezve. A szöveg pergő és életteli, s ha a kisebb gyerekek nem is érthetnek minden poént, a karaktereken (főként a Balázs László által életre keltett négy figurán) sokat kacagnak ők is. Az előadásban nyoma sincs az „itt most gyerekeknek játszunk” erőlködésnek, a tónus könnyed, kikacsintós, lételeme a játékosság. Látható, hogy a színészek is jól érzik magukat szerepeikben, az említett fellépőkön túl még Benkő Zsuzsanna és Hettinger Csaba munkálkodik az előadás sikerén.