A felszámolás derült égből érkezett Salomváron

Zalacsébi olvasónk, Horváth József kereste meg lapunkat a panasszal: az verte ki nála a biztosítékot, hogy a megszűnésről a munkásokat nem tájékoztatták, az eseményekből kellett szinte kikövetkeztetniük a dolgot. Hogy a cég boldogulásával vannak problémák, az persze nyílt titok volt körükben is, ám a felismerés, hogy eljött a vég, derült égből csapott le az emberekre. 

- Kamionok jöttek, s elkezdték szállítani az állatokat külföldre - mesélte Horváth József. - Hogy pontosan hová, nem tudom, de sejtem, hogy vágóhídra. Amikor a sokadik autót töltöttük már meg, s csak érkeztek az újabb járművek, rákérdeztünk, s a tulaj akkor árulta el: felszámolja a céget, a munkánkra nincs tovább szüksége. Ám pénze sincs, a számláján nem is lesz többé, így az utolsó havi fizetésünkre ne is számítsunk.

A telepet egy holland férfi, Martinus Antonius Koopman és édesapja üzemeltette. Ők csak bérlők voltak itt, a létesítmény, illetve körülötte 800 hektár föld  ezt már Salomvár polgármesterétől, Csáki Istvántól tudom meg  osztrák üzletember tulajdona.

- A Blasko Kft.-vel nekem is voltak problémáim - így Csáki István. - Egyrészt mint magánembernek: a cégemmel dolgoztunk neki, de nem fizetett. És nemrég kerek perec kijelentette: nincs pénze, nem fogja kiegyenlíteni a tartozását. Annyit tudtam erre mondani, hogy szép tőle, amiért legalább nem hiteget... De önkormányzati vezetőként is ütköztem velük: nem akarták leróni az iparűzési adót, Martin itt, a hivatalban kijelentette, hogy nem érdeklik a magyarországi törvények. Amikor pedig inkasszóztuk az összeget a számlájukról, elmondott minden idiótának.

A Blaskó Kft. működését a természetvédelem és a rendőrség is vizsgálni kezdte a korábbi hónapokban. (Martin Koopman egyébként ez ügyben is megtalálta a polgármestert: Csáki István mesélte, hogy elégtételt akart venni rajta, mert úgy vélte, ő adhatta az információkat a hatóságoknak.) Ezekben az ügyekben  folyik eljárás a társaság ellen például azért, mert a telepről származó szennyvíz tisztítatlanul jutott bele közeli természetes vizekbe , végeredmény még nincs.

Martinus Antonius Koopmannal  lévén elfoglaltságai most külföldre szólították  személyesen nem sikerült találkoznunk: a cikk másik felét faxon küldtük el neki, s ő ugyanígy válaszolt. Eszerint a vállalkozás (pontos neve: Blasko-Milch und Tier Kft.) augusztus 25-ével befejezte az intenzív tejtermelést, az ide vezető problémák pedig két irányból fakadnak. Egyrészt a magyar hatóságok szerinte túlságosan szigorú környezet- és természetvédelmi előírásokkal sújtják a mezőgazdasági vállalkozókat (mint írta: minden magyar farmon hasonló a helyzet), másrészt hazánkban nincs elég megfelelő hozzáállású és megfelelően képzett munkaerő. Koopman úr azt írta: a telep modernizálásához régóta hiába keresik az anyagi forrásokat, de a következő hónapokban azon lesznek, hogy ismét tarthassanak fejősteheneket. És leszögezte azt is: ha sikerül újra indulni, a munkaerő-problémákat vendégmunkások alkalmazásával tervezi megoldani.

A salomvári telepen 1200 tejelő marhát tartottak a legszebb időkben. Horváth József azt mondja: a dolgozók köre a nehéz körülmények, a korábban is akadozó fizetés miatt gyakran változott.

- Úgy tudom, nagyjából azért szokott fizetni a tulajdonos, bár az elmúlt három hónap alatt velem is előfordult már, hogy kevesebbet kaptam, mint amiben előre megállapodtunk - mesélte panaszosunk. - Amikor kiderült, hogy vége a telepnek, én gyorsan közös megegyezéssel eljöttem, szerettem volna minél előbb bejelentkezni munkanélkülinek. Más kérdés, hogy valami papírt nem kaptam meg, s ezért ez nem sikerült. Számomra az a legszomorúbb, hogy három hónap alatt másodszor szűnt meg alólam egy mezőgazdasági vállalkozás.

Az anyagiak kapcsán azt írta a holland tulajdonos: a polgármester cégének nem tartoznak, azt pedig nem érti, hogy a falu vezetője a helyi vállalkozások segítése helyett miért viseltetik például velük szemben ilyen ellenségesen. Az alkalmazottak ügyéről szólva leszögezte, hogy a céget két éve szorongató nehézségek ellenére mindig a bérek kifizetése volt ez elsődleges. Nem adott egyértelmű választ, hogy a volt dolgozók most is számíthatnak-e erre, de megjegyezte: ha valakinek rövid időn belül kétszer is felmondanak, akkor az okot magában is keresheti.