Formát öltenek a mozgalmak?

A magyar közgazdászok társasága zalai szervezetének meghívására, a zalai vállalkozók, kamarai tagok és érdeklődők számára tartott minapi előadásuk mellett lapunk is kíváncsi volt a kutatók véleményére, hiszen évtizedek óta kísérik figyelemmel a hazai gazdasági, társadalmi és politikai folyamatokat. Kéri László a különböző foglalkozási ágak jelenkori gondjait artikuláló társadalmi mozgalmak erőre kapásáról szólt elsőként. – Én úgy látom, a frissen jelentkező mozgalmak, első ránézésre jelentéktelennek tűnő lázadások mintha megerősödnének az utóbbi fél évben. Hogy meddig tartanak ki? Hatéves tapasztalat, hogy valóban, általában elég hamar elhalnak, anélkül, hogy elérnének valamit. De a pedagógusokkal kapcsolatban érződött némi fordulat, hiszen novemberben kezdődött, majd január-februárban végig kint voltak az utcán, márciusban tetőzött a jelzés, s azóta is alkupozícióban vannak.

Kéri László úgy látta a zalaegerszegi látogatás pillanatában, hogy a közoktatás szereplői mégiscsak kikényszerítették a korábbi államtitkár elmozdítását, valamint a KLIK ügyében is változást indukáltak, igaz, az még nem látszik tisztán, mi is lesz az átalakított intézményfenntartó központ helyén. A politológus március-áprilisban végigkövette a kormányzati megnyilvánulásokat, így látta, hogy nincs pontos, főleg kivitelezendő terv a KLIK ügyében.

Bár Magyarországról szóló elemzéseik nem mindig derűlátóak, ők maguk a kiegyensúlyozottság mintaképei. Dr. Kéri László és dr. Petschnig Mária Zita a zalaegerszegi közgazdásztalálkozó után Fotó: Katona Tibor

- Látszik, hogy valójában nincs elképzelésük arra, mit is kéne csinálni. Az egészségügyisek diffúz mozgalma is mintha formát öltene. A két tábor részt vesz egymás demonstrációin. Amiben én azt is érzékelem, hogy a legkritikusabb és legrosszabb helyzetben lévők tudomásul vették, a Csipkerózsika álmát alvó ellenzéki pártoktól nem várhatnak semmit, kénytelenek maguk hallatni a hangjukat. Természetesen nehézséget okoz számukra, hogy olyan feladatra kell vállalkozniuk, olyan politikai szerepvállalásra, ami a pártok dolga volna. Azoknak meg nincs semmi ötletük. Ezért látszik, a politikai harcra alkalmatlan képződmények próbálkoznak. Mondom ezt itt a tavasz közepén, fenntartva: nem tudjuk, merre alakul. Az eddig kötéltáncot járó szakszervezetekkel össze kellene fogniuk, úgy tűnik, most már ők is elkötelezték magukat az elkeseredettek mellett. Intézményes keretet előbb-utóbb muszáj lesz találni, különben reménytelen a tiltakozás a hatalom ledaráló ingerenciája miatt.

Miért vannak ezek a területek kritikus helyzetben? Kéri László szerint többek között azért, mert a XX.-XXI. század legnagyobb jövedelem- és a tulajdonosi szerkezetátrendeződése zajlik Magyarországon, ami új elosztó központok létrejöttét eredményezi. Ezek közé sorolja a sportszövetségeket, a miniszterelnökhöz közel álló társaságokat, személyeket, a médiabirodalmat, a stadionépítési dömping mögött állókat.

- Ráadásul a Simicska Lajossal való szakítás után második átépítést hajt végre a kormányfő, ami temérdek idejét emészti fel, kormányzásra az elmúlt két évben emiatt alig maradt.

A politológus úgy véli, a munkavállalóknak nemcsak a kormányzati döntésekkel kell megbirkózniuk, hanem a saját munkáltatóik szándékaival is, mert a szakszervezetek az elmúlt 25 évet átaludták. Mivel ez változóban van, úgy tűnik, a kormány mintha először félne a társadalmi nyomástól. Példa erre a vasárnapi nyitva-zárvatartás.

