Papp Simon iránytűje a kőolaj

- Papp Simon hagyatékából mintegy 1300 térkép (köztük 800 katonai) került még évtizedekkel ezelőtt, több részletben a múzeum birtokába, ám az értékes dokumentumok restaurálása, állagmegóvása csak az utóbbi 3-4 évben kezdődhetett el. Eddig mintegy 500 darab újult meg, e munka gyümölcsét tárjuk most a közönség elé - mu-tat körbe a tablókon és vitrineken a tárlatot rendező Cseh Valentin történész-muzeológus.

A térkép maga koncentrált információ. Mindig fontos volt tudni: hol mi van, mikor, és mennyi van belőle. Bár ma már GPS-szel tájékozódunk, minden tudásunk alapja a térképészet ősi tudománya, a múlt nem mögöttünk van, azon állunk... Hiszen a földrajz nem más, mint térbeli történelem, a történelem pedig időbeli földrajz, s mindkettő közös nyelve a térkép - hallottuk a megnyitón. Nagy Sándort is térképészek kísérték (nem csak azért, hogy visszataláljanak), s a római légiókban szintén szolgáltak mérnök tisztek. Míg kezdetben - katonai és kereskedelmi okokból - a földfelszín fizikai leképezése volt a legfontosabb, néhány száz éve már azt is létkérdés tudni, mit rejt a föld mélye, hol milyen ásványkincsek, energiahordozók kínálkoznak.

Ebben jeleskedett Papp Simon (1886 Kapnikbánya - 1970 Budapest), aki már egészen fiatalon bekapcsolódott az egbelli (Szlovákia) olajmező kutatásába és feltérképezésébe. Ő szerkesztette Egbell környékének geológiai és nehézségi térképét, ami látható is a kiállításon. Ott volt 1915-16-ban is, amikor Eötvös Loránd torziós ingáját próbának vetették alá e területen, vajon alkalmas-e az eszköz kőolaj kutatására. Papp Simon önéletrajzában leírja, hogy a már feltárt olajmező földtani, rétegtani eredményeit nem volt szabad elárulnia a kísérletet végző geofizikusoknak, amíg azok minden méréssel nem végeztek. Akkor aztán kiderült, hogy a kétféle - földtani és geofizikai - megközelítés csekély eltéréssel azonos eredményt hozott, s így a világon elsőként bizonyították, hogy a torziós inga alkalmas a szénhidrogéneket tároló rétegek kimutatására.

Papp Simon 1919-ben, a pénzügyminisztérium megbízásából már Letenye, Alsólendva, Páka és Tófej térségében végzett kutatásokat. A 30-as évek derekán tér vissza Zalába, s 37-ben, hosszas kutatás után vezetésével Budafapusztán rábukkannak a zalai olajra, 1940 pedig a lovászi olajmező felfedezésének az éve.

Időközben a világot járta, 1927-től például Pápua Új-Guineában kutatott szénhidrogén után. A térképkollekció különleges csokrát adják Pápua Új-Guinea német tengerészeti katonai térképei, amelyekre szintén szert tett valami módon. Ottani élményeiről naplójában feljegyezte: A trópusokon geológus orvos is kell, hogy legyen. A bennszülötteket elindulás előtt minden nap meg kell vizsgálni, hogy nincs-e valami bajuk. Legtöbbször a lábukkal van baj, mert mezítláb járnak. Az éles kövek vagy sásszerű fű megvágja a lábukat, vagy a bambusz teherhordó rúd feltöri a vállukat. Kezelni kell különböző bőrbetegségeket is.

Dolgozott Erdélyben, Albániában, Törökországban, Spanyolországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában, Németországban stb., s szinte mindenhonnan hozott térképet is.

Hazatérve a Magyar-amerikai Olajipari Részvénytársaság főgeológusa, majd vezérigazgatója lett. 1948-ban szabotázs vádjával koncepciós perbe fogták. A MAORT-per néven elhíresült eljárásban - ezt dolgozta fel Galgóczi Erzsébet a Vidravas című regényében - előbb halálra, majd életfogytiglanra ítélték. Szaktudására azonban olyannyira szükség volt, hogy még a börtönben is dolgoztatták különböző olajipari terveken. Térképei, kutatási anyagai ekkor nagyrészt az ÁVH kezébe kerültek.

A kiállításon látható vegyes térképanyag egy részét munkájához használta, ám többet ő maga készített, s a kollekció mintegy harmadán szerepelnek kéziratos bejegyzései, rajzai, színezései. Ezek különösen értékes és becses lapok. Mintegy négy éve kezdett hozzá a térképek rendbetételéhez Gönczi Péter, keszthelyi könyv- és papírrestaurátor.

- Havonta mintegy 20-24 térképet tudunk restaurálni - mondja a szakember. - A kollekció állapota nagyon változó, akad, ami szinte ép, mások viszont rettenetes állapotban vannak. Agyonázva, szétmállva, rovarok által megrágva, penész- és rozsdafoltokkal tarkítva, utóbbiakat a fém iratkapcsok okozták. Az anyag hosszabb ideig volt kitéve nedvességnek, állítólag egy udvaron tárolták, így komoly sérüléseket szenvedett. A kasírozó vásznak részben leváltak, a kéziratos bejegyzések megfutottak, a rostszerkezet meggyengült, ezt mind helyre kell hozni különféle kezelésekkel. A papírhiányokat kézzel, japán papírral töltjük ki, speciális technikával. Még legalább 3-4 évre ad nekünk munkát a hagyaték.

A tárlaton a restaurálás folyamatai, eszközei ugyancsak láthatók, emellett régi térképszállító ládát, s a térképészettel kapcsolatos műszereket, szintezőket, teodolitokat ugyancsak elénk tárnak. A sokrétű munka célját és eredményét pedig egy palack magyar olaj képviseli a november végéig látogatható kiállításon.

További képekért klikk ide! 

Külön térképjele van a szagnak is
A kiállításban elmélyülve kitűnik, a földtani térképek speciális tudnivalókat rögzítenek. Leolvasható róluk például, adott területen hol található sós vagy kénes forrás, patakhordalék, hol párkánysík, kavics és törmelékkúp, lerogyott, csúszott andezit, rétegteknô, takarórög... Csupa, a laikus számára izgalmasan rejtélyes szakmai információ. Az ikonokat böngészve láthatjuk, hogy még a kőolajszagnak is külön jele van.


Iskola Papp Simonról
A gellénházi általános iskola 1993-ban vette fel  dr. Papp Simon olajmérnök nevét. A 8 évfolyamos intézményt, melybe több mint 200 gyerek jár,  jelenleg 9 község társulása tartja fenn. Bővebben az iskoláról itt.