Támadó kutyák, védekező gyerekek (képgalériával)

Valószínűleg mindannyiótok hallott már olyan esetről, amikor kisgyerekek váltak kutyatámadás áldozataivá. Pedig a tragédia az esetek túlnyomó többségében elkerülhető lenne, ha az áldozat felismerné a kutya jelzéseit, s azokra megfelelően reagálna. Ebben segített nemrég a zalakarosi iskolában edzőtáborozó gyerekeknek Gróf Krisztián, a Zalaegerszegi és a holnap nyíló Nagykanizsa–Zalakarosi Kutyaiskola vezetője, valamint négylábú segítőtársa, Szenes.

– Ha egy kutya csóválja a farkát, jókedvű. Ha fülét s farkát behúzza, fél. Ha vicsorog, támadni készül – sorolja Krisz, miközben Szenes illusztrálja  is mindezt. Majd rögtön érkezik a következő jó tanács: – Ha meg szeretnétek simogatni egy kutyát, előtte mindig kérjetek engedélyt a gazdájától, hagyjátok, hogy a kutya megszagolja a kezeteket, majd jöhet a simogatás, de mindig csak egy kézzel, mert ha két kézzel rontatok az állatra, fenyegetésnek értelmezheti. Kóbor kutyát azonban szigorúan tilos megsimogatni.

Ha szembetalálkoztok egy gazdátlan ebbel, tartsátok szemmel, ne csináljatok hirtelen mozdulatot, és semmiképp ne rohanjatok el, hiszen esélyetek sincs a megmenekülésre, egy kutya ugyanis akár 50 kilométeres óránkénti sebességgel is képes futni. S ha akar, tuti utolér. Hogy akkor mégis mi a teendő? Krisz elárulja.

– Ha egy kutya agresszívvé válik a környezetemben, szoborrá válok. Számára ugyanis az ember nem táplálék, ezért, ha unalmassá válok, talán odébbáll. Amennyiben van nálam táska, erősen megragadom és magam előtt tartom. Ha több kutya támad egyszerre, próbálom elkerülni, hogy a hátam mögé kerüljenek, ezért lassan hátrálok a legközelebbi fáig, autóig, kerítésig vagy házfalig – tanácsolja Krisz. – Ha a kutya megtámad, ameddig bírok, szobor maradok. Azonban amint leránt a földre, összegömbölyödök, kezemet összekulcsolom a tarkómon, úgy, hogy ezzel a nyakamat, az arcomat és a fülemet is védjem, s kővé válok.

Az elméleti okítás után egy bátor jelentkező a gyakorlatban is bemutatja a műveletet, majd feláll az összes gyerek, miközben Szenes gazdája, Lang Ferenc, a Zalai Kutyasuli csoportvezetője is bekapcsolódik a „játékba”. Akinek megrángatja a nadrágját, összekuporodik. Amikor már mindenki a földön van, jön Szenes, s bemegy a gyerekek közé. Félni persze most senkinek nincs oka, hiszen a békés eb egy légynek sem ártana, gyereknek meg pláne. Gyakorlásnak azonban kiváló.

Eztán Krisz átismétli a gyerekekkel a foglalkozáson tanultakat. Mit csinálsz, ha meg szeretnél simogatni egy kutyát? És ha kóbor ebbel találkozol? Mihez kezdesz, ha leránt a földre? Záporoznak a kérdések s a jobbnál jobb válaszok. Hogy biztosan rögzüljön a tudnivaló, a gyerekek párban, egymásnak is elmagyaráznak, megmutogatnak mindent.

Most, hogy már ti is a tudás birtokában vagytok, adjátok tovább testvéreiteknek, unokatestvéreiteknek, osztálytársaitoknak, s meséljétek el szüleiteknek is, miről olvastatok. A szakemberek ugyanis nem tudnak minden egyes gyerekhez eljutni, pedig az esetek zömében elkerülhető lenne a baj, ha időben felismernénk, mivel váltottuk ki a kutya agresszióját. A kutya ugyanis ösztönlény, viselkedése általában kiszámítható, előrejelezhető. Tíz- vagy százezerből talán egy olyan eb akad, amely minden felismerhető előjel és ok nélkül az emberre támad, vallják a Zalai Kutyasuli oktatói, akikkel elképzelhető, hogy osztályfőnöki órán ti is összefuttok, hiszen a szakemberek a Gödöllőn kidolgozott tematikát igyekeznek minél több zalai óvodába, iskolába elvinni és bemutatni.