Becsüljük értékeinket

Márfi Gyula szerint István egyházalapító munkájának jelentőségét jól szemlélteti Magyarország alaptörvénye, amely úgy fogalmaz: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” – Nagyon lényegesnek tartom, hogy Szent István királynál az állam és az egyház nem egymástól elválasztva jelenik meg. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nem állandósítható az az egybefonódás, amely a kort jellemezte, hiszen az úgynevezett államegyháziság nem szerencsés struktúra: sem az, amikor az állam dönt minden egyházi kérdésben, sem az, amikor az egyház veszi át a tipikusan állami feladatokat, például részt vesz a kormányzásban. De a másik véglet, az állam és az egyház teljes szétválasztása sem szerencsés, mivel ugyanaz az ember, aki tagja valamelyik egyháznak, az államnak is polgára.

Államnak és egyháznak mindenképpen együtt kell működnie az ország érdekében, tehát nem lehet a kettőt összemosni, de nem szabad szétválasztani sem. Ha ugyanis az állam semleges, közömbös a polgár hitével, vallásával és az ebből fakadó erkölcseivel szemben, akkor előbbutóbb semlegessé válik magával a polgárral szemben is – fogalmaz az érsek. Mint mondja, ő maga nem szereti a szélsőségeket, s ebben a kérdésben is az arany középutat képviseli.

– Az állam szerepe természetesen nem az, hogy előírjon egy vallást a polgároknak. Minden olyan vallás, hit követhető, amelyik az általános erkölcsi törvényekkel és az állampolgári kötelességekkel nem ellenkezik, sőt, az ilyen vallásokat a lehetőségek szerint támogatni is kell. Szent István jó példát adott: ő alapította az első 10 egyházmegyét, kolostorokat létesített, továbbá elrendelte, hogy 10 falunként építsenek templomot, sőt, ezek berendezéséről is gondoskodott. – A kereszténység felvétele mennyiben járult hozzá az állam megerősödéséhez, fennmaradásához? – kérdezzük.

– Mivel Európa és Bizánc is keresztény volt, szinte biztos, ha nem vesszük fel a kereszténységet, akkor a magyarság éppúgy eltűnt volna a történelem színpadáról, mint például az avarok vagy a hunok. Fontos megemlíteni: az akkoriban óriási európai tekintélynek örvendő Szent Adalbert prágai püspöknek nagy szerepe volt abban, hogy Istvánt elfogadják és a bajor hercegi családból származó Gizellát feleségül adják hozzá. Hiszen Európában akkor még ismerték „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” imát. Szintén nagy szerepe volt a keresztény magyarok európai elismertetésében a franciaországi Gerbert- apátnak, akiből aztán II. Szilveszter pápa lett, s aki III. Ottó német-római császár tanítója volt.

A pápai koronával (s a pápával közeli kapcsolatot ápoló Ottó hozzájárulásával) sikerült elérni azt, hogy Magyarország önálló birodalomként került fel Európa térképére, és nem a Német-római Császárság vazallusaként. Márfi érsek úgy tapasztalja, sokan vannak manapság jó szándékú magyar emberek, akik azt vallják, hogy a kereszténység felvételével elveszett az ősi magyar virtus. Ám a kereszténység mindenképpen magasabb rendű a pogányságnál. A manapság egyre népszerűbb panteisztikus istenkép – amely Istent azonosítja a világgal, például egyes Babba Mária-kultuszokban figyelhető meg ilyen tartalom – nem egyeztethető össze a keresztény tanítással, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ilyen lett volna az ősmagyarok hite.

– Akik a kereszténység felvétele előtti ősmagyar virtust olyan nagyra tartják, azok túlértékelik a pogány magyarság erkölcseit. Biztosan voltak a népünknek kiváló tulajdonságai a kereszténység előtt is, de ne felejtsük el, hogy akkoriban jártuk be Európát, és finoman fogalmazva nemcsak építettünk, hanem pusztítottunk is. Én azt gondolom, a népünk sajátos értékeit kellene megbecsülnünk, hiszen ez volt Szent István szándéka: ő a kereszténység felvételével azt is megakadályozta, hogy a magyar németté váljon és kultúránk beolvadjon.

Így maradhatott meg a tipikusan magyar kultúra (például költészetünk, táncaink, zenénk, képzőművészetünk, népviseletünk), amelyet ma is ápolnunk kell. Nagyon fontosnak tartom, hogy a magyarságunkat próbáljuk az Európai Unióban is közkincscsé tenni. Vigyázva arra, hogy a fajimádat és a fajgyűlölet veszélyeit elkerüljük, akárcsak a kozmopolita globalizmusét. Itt is az arany középutat tartom üdvözítőnek: legyünk jó magyarok és jó európaiak! – hangsúlyozza az érsek. Márfi Gyula meggyőződése szerint úgy kell viselkedünk a hozzánk érkező idegen népekkel, hogy azok jó emlékekkel térjenek haza. Így megerősödik a világban az a vélemény, hogy a magyar egy kedves, szeretetreméltó nép.

– Szeretni Európát, szeretni a világot, de megőrizni a magyarságot – a veszprémi érsek ezt tartja a követendő útnak, és az augusztus 20-ai ünnep legaktuálisabb üzenetének.