Ruttkai-Latinovits: egy legendás színész-szerelem titkai

Szigethy Gábor rendező, irodalom- és színháztörténész, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva, valamint Dajka Margit hagyatékának gondozója a Nagykanizsai Polgári Egyesület meghívására érkezett a dél-zalai városba, a szervezet által rendezett minapi 56-os versünnepre. Ekkor váltottunk szót vele.

- A Helikon Kiadó keresett meg azzal, hogy szívesen látnának egy olyan könyvet, ami a mi személyes történeteinket tartalmazza  - mondta a színháztörténész.  - Párom Ruttkai Éva és Gábor Miklós közös gyermeke, s magam is 12 évet eltöltöttem Éva közelében, így hát bőven van olyan sztorink, amit a külvilág csak felületesen, vagy egyáltalán nem ismer. A most megjelent kötetet 140 fotóval illusztráltuk, s történeteinek mindegyike egy-egy tárgyról szól, melyek a legendás színészpáros számára kedvesek voltak. Egy példa: a családi darab ezüst gyertyatartó felkerült a színpadra, kellék lett belőle. Kezünkbe akadt egy fénykép, amin a Ványa bácsi előadásában éppen odagurult Latinovits Zoltán lábához. Ez a gyertyatartó eredetileg Gábor Miklósé, az előző férjé volt, később pedig Ruttkai és Latinovits közös gyertyatartójává vált, majd utóbbi tragikus halála után végleg eltűnt a lakásból. Mi pedig csak utólag jövünk rá arra, hogy mit keres a nyaralóban, ahol egyébként nem szokás ilyesmit tartani...

Az irodalom- és színháztörténész leszögezte: csodálatos kapcsolat volt a Ruttkaié és Latinovitsé, szóljanak bármiről is a korabeli pletykák.
 
Ruttkai Éva ezt gyakran úgy fogalmazta meg: együtt tudtak repülni. Nem egyszer mondta, hogy senki nem értette úgy, amit én csináltam, mint Zoltán. A premierekre szokás valami ajándékot küldeni a színésznőnek, édességet, vagy virágcsokrot. Szerencsére, az utókor számára megmaradtak emlékbe azok a kis premierkártyák, melyeken fantasztikus üzeneteit írta Zoltán az ajándékok mellé. Az 1974-es Antonius és Cleopatraban utóbbit játszotta Éva, s eredetileg Latinovits lett volna Antonius. De aztán nem tudták összeegyeztetni a dolgot, végül Darvas Iván kapta a szerepet, aki viszont nem túlzottan örült annak. Cleopatra-Éva ezt megérezte, s komoly lelki vívódást okozott neki, hogy nem sikerül úgy a darab, ahogy szerette volna. Az egyik kis kártyán Zoltán emiatt írta azt Évának: Ne félj, Cleopatra! Mindegyiken, így ennek a sarkában is szerepelt egy aprócska feljegyzés: 18.30. Csak később jöttünk rá, hogy 1960-ban, a Miskolci Nemzeti Színház Ilyen nagy szerelem című darabjának esti, fél hetes próbáján ismerkedtek meg  - hát ezért volt az a kis emlékeztető... Érdekesség az is, hogy Éva lakásában állt egy óra, ami Latinovits halálától kezdve nem járt, s mindig fél hetet mutatott.

Szigethy Gábor jelezte: az álomszínészpár kapcsolata igaz szerelem volt a javából  sőt, még annál is több.

- Kapcsolatuk 1963-ban teljesedett ki igazán, amikor együtt játszották Shakespeare Rómeó és Júliáját - tette hozzá.  Egy színházban egyébként csak akkor érdemes műsorra tűzni ezt a szerelmi történetet, ha a címszerepet két olyan színész alakítja, akik közt szoros érzelmi kötődés van. Nos, az emlegetett előadás valóban perzselő hatású, óriási érzelmi töltéssel zajló produkció volt  - jelentette ki.

Latinovits Zoltán halála mélységesen lesújtotta Ruttkai Évát. Ahogy Szigethy Gábor visszaemlékszik: a díva úgy érezte, itt a vég, egyedül nem tud már a színpadra állni. Ugyanis amit kedvese csinált, az több volt egyszerű színészetnél. Latinovits próféta, igazi színészkirály volt.

Szigethy Gábor színháztörténész, rendező. 1967-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakán. 1966-71-ben a Színháztudományi Intézet munkatársa, 1972 és1976 között a Kritika című folyóirat főszerkesztő-helyettese, 1976-tól pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa. 1993-tól a veszprémi Petőfi Színház rendezője. Tanulmányai a felvilágosodás és a reformkor irodalom-, színház- és művelődéstörténetét ölelik fel. Alapítója és titkára a Latinovits Baráti Körnek, több Ruttkai és Latinovits-emlékkötet szerzője.

OLDALTÖRÉS: Ruttkai Éva

Ruttkai Éva

1927. december 31.-én született Budapesten. Russ vezetéknévvel anyakönyvezték, a későbbiekben mindenki által ismert nevét Lakner Artúrtól kapta. Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermekszínházban egymondatos szerepével: „Parancsolj velem, Tündérkirálynő!”. A színészmesterségre a kor egyik legnevesebb színésznője, Makay Margit tanította, és a gyermekszínházban olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Darvas Lili és Somlay Artúr. Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.”
1945-ben egy szavalattal lépett fel a Zeneakadémián, ahol felfigyelt rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Három hónappal később Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált (a beteg Tolnay Klári helyére beugorva).

1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel egymásba szerettek, és a férfi haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezésében elmondta: „Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő..”
Ruttkai Éva gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt.
Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes, illetve Kiváló művész.
1986. szeptember 27.-én hunyt el.

OLDALTÖRÉS: Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán

1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött". Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. „Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlaghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsörs köröket, befejezetlen görbéket.""- vallja.

Hatévesen iratkozott be a Damjanich utcai elemi iskolába, majd 1949-ben érettségizett a budapesti Szent Imre Gimnáziumban. 1952-ig "bizonyos koráramlat" folytán asztalostanonc, majd hídépítő munkás lesz, de hamarosan beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956-ban építészmérnöki diplomát szerez.

Mindeközben 1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan szaval, Lehotay Árpád és Galamb Sándor tanítványaként, valamint tbk. a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedik a színészmesterség fortélyaival, s mint később bevallja: igencsak nehezen ment neki. 1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek, és már Márkus László mellett dolgozhat. A Csokonai Színházban Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjával kezdi munkásságát.

1976. június 4-én a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét, máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék, vagy véletlen baleset következtében.

(Forrás: wikipedia.hu)