- Egy év teljesen értelmetlen harc után után egyik napról a másikra engedett. Félnek a népszavazástól.

Szó került a gazdaságot és a társadalmat átitató morális helyzetről, amit inkább válságnak is nevezhetnénk.

- Ha van morális válság, abból csak a cselekvés vezethet ki. Ha nem állnak ki saját magukért, akkor nem is fog változni a helyzetük. Ezt elfelejtették, okkal. Hiszen hittünk abban, hogy a váltógazdaság megoldja a rossz kormányzást.

Kéri László pozitív potenciált lát a külföldre távozott fiatalokban .

- Ők látják, hogy milyen egy működő ország, a működő tömegközlekedés, a működő szemétszállítás. A megszerzett szemlélettel hatással lehetnek az itthoniakra.

A tények és a számok embere, Petschnig Mária Zita előadásában makrogazdasági számokon keresztül közelítette meg Magyarország gazdaságának helyzetét, jövőjét. A közgazdász a nyilvánosságra került 2017-es költségvetés fő számait is áttekintette.

- Igaz, hogy Magyarország gazdasága növekszik, 2013 óta megfigyelhető ez a tendencia, csak éppen lassuló pályán teszi ezt. Amíg a környező országok a világgazdasági válságot leküzdve dinamizálódnak, addig a mi gazdaságunk 2015-ben érte el azt a teljesítményt, amit 2008-ban, a válság kitörése előtt képes volt produkálni.

A közgazdász jelezte, a bruttó hazai termék, GDP növekedési adata 2002-2008 között 3,5 százalék volt jellemzően (ezt az időszakot tekintik a közgazdászok világszerte az utolsó békeéveknek ), ellenben a 2010-2015 közti időszakban a hazai növekedési ráta 1,6 százalék volt. Pedig ebben az időszakban működött a Széll Kálmán terv, amely dinamikát, ugyanakkor konzervatív gazdaságpolitikát hirdetett. A foglalkoztatási ráta szintén növekményt mutat, azonban ezen a területen a közmunka adja a többletet, amit bizony az állam fizet, ebben a formájában nem produkál versenyképességet sem. A beruházások esetén sem volt derűlátó a szakember, az adatok szerint az összetétele rendkívül kedvezőtlen, mivel a zömét az állami költségvetés és nem az azon kívüli tőke finanszírozza. Az állami költségvetésből származó beruházások 95 százaléka pedig uniós forrást használ fel.

- Az EU pénze nélkül csupán stagnálást tudnánk mérni a magyar gazdaságban. A vállalkozások nem ruháznak be a magyar gazdaságba, ráadásul a húzóágazat, a járműipar már lefele megy, a még a magyar vállalkozások sem itthon invesztálnak, nem tudnak hosszú távra tervezni a kiszámíthatatlan törvényi környezet miatt. Nemcsak a háztartások, hanem vállalkozások is nettó megtakarítók - mondta Petschnig Mária Zita. - Jelentős eleme a forrásoknak az a 3-4 milliárd euró, amit a külföldön dolgozó magyarok utalnak haza, enélkül a szegénységi ráta még magasabb lenne.

Látszik, a legfontosabb gazdaságpolitikai tétel az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartása, hogy ne apadjanak el az EU kohéziós forrásai, ezt Magyarország mindenáron tartja.

A két egyetemi tanár, kutató, társadalomtudós 1982-ben ismerkedett meg egymással, a leendő feleség Pécsett tanított, a férj pedig Budapesten élt. Mindketten elkötelezett hívei tudományáguknak, így együtt járják ma is az országot közös előadásaikkal. Ha nem dolgoznak, kirándulnak, szenvedélyesen gombásznak, sportolnak, gyermekeikkel, unokáikkal töltik legszívesebben az időt.