Összegyűjtötték a dél-zalai faluközösség értékeit, a rákpörkölt is bekerült

Az önkormányzat tavaly nyújtott be sikeres pályázatot a helyi értéktár kialakítására.

– A Földművelésügyi Minisztérium által megítélt támogatásból egyrészt megalapoztuk a helyi értéktár szakmai elindítását, azaz beemeltünk bizonyos elemeket, amelyekhez később komoly szakértői munkát rendeltünk – hallottuk Ódor László polgármestertől.

– Három értékelemmel indítottunk, s arra törekedtünk, hogy olyanokat válasszunk ki, amelyek egyetemes érvényűek lehetnek, mégis, nagyon egyéni arculatot adnak Zalamerenyének. Ezért döntöttünk például a helyi vízkincs mellett, aminek a jelentősége a Kis-Balaton közelsége és a település földrajzi sajátosságaiból fakad.

Ezt a témát dr. Nádor István, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakértője dolgozta fel szép és részletes tanulmányban. Tehát a három értékhez igazodóan 3 tanulmány íródott, s mindegyik munkaanyag rövidített változatából időjárásálló kültéri, illetve beltéri installációkat is készíttettünk. A második értékünk a rákászat, az ezzel kapcsolatos ismereteket Kardos Ferenc néprajzkutató foglalta össze. A harmadik témakör pedig Zalamerenye egyháztörténeti múltja, amit dr. Karlinszky Balázs, a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár igazgatója írt meg. Mindezen túl készült egy kisfilm is, amelyben említett szakértőink, valamint én beszélünk az értéktárról és annak elemeiről – ez pedig a honlapunkra kerül fel.

Ódor László polgármester az egyik kültéri installációt mutatja, a kis-balatoni rákászattal
Fotó: Horváth-Balogh Attila

Ódor László jelezte: az elkészült anyagokból számos érdekesség tudható meg. Így például az, hogy miként zajlott a rákászkodás Zalamerenyén és hogyan dolgozták fel az állatot: „A rákot mindenki fogyasztotta ugyan a Balaton körül, de úri asztalokra való csemegének számított inkább, ide került a kifogott és értékesített rákok nagy része. A nehéz munkát végző parasztok jobbára szükségételként fogyasztották, az apróhalakkal együtt – írják többen is.

Valójában szívesen fogyasztották volna, azonban számoltak azzal, hogy sokan jobban járnak, ha ezt adják el jó pénzért. Gondoljunk csak bele, a legszebb lábasjószágot sem vágta le a gazda a maga örömére, az vásárra való volt.” – írta Kardos Ferenc.

Az egyháztörténeti tanulmány írója többek közt a falu plébánosainak munkásságára világít rá. Szót ejt például az utolsó helybéli római katolikus plébánosról, dr. Párkányi Józsefről, akit Mindszenthy bíboros az 1944-es bebörtönzése alatt, a börtönben szentelt pappá. Beszámol azokról a retorziókról, amelyek a hercegprímással kialakított munkakapcsolata miatt érték a plébánost hosszú éveken át. És beszél a pálos rend jelenlétéről, a falu fejlődésében betöltött szerepéről is.

– Hogy mi az értéktár jelentősége? Az identitástudat és a települések lakosságmegtartó képessége erősödhet általa – vélekedett Ódor László. Hozzátette: a tanulmányokat könyvben is megjelentetnék.