Főbérlőjét is lefestette

- Itthon vagyok - szögezi le derűsen, amikor beviharzik a szerkesztőségbe, hogy megossza velünk az elmúlt időszak kalandjait. Amelyek leggyümölcsözőbb eredménye, hogy e napokban, egészen július 9-ig, kiállítása látható a Londonnal gyakorlatilag összenőtt Watford egyik művészkávézójában. E tényhez a véletlenek, a szorgos utánajárás és a hirtelen ötletek elegye, láncolata vezetett.

- Egy barátom Watfordban dolgozik, s karácsonykor itthon járt látogatóban. Föltette a kérdést, nincs-e kedvem vele kimenni. Több se kellett, január elsején beültem az autóba. Akárcsak a mesében, fogtam a batyut és elindultam világot látni.

No, előtte azért - az optimizmus jegyében - pár festményt is elhelyeztek a csomagtartóban. Kálmán nem ijedt meg a világvárostól, s portfóliójával egyenesen a belvárosi galériákat célozta meg. 


Nagy Kálmán nem ijedt meg a világvárostól, először a belvárosi galériákat célozta meg, ahol viszont a menedzserét hiányolták...
Fotó: illusztráció

- Egyik helyen tapintatosan közölte is velem a tulajdonos, hogy náluk nem szokás, hogy maga a festő tárgyaljon a galériással. Szóljak a menedzseremnek... Na igen. Másutt meg avval hűtöttek le, hogy London nem a magyarokról, hanem az angolokról szól. De hát én sem voltam túl körültekintő, hiszen a legmenőbb környéken szálltam ki a metróból, az Aston Martinok és Rolls-Royce-ok világában próbálkoztam. De hát ott volt a legtöbb galéria...

A művészeti menedzserek nehéz kenyerét megízlelő festőnk immár szálláshelyén, Watfordban, London külvárosában próbálkozott. Felvette a kapcsolatot a 120 ezres város egyik művészeti egyesületével, ahol örömmel be is vették a csapatba .

- Sőt, azt mondták, túl jók ezek a képek, menjek velük Londonba - nevet nagyot. - Mondtam, kösz, onnan jövök, jó lesz nekem itt is. Szóval felvettek az egyesületbe, és segítettek egy önálló kiállítást megrendezni a Cha Cha Cha Cafe egyik termében, ahol harminc képem látható. Az angolok eléggé megnézik, hogy milyen festményre adják ki a fontjaikat. Nem elegendő, hogy jó legyen a kép, valamilyen személyes érintettségre is vágynak. Sokan zenélnek közülük, így az e témában készült képeim különösen sikert arattak, de például a hajózás is vonzó téma számukra. A gitáros képemre már az első nap akadt vevő.

A kávézó kifejezetten a művészetre specializálódott, két termében program szerint váltják egymást a képzőművészek, s írókör is működik a kebelén. Bár este hatkor lehúzzák a rolót, addig nyüzsgő élet zajlik a falai közt, főleg, ha szép az idő.

- Jobbára ugyanis nyomasztó az időjárás, ami nem tesz jót az ember depressziójának...

Számos új ismerősre tett szert, s felvette a kapcsolatot a kint élő magyarokkal. Mivel a gitárja nélkül nem megy sehova, egy fellépést is elvállalt, amiről CD-felvétel született. Megzenésített verseket - Ady, József Attila, Ágh István - adott elő, alaposan megfacsarva a távol élők szívét.A kávézóban jobbára nagyméretű absztrakt képeit állította ki, s persze kt is festett. A főbérlővel úgy állapodott meg, hogy egy családi kép fejében ingyen lakhat néhány hétig. A szállásadók így szépen megszokták a festékszagot, s már később sem emeltek kifogást. Júliusra újabb, immár csoportos tárlatra hívta meg a watfordi egyesület Nagy Kálmánt.