Vitorlázórepülés - Madarakkal táncolók

Az öregek szerint a vitorlázórepülés mindenfajta légieszköz kezelésének alfája és omegája, mert aki  a szél erejére támaszkodva tud repülni, az mindent tud. A rendszerváltás előtt egyébként a vitorlázásnak nagy hagyománya volt a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) berkeiben, s e hagyományt élesztené újra a Nagykanizsai Sportrepülő Egyesület, ahol 4 fiatal vesz részt vitorlázó repülő-tanfolyamon. A pilótanövendékek közül hárommal, oktatóikkal és a gyönyörűen felújított 50 éves oktatógéppel a kiskanizsai repülőtéren találkoztunk.

A pilóta-tanoncok, Dávidovics Ferenc, Csuha Péter és Zsiray Gergely a szépen felújított Góbé kiképzőgéppel. Fotó: Szakony Attila

A tanoncok még nagyon ifjak, Dávidovics Ferenc 19, Csuha Péter 18, Zsiray Gergely pedig 17 éves.

- Mindig is szerettem volna repülni, kiskorom óta ez a vágyam - árulta el Csuha Péter, aki a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban éppen az érettségi vizsgával birkózik mostanság.  Fix pont az életemben, annak ellenére, hogy a családban senki sem repült. Mindenkinek tériszonya van, egyedül én bírom a magasságot.

Hasonlóan fogalmazott Gergő is, Feri pedig a kiskanizsai reptér mellett nőtt fel, és már apró gyermekként az égen kecsesen manőverező vitorlázórepülőket csodálta. A fiatalok, éppen hogy túl az elméleti oktatáson, párszor már kipróbálhatták a vitorlázórepülést a gyakorlatban is, ami a magamfajta laikusnak hátborzongató. Motor nélkül a magasban, brrrr...

- Épp ez a szép benne, mert így nincs, ami elromoljon - jelentette ki Zsiray Gergő. - Itt mindennél jobban a természetre van utalva az ember, s megtanulja tisztelni, csakúgy, mint a repülőgépet.

- Igazából aki pilóta akar lenni, mindenkinek azt tanácsolják a profik, hogy kezdje a vitorlázórepüléssel, mert az az alap, minden arra épül - vette át a szót Péter. - Motor híján a felszálló meleg levegő, az úgynevezett termik visz mindig magasabbra minket, miután motoros gépi vontatással, vagy csörlőzéssel a levegőbe emelkedünk. A gép teljesen nyugodt, szélcsendes körülmények között is 23,7 kilométeres távolságra képes elsiklani, amit jócskán meg tud növelni a pilóta, ha figyeli, hol vannak termikek. Ha sikerül jól elkapni a dolgot, akár 5-6 órán át is a levegőben bírunk maradni. Hogy honnét tudjuk, merre vannak a felszálló meleg légáramlatok? Például felhők közelében, de ez is becsapós, mindig azt kell nézni, hogy épül-e a felhő, vagy éppen összeesik. Utóbbi alá nem megyünk be, mert nincs értelme, de a másik jó lehet. A szép bárányfelhők általában be szoktak jönni, és nagyon jó tanácsadók a madarak is repülésükkel, főleg a sas. Őket követjük és ha a felszálló légáramlat megdobja az egyik szárnyfelet, már tudjuk, hogy merre kell körözni.

Feri azt mesélte: a fülkében csak szélzajt lehet hallani, semmi mást, ezért meglehetősen idilli az állapot. Ő egyébként egész életében maradna a vitorlázórepülésnél, ahogy fogalmaz, neki ez A REPÜLÉS. Péter reál szakos lévén arról álmodozik, hogy egyszer hivatásos pilóta lesz, Gergőt pedig a sportrepülés vonzza.

- Sajnos azonban ahhoz, hogy valaki hivatásos pilóta legyen, rengeteg pénz kell, 10-12 millió forintba kerül a jogosítvány. De ha megvan, megtérül, mert nagy a pilótahiány - magyarázta Péter.

A fiúk azt is elárulták: a balesetek nem rettentik el őket, mint mondták, az ember nem úgy száll be a gépbe, hogy biztosan baj lesz. Ha mégis bekövetkezik a krach, akkor is van esély a menekülésre. Minden pilóta ejtőernyővel repül, s ha úgy alakul, elég csak leoldani a kabin ajtaját és már lehet is ugrani. Az már más tészta, hogy ehhez nem kis lelkierőre van szükség, de a növendékek azt is megtanulják a kiképzésen, hogy mikor, hova kell lépni a kiugráshoz, mert ez attól függ, hogy éppen merre pörög a gép esés közben.

