A pünkösdi népszokásokról - de mi is az a lilázás?

A húsvéti locsolkodást leszámítva, a mai fiatalok szinte csak a hon és népismeret órán, valamint szüleik és nagyszüleik anekdotáiból hallhatnak a különböző népi játékokról. A tavaszi szokásokat két nagyobb ciklusra lehetett osztani: az egyik a nagyheti–húsvéti ünnepkör, a másik a májusi–pünkösdi ünnepkör. Pünkösdhétfő révén ez utóbbi ünnepet körülvevő egykori népi szokásokat szeretnénk érintőlegesen bemutatni.

Kezdjünk mindent az alapoktól, mit is ünnepel a katolikus egyház szerte a világon pünkösdkor? Húsvét utáni negyvenedik nap van áldozócsütörtök, mely Jézus mennybemenetelének ünnepe. Ötvenedik nap pedig pünkösd, amely napon a Biblia szerint a Szentlélek leszállt az apostolokra, akik ennek következtében különféle nyelveken kezdtek beszélni, és az összesereglett, csodálkozó tömeg minden tagja saját nyelvén hallotta a prédikációt. Ekkor alakultak az első keresztény közösségek, így pünkösd a szentlélek eljövetele mellett, az egyház születésének ünnepe is. Sok helyen tartottak ezen a napon búcsújárást, a legjelentősebb és legismertebb pünkösdi hagyományok közé tartozik a máig is élő búcsújáróhely, Csíksomlyó felkeresése, mely az utóbbi években nem csak keresztény, de összmagyar zarándokhellyé is vált.

A Szentlélek ábrázolása galamb formájában a Szent Péter-bazilika apszisában, Bernini alkotása. Fotó: Illusztráció

A magyar néphagyományok jelentős részére elmondható, hogy a keresztény és ősi pogány elemek keveredéséből jöttek létre, így van ez pünkösdi hagyományoknál is. Nézzük ezek közül a legelterjedtebbeket.

A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. A XVI. században már a magyar szókincs része volt a pünkösdi királyság, mint az értéktelen, múló hatalom szinonimája. A kutatók azt állítják, hogy ez a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI–XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Napjainkban is élő szokás még Dunántúl egyes területein a kislányok pünkösdi királyné-járása. A lányok házról házra járnak köszönteni, közben rózsaszirmokat hintenek szét. A királynő néma szereplő, s nem szabad mosolyognia, ha a háziak nevettetik. A szokás célja a jó kendertermés elérése. A leánykák magasra emelik a királynőt, s közben azt mondják: „Ekkora legyen a kender!" – A köszöntésért ajándékot kapnak.

Érdekes leírás szintén a Dunántúlról, hogy pünkösd volt a kúttisztítás napja is.

A feljegyzések egy egyedi zalai szokásról is említést tesznek. A húsvéttól pünkösdig tartó legény- és leányjátékok része volt Zala megyei községekben, húsvéthétfőtől pünkösdhétfőig a litánia utáni „lilázás". A litániáról kijövő nagylányok felvonultak az utcára, összefogódzkodtak, és énekes játékokat játszottak. Az itt elhangzott dalok közül nem hiányozhatott a mai óvodákban is fel-felcsendülő „Bújj, bújj, zöld ág..." kezdetű játék, melyben két leány összefogódzva kezét magasra emeli, a sor kígyóvonalban átbújik a leánykarok által alkotott híd alatt.

A pünkösdi hagyományok közé tartoztak különböző a párválasztási szokások is. Ilyenkor általában bálokat szerveztek a falvakban. Az udvarlási szokások egyike volt, hogy a legények pünkösd hajnalára pünkösdi rózsát tettek a leány ablakába, vagy például a legény egy 8-10 éves, ünneplőbe öltözött kislánnyal mátkatálat küldött a választott lánynak, melynek közepén koszorúba font kalács és egy üveg bor volt kendővel letakarva, s ha a lánynak is tetszett a legény, hasonló tálat küldött vissza. A küldöncöt természetesen megjutalmazták.