Hogy is van ez? Minél többet dolgoztál, annál jobban nem kellesz?

Valami baj van ezzel a világgal. Valami baj van az itt élő emberekkel. Legalábbis némelyikükkel A huszonnégyes helyi járat is legtöbbször tömött. Mint hogy délelőtt csak óránként közlekedik, nem is lehet csodálkozni rajta. Sajnos az üzemeltetője nem tud más megoldást, pedig a miklósfaiak, a ligetvárosiak, az olajos lakótelepen élők igényelnék délelőtt is a sűrűbben közlekedő járatot. Úgy, mint délután, legalább félóránként.

Furcsa teremtménye az újságíró a Teremtőnek. Füle, szeme, ceruzája állandó munkában van, már ha jól akarja végezni a munkáját. Nos, a szerző egy minidráma véletlen fül és szemtanújaként élte meg minap a kor egy szignifikáns szeletének drámáját a huszonnégyesen.

-Szervusz komám. Rég láttalak. – szól egy bőrkabátos, ötvenes férfi a mellette szoroskodó, fáradt, borostásarcú utashoz. Hangja halk, s mégis figyelemkeltő, a borostás szeme is fájdalmasan villan.

-Én is téged. De hát sok volt a munkám. Napi tíz – tizenkét órát dolgoztam. Hajtottam, hiszen nyugdíj előtt állva minden perc keresett forint számít. Legalábbis ezt gondoltam. Csak hát hivatalosan részmunkaidőben voltam bejelentve – eddig. Tegnap közölték velem, hogy elbocsátanak. Leépít a főnökség.

-Hát nem vagy te védett korban? Amúgy is, amióta a főnököd ezt a vállalkozását beindította, te ott dolgoztál!

-Igen, ott dolgoztam, tíz – tizenkét órát, túlóra nélkül, részmunkaidőben, nyolc évet, amióta az előző állami vállalatom felszámolódott. Tudod, akkor ötven évesen nem nagyon ugrálhattam, hiába voltam, kvalifikált, nagy tapasztalatú szakember. Meg az elején a főnök néha zsebből is fizetett némi túlpénz. A védett kor meg, ki tudja miért ma már, nem számít

-Azért ez valahol kétségbeejtő. Hány évet is dolgoztál eddig?

-Negyvenet. És most mehetek az utcára! Ötvennyolc évesen! És hivatalosan még van négy évem a rendes nyugdíjig! Beteg vagyok. Itt is fáj, meg ott is fáj. Átképezni magamat ebben a korban, már nem engedi sem az agyam, sem a türelmem

-Kerestél már valamilyen munkát? Van valamilyen lehetőséged?

-Mit gondolsz, kit érdekel egy ötvennyolc éves hidegburkoló? Aki, bár a szakmájának mestere, nem a mai munkáltatók, no meg a kiskapuk álma Még minimálbérért sem kellek törvényesen senkinek. Csak feketén, bejelentés nélkül foglalkoztatnának, kényükre, kedvükre, azt sem minden nap

Nagyot zökkent a busz a Temető utcai megállóban. A két férfi elhallgatott. A főbejáraton át, látni lehetett, - megint temettek. Ismét kevesebben lettünk. A koporsót kísérők meggörnyedt háta majdnem olyan volt, mint borostás arcú hősünké. A gyászoló családtagok, barátok sem tudták a tragédia utáni hogyan továbbot. Hősünk sem Vajon hogyan tovább kiszolgáltatott negyven – ötven – közel hatvan évesek?