Népi újrahasznosítás: lábszárcsontból leves és amulett

 - Pannika nagyon rátalált valamire, ami ugyan sok variációt nem enged, de különleges és a modern életünkbe is beilleszthető - követi a tekintetünket Csapó Angéla kaposvári szövőmester. Aki inspirálni jött a gébárti táborba, amely annak ellenére, hogy a termékfejlesztés névvel álcázza magát, tulajdonképpen hangulatos kézműves tábor, s a szlovén- magyar határ menti kulturális együttműködés programjának anyagi segítsége, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület, valamint a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából jött létre, ingyenes továbbképzési, megújulási lehetőséget adva a korábbi kétéves Kézműves Akadémia zalai népművészeinek.

Ezen a héten több mint tíz meghívott gyűlt össze, hogy a már ismert motívumokat, anyagokat, technikákat vezető szakember segítségével állítsák a modern kor szolgálatába. Mint a szakmai tábor körül bábáskodó Dala Hajnalka projekt koordinátortól, Skrabut Éva egyesületi vezetőtől, valamint Csapó Angélától megtudtuk, a cél az, hogy a hagyományos népművészeti tárgyak, anyagok, funkciók átalakulva igazodjanak az időközben alaposan megváltozott életformánkhoz. Az öltözet vagy a táskafront például ezer új lehetőséget ad az eleink díszítőhajlamát őrzők és átörökítők kezébe.

- Ami tegnap még a főkötő díszítő motívuma volt, az most átköltözhet egy másik használati tárgyra, másik felületre, másfajta anyagra, megőrizve a hagyományt, a mesterségbeli tudást, ámde mozgósítva az alkotó jó ízlését, kreativitását. Itt az ehhez szükséges tervezési fázist erősítjük meg - foglalta össze az együttlét célját a kaposvári mester. - Ma már nem érdemes például a lepedőszélt hímezni, de a valaha ott mutatós minta megjelenhet másutt, újfatja használati tárgyakon. Igaz, jó lenne, ha törekednénk arra, hogy megtartsuk a természetes anyagokat - tette hozzá Csapó Angéla.

Utóbbi nem könnyű. Egy példa.

- Honnan szerzem az alapanyagot? Veszek lábszárcsontot, abból először is jó marhahúslevest főzünk - avatott a csontból készülő amulettek, dísztárgyak készítésének első fázisába Stiller Gábor, aki az udvari fák hűvösébe húzódva faragott. - Azután legalább ötször kifőzöm ultrás vízben a velőtől megszabadított csontot, majd lapokra fűrészelem - mutatja az immár hófehér csontot, mely keze alatt különböző állatok stilizációjává lényegül át.

Visszatérve a kézműves házba, látjuk, Pózvai Andrea tyúkos bőrtáska formát alkot, Parragi Ágnes a zalahalápi halotti lepel ornamentikáját adaptálja vászontáskára, Molnárné Riskó Erzsébet pedig a kontynecc gyöngymotívumát emeli vászoningre. Remélem, minddel találkozom majd valakin.

Népi design
A Zala Megyei Népmûvészek Egyesülete 2009-ben kétéves Kézmûves Akadémiát szervezett. Az itt született kovács-, bôr-, csipke-, hímzés-, gyöngyés textil alkotások a népi design címû kiállításon láthatók a Keresztury ÁMK-ban.