Reformkori tisztújítások Zalában - Zala megye ezer éve XI.

A tisztújítások helyszíne általában a zalaegerszegi vármegyeháza (ma: Zala Megyei Bíróság) udvara volt, 1840-ben és 1844-ben azonban  az összegyűlt nagy tömeg miatt  a megyeháza előtti piactéren, 1847-ben pedig a kvártélyház előtti téren tartották a választást. A megyeháza udvarán, tekintettel arra, hogy a tisztújítás gyakran két-három napig is eltartott, általában lombsátrat emeltek.



A tisztújítások rendje általában a következő volt: 

Reggel a megyeháza körül összegyűlt nemesség a főispán szállása (a kvártélyház) elé, onnan a templomba vonult, és az égiek áldását kérte. Az istentisztelet végeztével a főispán visszatért szálláshelyére, a választók pedig bevonultak a megyeháza udvarára. A leköszönő első alispán kezdeményezésére küldöttség indult a főispán ünnepélyes meghívására. A főispán megérkezése és a kölcsönös tiszteletadások után az első alispán mind maga, mind tiszttársai nevében lemondott addig viselt hivataláról, és a főispán kezébe adta át a vármegye pecsétnyomóját. A főjegyző a levéltár, a főadószedő pedig a megyei pénztár kulcsát adta át a főispánnak, a leköszönt tisztikar pedig elhagyta hivatali székét.

A tisztújítás menetét ettől kezdve a főispán vezette. Ünnepi beszédében méltatta a szabad tisztválasztás jelentőségét, figyelmeztette a jelen lévő választókat felelősségükre, a rend és a fegyelem megtartására, továbbá köszönetet mondott a leköszönő tisztikarnak. A tisztújítás jegyzőkönyvének vezetésével általában a korábbi főjegyzőt bízta meg, az esetleges rendbontások megfékezésére háromtagú ideiglenes bizottságot alakított, végül szavazatszedő bizottságokat nevezett ki arra az esetre, ha fejenkénti szavazásra kerülne sor. E bizottságok feladata volt a járásonként elkülönített szavazók voksainak beszedése és összeszámolása, a szavazók igazolása, valamint a szavazás tisztaságának szavatolása.

 A tisztújítás érdemi része  a választás  a levezető tisztségviselők eskütétele után következett. A főispán kinevezési joga a jegyzőkre (főjegyző, első és második aljegyző), a tiszteletbeli tisztségviselőkre (aljegyző, alügyész, esküdt), a megyei szegődményesekre (orvosok, mérnökök, úti biztosok, várnagy, őrmester, hajdúk) és a táblabírákra terjedt ki. 

A vármegye levéltárnokát ugyancsak a főispán erősítette meg hivatalában. Szabad választás alá a következő hivatalok estek a reformkori Zalában (megválasztásuk és rangjuk sorrendjében): első és második alispán, főadószedő, 6 járási főszolgabíró, tiszti főügyész, első és második alügyész, főszámvevő, 12 (1841-től 16) járási alszolgabíró, 6 járási aladószedő és 18 járási esküdt.

 A vármegye tisztségviselőit 1819-ig közfelkiáltással választották meg: az győzött, akit a látható többség támogatott, és a döntést a főispán mondta ki. 

1819-től királyi rendelet tette kötelezővé a fejenkénti szavazást, ennek ellenére előfordult, hogy több tisztségviselőt továbbra is közfelkiáltással választottak meg. 

1825-ben 35 alkalommal került sor a szavazatok összeszámlálására, ám közfelkiáltással választottak meg olyan jelentős tisztségviselőket, mint a főadószedő és a főügyész, valamint három járási főszolgabíró. Miután 1827-ben a vármegyék tiltakozása miatt visszavonták a királyi rendeletet, megfordult az arány: 1828-ban már csak hét alkalommal számlálták össze a szavazatokat. 1831-ben még négyszer voksoltak, 1834-ben azonban már csupán az első alispán személyét döntötte el fejenkénti szavazás. Attól kezdve minden tisztségviselőjét közfelkiáltással választotta meg a vármegye. 1825-ben az első alispán választásakor 2370 szavazatot adtak le a jelöltek személyére. 1828-ban 1163-an, míg 1831-ben 2040-en szavaztak a másodalispánra. A zalai nemesek legnagyobb számban az 1834. évi alispánválasztáskor éltek szavazati jogukkal: ekkor 4629 voksot számláltak össze.

 A tisztújítás általában három napig tartott. Az első napon a vármegye központi tisztségviselőit, a másodikon a járási tisztségviselőket választották meg, végül a harmadik napon nevezte ki a főispán a szegődményeseket, a tiszteletbeli tisztségviselőket és az új táblabírákat. A táblabírák kinevezése volt az utolsó mozzanata a tisztújítás ünnepélyes befejezésének, amelynek során az új tisztségviselők letették hivatali esküjüket, az alispán átvette a megye pecsétjét, a főjegyző megkapta a levéltár, a főadószedő pedig a pénztár kulcsát, és az új tisztikar hivatalba lépett.


Összeállította: Molnár András

 A kék címkékre kattintva további információkat talál!


Olvassa el az EZER ÉVES ZALA további híreit, barangoljon a történelmi megye területén, böngéssze át a jubileumi programokat! 

A Zalai Hírlap cikkei

A jubiláló megye honlapja