Zsiray Gergely Bodó Roland oktató segítségével ismerkedik a kezelőberendezésekkel. Fotó: Szakony Attila

Apropó, gép. A fiúk egy 1963-as gyártású R26SU, Góbé nevű repülőn tanulnak, ami szerintük - ahogy fogalmaznak - igen jóindulatú. Az idősebb Rubik Ernő tervezte, fémborítású, kétüléses kiképző repülőn egész generációk tanultak meg vitorlázni. A kabinban elöl foglal helyet a pilótanövendék, mögötte pedig az oktató. Nagykanizsán egyébként azért örvendetes a vitorlázórepülő-pilóta képzés, mert itt 5 éve nem zajlott ilyen.

- Gyakorlatilag teljesen az alapoktól kell elkezdenünk építkezni, a szakosztályt életre hívni. Ami rendelkezésre áll: a repülőtér, a hangár, a gépeket azonban jelen pillanatban béreljük, az oktatói gárda (Bodó Roland, Pusztai Roland és Schauer Rudolf) pedig Kaposújlakról jár át, az ottani sportrepülő egyesülettől - tudtuk meg Somogyvári László kanizsai szakosztályvezetőtől. - Ez már szinte hagyomány, a nyolcvanas évekre nyúlik vissza a két repülőszervezet kapcsolata.

S ha már az oktatókról beszélünk, mint azt Bodó Roland, Bogyó elárulta, odafenn mindig vannak váratlan események.

- Azt szoktam mondani, hogy repülni mindenkit meg lehet tanítani, még a majmokat is - bocsátotta előre. - Jól repülni, na ahhoz kell tehetség. Meleg helyzetek oktatás közben? Az szinte mindennap előfordul, főleg akkor, amikor még csak ismerkedik a géppel a növendék. Mert bár elméletben megtanult már minden lépést, de vezetni még nem tud. Főleg vontatásnál alakulnak ki extrém szituációk, ha például közben erős oldalszél fúj és emiatt a motoros gép fölé szalad a vitorlázó. De minden helyzet kezelhető  és mi ezeknek a receptjeit vasszigorral át is adjuk a gyerekeknek.

Mindig csak felfelé

Horváth-Balogh Attila

Az embert ősidők óta foglalkoztatja a repülés. Ki ne hallott volna Ikarosz tragédiájáról? A középkorban sokan mindenféle szárnyszerű alkalmatosságot vettek a hátukra, azzal próbáltak a levegőben maradni, miután levetették magukat egy-egy hegyoromról. Nem sikerült nekik, a vakmerő kísérletezők közül többen is halálra zúzták magukat. Leonardo da Vinci is hitt abban, hogy az ember ellesheti a madaraktól a repülés fortélyait, de rá kellett jönnie, hogy a szárnyakhoz hasonló megoldások nem jók semmire, mert az ember nem képes olyan gyorsan csapkodni a karjaival, mint a madarak. Más megoldáson gondolkodott, s megalkotta a mai helikopter ősét - papíron legalábbis. A mai légcsavar korai változata pedig a Wright-fivéreknél jelent meg 1903-ban, gépük, a Kitty Hawk fából faragott légcsavarral és bicikliműhelyben készült motorral emelkedett fel. Ők készítették el a világ első, működőképes repülőgépét. Egy nagy ugrás: a két világháború közti időszakban volt a repülés aranykora, a levegőt legyőző eszközök létjogosultságot nyertek a hadviselésben is. Ma már szebbnél szebb, áramvonalasabbnál áramvonalasabb vadászrepülőgépek hasítják a levegőt  szerintem minden fiú álmai között ott van, hogy vadászpilóta legyen. És szerencsére, vannak olyan fiatalok is, akik a vitorlázórepülés után vágyakoznak. Ez azért is jó, mert Magyarországon - köszönhetően idősebb Rubik Ernő mérnöknek - évtizedeken át nagy hagyománya volt a repülés eme válfajának. A híres feltaláló 28 különböző típusú vitorlázó és 5 motoros repülőgépet tervezett 1935 és 1987 között, többek közt a Góbét is, amely minden idők legnépszerűbb magyar oktatógépe. Munkásságát 1963-ban Kossuth-díjjal ismerték el. Kár lenne, ha mindez feledésbe merülne...