Stokker Sándor, egy volt polgármester panaszai

Stokker Sándor a péntek este megtartott testületi ülés végén jelentette be távozási szándékát. A mintegy ezer lelkes, ám a földrajzi elhelyezkedéséből adódóan fontos szereppel bíró, a szlovén-magyar határ menti község élén 2006 óta álló közgazdász ezt követően nyilatkozott a Zalai Hírlapnak az okokról.

Stokker Sándor elmondta, hosszabb ideje érlelődött benne a gondolat, már ez év április-májusa táján kereste a lehetőségét annak, hogy újra visszatérjen eredeti hivatásához.

- Tiszten emlékszem 2006. október elsejére, megválasztásom napjára - mondta a távozó polgármester. - Nagy motivációval és óriási lelkesedéssel indultam neki megváltani a világot. Az önkormányzatban, az intézményekben, de a civil szférában is olyanok vettek körül, akik hozzám hasonlóan gondolkodtak. Rédics életében új időszak kezdődött. Nem azt mondom, hogy az azt megelőző nem volt jó, inkább úgy fogalmaznék, hogy a 2006 utáni évek a lendületről és a dinamikáról szóltak, melyet az elért sikerek is alátámasztanak. Aztán egyre másra jöttek a nehézségek és a problémák. Egyre több, s egyre nagyobb súly rakódott az önkormányzatokra. A közszféra folyamatosan épül le, a polgárok megélhetését egyre nehezebb biztosítani, a helyi lakosság számára ma már szinte lehetetlen az életteret tovább fejleszteni.

Stokker Sándor 2006 októberében még meg akarta váltani a világot, de mára kiderült – a világ neki sem hagyja magát. Fotó: Gyuricza Ferenc

Stokker Sándor azt mondja, hat éves polgármestersége alatt az önkormányzatok forráselvonása folyamatos volt, e tekintetben nincs különbség kormány és kormány között. Legfeljebb más volt az eszköz, különbözött a retorika. A 2006 és 2010 közötti időszakban plusz feladatokat róttak a településekre, miközben a normatívák nagyjából ugyanazok maradtak. 2010 után ugyan vesznek el az önkormányzatoktól kötelezettségeket, ám ezzel párhuzamosan forrásokat is elvonnak.

- Látszatra nagyon jó, hogy az intézményrendszereket az állam centralizálja, ám ennek igen komoly ára van, amiről a lakosság talán nem is tud - sorolta tovább Stokker Sándor. - Elveszik a személyi jövedelemadó eddig helyben maradó részét, s az szja kiegészítését is. Utóbbi olyan kompenzáció volt, ami a tehetős és nem tehetős települések közötti kiegyensúlyozásra szolgált. Főleg ez utóbbi fog nagyon fájni a kistelepüléseknek. Igényt tart az állam az iparűzési adó és a gépjárműadó egy részére is, ezek mind olyan bevételek voltak, amelyek helyben maradtak, s az önkormányzat vagy fejlesztési terveit tudta megvalósítani általuk, vagy rosszabb esetben működésre tudta fordítani ezen forrásait. Ezek hiányában teljesen lecsökken a mozgástere az önkormányzatoknak, illetve marad egy másik lehetőség: újabb helyi adókat kreálni, vagy emelni a már meglévőkön, ám azt is látni kell, hogy sem a lakosság, sem a vállalkozói szféra nem terhelhető tovább.

Stokker Sándort az önkormányzati adósságrendezés módja is megerősítette elhatározásában. Azzal egyet ért, hogy segítségre szorulnak a települések, hiszen sokan működési nehézségekkel küzdenek, de felháborodott azon, hogy nem vizsgálták meg, a hitelállomány miből fakad.

- Sok önkormányzat olyan fejlesztésekre vett fel hitelt, melyek révén bevételt nem tudtak növelni, s kiadást sem csökkentettek - folytatja. - Ezeket effektív felesleges kiadásnak tekinteném. A felelősség persze nemcsak az érintett önkormányzatoké, azt is meg kellene vizsgálni, az EU-s pályázati dömpingben hány felesleges kiírás született a korábbi kormányok jóvoltából. Az adósságrendezés szlogenje, hogy az állam átvállalja, hatalmas hazugság. Nem az állam fizeti vissza a felvett hitelt, hanem az adófizető polgár. Rédicsnek nincs egyetlen forint hitele, nincs kifizetetlen számlája, az itt élő mégis éppúgy fizet majd, mint a hatalmas adóssággal bíró nagyvárosok polgárai. Elkötelezett jobboldali érzelműként a konzekvens, keresztény konzervatív gazdaságpolitikának vagyok híve, így ezt a gondolkodásmódot nem tudom elfogadni. A tisztességes és józan gazdaságpolitika megcsúfolásának tartom, hiszen mi mindig azért küzdöttünk, s azért hoztunk meg nehéz döntéseket, hogy kiegyensúlyozzuk a falu költségvetését, miközben most a felelőtlenül gazdálkodó önkormányzatokat jutalmazza az állam, illetve tulajdonképpen őket, az ő gazdaságpolitikájukat ismeri el.

Stokker Sándor azt is elmondta, korábban szerény mértékben ugyan, de politizált is, egy már nem létező politikai alakulat égisze alatt. Mégis azt mondja: jól döntött, hogy annak idején független jelöltként indult a választásokon, s később sem vitt be pártpolitikát a településre. Egyetlen szempontot mérlegelt, a község érdekeit, ugyanakkor az is tény, hogy minden egyes kormány megtalálja annak lehetőségét, hogy a holdudvarához tartozókat valamilyen módon támogassa.