Írások a gondolatos ládikóból

E sorok Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művéből valók. Az idézet egy részlete pedig Nagykanizsa díszpolgára, a kiváló személyisége miatt sokak által szeretett nyugalmazott középiskolai tanár, dr. Márkus Ferenc most megjelent életműkötetének címe is: Nyom nélkül elröppenni nem hagyta . A Czupi Kiadó által éppen a szerző 80. születésnapjára elkészített tanulmány- és beszédgyűjtemény ünnepélyes bemutatójára nemrég került sor.

- Bár életműkötetként emlegetik, én mégsem tekintem annak, hiszen reményeim szerint a munkásságom még nem lezárt - bocsátotta előre dr. Márkus Ferenc a könyvbemutató után. - Úgy vagyok, mint a sportolók, akik míg mozogni tudnak, sportolnak - én pedig, míg jönnek gondolataim, támadnak érzéseim, indulataim és hangulataim, melyeknek sikerül megfelelő formát is adnom, nos, addig írni is fogok. Ezzel együtt nem tervezem további kötet megjelenését annak ellenére, hogy életem során egy ládára való írásom gyűlt össze. Szomorú adósságom is van, amivel a tragikus hirtelenséggel elhunyt Pék Pál költő-tanárnak tartozom: az ő munkásságának az elemzése, aminek elkészültét már nem érhette meg. A magam könyvét én sokkal inkább szemelvénynek hívnám, mely egy eddig elkészült műsorozatból válogat ugyan, mégis jól mutatja gondolkodásom egészét.


A könyv nyitóírását a hajdani diáktárs, a három éve elhunyt költő-író, Gyurkovics Tibor jegyzi. A Jezovics-bőrbe bújt Gyurkovics ekképp jellemzi a nagy formátumú kanizsai pedagógust: No és Márkus úr. Márkus urat jószerével nem látta ötven éve: együtt érettségiztek, s ez, a már gyerekkorában tanár úr ugyanaz az ember volt, mint tizennyolc évesen. Előretartott papos fej, meghajlított nyak, de meg nem hajló. A piaristáknál afféle bennlakó papok körül sertepertélő és szolgáló, de nem szolgai ember, akire az összes osztálytárs rárímeltette: E fiúból pap lesz, akárki meglássa. Az is lett, ami a szolgálat nagyszerű hivatását jelenti, civil pap, hivatásos tanár. Latintanár. Ugyanaz a hűség. Ugyanaz a tartás - sok reverendás megirigyelhetné. Ezt követően a tanár úr gyöngyszemei következnek - egy bölcs és hittel élő, minden ízében tanár meglátásai. Olyan emberé, aki témáit - lett légyen szó irodalomról, közéletről és históriáról egyaránt - mindvégig egyetlen szempont, mégpedig az örökkévalóság felől közelíti meg. Ezt a különleges szemüveget pedig - ahogy ajánlásában a könyvet kiadó Czupi Gyula is írja - egy 21. századi katolikus ember gondolkodási módja adja.

Márkus Ferenc a kanizsai pedagógustársadalom régi vágású nagyjai közé tartozik, az utolsó mohikánok egyike. Vajon szerinte milyen a jó tanár?

- Csak a saját életemből tudok kiindulni: dr. Előd István és Schütz professzor, egykori veszprémi piarista gimnáziumi tanáraim okán került közel hozzám a teológia és a filozófia - árulta el dr. Márkus Ferenc. - Az egyetemről pedig az irodalom oldaláról Klaniczay Tibor és Szauder József professzorokat emelném ki, akik szintén nagy hatással voltak rám. A fizika világából a pákai születésű Öveges tanár urat említeném, aki megszerettette ezt a tőlem távol álló tantárgyat. Ők olyan emberek voltak, akik a nem látott hétköznapi gondokat, terheket is rögtön észrevet-ték, úgy a tanítványaikon, mint a szüleiken anélkül, hogy panaszra nyílt volna a szájuk. Isten emelő kegyelméből óriási empátiával rendelkeztek, másrészt kiterjedt tudományos munkásságuk is volt. Írásaik a mai napig fontos olvasmányaim. Ők a példaképeim...

Dr. Márkus Ferenc 1931. február 1-jén született Székesfehérváron. Iskolai tanulmányait Veszprémben kezdte, majd a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett 1955-ben, a 60-as években latin szakos tanári diplomát is kapott. Tanári pályafutását Nagykanizsán kezdte az akkori Irányi Dániel Gimnáziumban. 1993-ban a jogutód Batthyány Lajos Gimnáziumból vonult nyugdíjba.