Segítettünk a bajban - Simon Józsi története

Manapság, amikor tán csak a rendszerváltás időszakához hasonlítható mértékben forrong a közélet, erősödik a civil szektor szerepe, s újra lábra kapni látszik a szolidaritás, a sajtóra nagy felelősség hárul.

Pozitív példákat felmutatva, nagyobb társadalmi szerepet vállalva, tudatos értékválasztásra kellene ösztönözni közönségüket – valami hasonlót fogalmaztak meg elvárásként olvasóink is a lapunk tavalyi megújulását megelőző közvélemény- kutatás során.

Az elmúlt évben többször is bizonyítottuk, figyelünk az effajta igényekre is. Olvasóinkkal közösen harcot hirdettünk az illegális hulladéklerakók, illetve a parlagfű ellen, s a Pannon Lapok Társasága életében először jótékonysági akciót indítottunk olyan emberek megsegítésére, akik önhibájukon kívül kerültek válságos helyzetbe.

A Zalai Hírlapnál az árván maradt Simon Józsefre és fogyatékkal élő testvérére, Árpira esett a választás. Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt számoltunk be először tragédiájukról – emlékezetes, édesanyjuk meghalt, s cirka 11 millió forintos hitel maradt rájuk. Ezt követően a Zalai Hírlap és népes olvasótábora összefogott, így röpke egy hónapig tartó gyűjtés után több mint 2 millió forintot tehettünk a testvérek karácsonyfája alá. Nem túlzás, a hívó szóra a megye egésze megmozdult. Lapunk kezdeményezéséhez a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület is csatlakozott, az önkormányzat pedig bérlakást biztosított az adósságtehertől szabadulni akaró, ezért örökségükről lemondó, otthonukat vesztő fiúknak.

Ma már úgy tűnik, Józsi (és bátyja) élete egyenesbe került: egy barát segítségével sikerült elhelyezkednie, s a tanulást a munka váltotta fel.

– Abbahagytam tanulmányaimat, kiiratkoztam az iskolából – vágott beszámolója közepébe Józsi. – Ismeretség révén munkalehetőség adódott egy műanyag alkatrészeket gyártó helyi vállalkozásnál. Mivel már rég vártam egy jó állásra, úgy gondoltam, ezt nem szalaszthatom el semmiképp, hisz´ nem tudni, legközelebb mikor lesz ismét ilyen lehetőség. És valljuk be: ma már valóban nagy dolog, ha van valakinek munkája.

Józsi azt is mondta: sikerült teljes mértékben beilleszkednie a lakóközösségbe, több barátja van már. Hozzátette, az különösen jólesik számára, hogy a ház lakói, szomszédai – habár nyilvánvaló, hogy tisztában vannak az előzményekkel – nagyon tapintatosan nem hozzák szóba a történteket.

– Árpikával minden rendben. Szeretnénk elvinni sétálni egy kicsit a Csónakázó-tóhoz – magyarázta Józsi. – Rendszeresen járunk moziba, illetve a városi színjátszó kör előadásaira is.

Árpika egyébként ugyanolyan vidám, mint amilyennek annak idején megismertük. Jöttünkre elmosolyogta magát, tenyerével pedig a heverőt csapkodta, úgy invitált minket: kucorodjunk le mellé. Persze, lábánál már ott feküdt „örök barátja”, Scoty, a keverék kiskutya. Józsi régi, a jótékonysági akció során kialakult kapcsolatai közül többet is megőrzött, az összegyűlt pénzt pedig számláján lekötötte. Még mindig azt tervezi: egy ideig kamatoztatja, aztán vesz belőle egy saját lakást.

– Mióta elköltöztünk a Kazanlak körútról és kikerültünk a média figyelmének középpontjából, nyugodtabb az életünk. A többség részéről roppant segítőkészséget tapasztaltam, amit ezúton is köszönök. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy végre sínre kerüljön az életünk – mondta. 


A Simon Józsiról szóló cikkeinket a kapcsolt anyagok között olvashatja.