2017.03.11. 17:09
Emlékmű a helyi elhurcoltaknak
Rédics - „Hála az Istenek megértük, hogy beszélhetünk ezekről a dolgokról - mondta a Gulag-emlékmű avatásán Sánczi Ferenc, a kényszermunkatábor ma is a településen lakó túlélője.
1945-ben öt rédicsi fiatal kerül a Szovjetunióba, Gulag-táborba tizenöt év kényszermunkára. Mindannyian haza is tértek. A településen az elmúlt hétvégén tiszteletükre is avatták a Gulag-emlékművet. A rendezvényen a Szovjetunióból kilenc év után hazatért túlélő is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel.
- Rosszkor voltunk rossz helyen, mondhatni ezért kaptuk a büntetést - mondta Sánczi Ferenc. - Annak idején azt mondták nekünk, ne beszéljünk az ott átéltekről, mert könnyen visszakerülhetünk. Majd változtak az idők és már beszélhetünk azokról a szörnyűségekről, amiket velünk szemben elkövettek. Rengetegen meghaltak ott, a nélkülözések és a sanyargatások következtében. A rendezvényen Soós Endréné polgármester köszöntötte a megjelenteket az önkormányzat nevében, majd Kiss Bódog Zoltán, a Pofosz zalai elnöke beszélt arról, hogy 70 év csend után egyre több település állít emléket az áldozatoknak.
- Eddig 7 Gulag-emlékmű avatásán vettem részt a megyében - mondta Kiss Bódog Zoltán. - Az utolsó percben vagyunk, hiszen alig vannak már túlélők. Zalában tudtommal hatan élnek. A 110-115 ezer elítélt közül a legtöbb a Gulág-táborba került, köztük zalai leventék, akiknek nem csak az volt a tragédiájuk, hogy semmi bűnök sem volt, hanem az is, hogy 15-20-25 éves kényszermunkára és örökös száműzetésre is kényszerítették őket. Ha Sztálin nem hal meg 1953-ban, nekik reményünk sincs, hogy hazatérjenek, hiszen így is két turnusban talán összesen 3700-an jöttek haza a százezerből. Az avató ünnepségen Tantalics Béla lenti helytörténész arról beszélt, a Gulag-sors rendkívül érintette a Rédicsen élőket.
- Ezeket a fiatalokat 1944-ben beosztották a Dráva-menti hadműveletekhez, így itthon maradhattak. A rédicsiek közt volt Sánczi Ferenc, Horváth Péter, Kancsal János, Kiss József és Mausecz Béla - magyarázta. - A háború végén ezzel jött a balsors számukra. A szovjet politika a leventéket terroristának, fasisztának nevezte. Többeket halálra, vagy - köztük az öt említette fiatalt - kényszermunkára ítéltek. Nagyon fontos, hogy ezeket az emlékeket átadjuk az ifjúságnak, hogy tanuljanak belőle, hiszen egy bűn akkor teljesedik be, ha azt elfelejtik.
