Tíz éve döntős volt a ZTE FC

2020.05.25. 19:49

A Magyar Kupában ez az ezüst az egerszegi klub legjobb eredménye (képgalériával frissítve)

Nagy napjait élte tíz évvel ezelőtt a zalai és az egerszegi sport, hiszen a ZTE FC labdarúgói történetük során először a Magyar Kupa döntőjére készülhettek, miközben a Zalakerámia-ZTE KK megkezdte bajnoki döntős sorozatát a Paks ellen. 2010. május 26-án a ZTE FC és a Debrecen a Puskás Ferenc Stadionban mérkőzött az MK-trófeáért, ami keletre került, ahogy abban az évben a bajnoki cím is.

Kerkai Attila

A labdarúgó Magyar Kupa tíz évvel ezelőtti döntőjében a sportág két vidéki fellegvárának csapata mérkőzött. A Debreceni VSC akkortájt élte aranykorát, hiszen sorozatban nyerte a bajnoki címeket (2005, 2006, 2007, 2009, 2010, majd 2012 és 2014) és túl volt három kupagyőzelmen (1999, 2001, 2008) is. Herczeg András együttese uralta a magyar futballt, sőt, a kérdéses szezonban a Bajnokok Ligája csoportkörébe is bejutott.

Artjoms Rudnevs (fehérben) vesz lendületet debreceni védők között
Fotó: Ohr Tibor / Archív

Ugyanakkor a ZTE FC, ha nem is számított kiscsapatnak (elvégre 2002 bajnokáról beszélünk) mindenképpen kevésbé számított esélyesnek az összecsapás előtt.

A rutinos edző, Csank János vezette egerszegiek a Hévíz, majd a PMFC (hosszabbítás után…) legyőzése után jutottak a nyolcaddöntőbe. Ott a szombathelyi Haladás következett, melyet a ZTE FC 3-1-es összesítéssel (2-0, 1-1) búcsúztatott, majd a negyeddöntőben a Szigetszentmiklóson 6-1-gyel (3-0, 3-1) lépett túl a kék-fehér alakulat. Az áprilisi elődöntőben egy patinás klub, az Újpest várt a ZTE-re. Az első találkozón, a fővárosban Balázs Zsolt góljával a Csank-csapat győzött, az egerszegi visszavágón pedig nem született gól (0-0), így a ZTE FC története során először készülhetett kupadöntőre!

A 2009/2010-es bajnokságban a ZTE markáns együttesnek számított, hiszen sokáig versenyben volt a dobogóért is, de a hajrában volt pár meccs, amin pontokat vesztett, így odalett az érem. Végül az 5. helyen zárt a csapat, melynek gerincét rutinos játékosok alkották. Kezdve a kapus Vlaszák Gézával és a szélsőhátvéd Kocsárdi Gergellyel, majd folytatva a sort a védelemben Matej Mijatovic-csal, Máté Péterrel, míg egy sorral előrébb Marian Sluka, Horváth András és Djordje Kamber futballozott többek közt, elöl pedig egészen jó csatárduó, Artjoms Rudnevs és Darko Pavicevic harcolt a gólokért. A szezonban a Videoton futballistája, Nemanja Nikolic végzett a góllövő lista élén (18), a második pozícióban a lett válogatott Rudnevs zárt 16 találattal, a montenegrói Pavicevic 13 gólig jutott.

A regnáló szövetségi kapitány, a holland Erwin Koeman segítői körében a Puskás-stadion lelátóján
Fotó: Ohr Tibor / Archív

A ZTE FC tehát nem volt favorit, de esélytelennek sem számított a döntő előtt, a csapatban benne volt a potenciál. 2010. május 26-án Debrecenből és Zalaegerszegről is sok szurkoló indult a fővárosba: a Puskás-stadionban 5000 néző foglalt helyett, és köztük nagyjából 1500-1500 ember a két megyeszékhelyről érkezett. A lelátón ott volt az Erwin Koeman vezette magyar labdarúgó-válogatott is, amely a következő fellépésére készült.

A mérkőzésen a DVSC a 30. percre már 2-0-s előnybe került, de zalai részről Pavicevic még a szünet előtt fejjel szépített. A végig változatos találkozón a DVSC-s Coulibaly a 68. percben növelte csapata előnyét, de két percre rá Rudnevs óriási gólt ragasztott a kapuba (3-2).

Az akkor 22 éves Rudnevset azon a nyáron a lengyel Lech Poznan vásárolta meg a ZTE-től, aki onnan hamarosan a Bundesligába, a Hamburg együtteséhez igazolt, a későbbiekben pedig játszott még Kölnben is. Mindezt csak amiatt említettük meg, hogy érzékeltessük: akadtak akkor is értékes játékosok a magyar mezőnyben, így a ZTE-ben is.

Visszatérve a kupadöntőre: a csereként beállt holland Prince Rajcomar a 86. percben a Verpeczről kipattant labdát hatalmas helyzetből mellé lőtte. A ZTE FC nem tudott egyenlíteni, hogy életben tartsa még kupagyőzelmi esélyeit, de így is helytállt a fináléban.

Csank János sem lehetett boldog a lefújás után
Fotó: Ohr Tibor / Archív

Csank János vezetőedző a második kupagyőzelmére készült (a Békéscsabával sikerült neki 1988-ban, de többször is szerepelt a fináléban csapataival), nem véletlenül nyilatkozott így a meccs után:

– Kissé kellemetlen számomra ez a szituáció, hiszen az FTC ellen kétszer, az Újpesttel szemben pedig egyszer vesztettem már kupadöntőt. Igaz, a Békéscsabával egyszer nyertem is. Jó csapatot kaptunk döntőben, de főleg a második félidőben játszottunk jobban. Az utolsó ziccer a miénk volt és mindkét csapat harcolt. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek bennünket, hogy eddig eljutottunk, a vezetőknek, a szurkolóknak és a játékosoknak. Szeretném felajánlani ezt az ezüstöt a nemrég elhunyt Gonda Laci barátom emlékére és mindazoknak, akik szurkolnak nekem.

A győztes Debreceni VSC csapatának szakvezetője, Herczeg András elégedetten összegezhetett, hiszen pontosan 100 évvel az első labdarúgó Magyar Kupa-döntő megrendezése után nyert ismét trófeát együttese.

– Nagyon jó mérkőzést játszottunk a ZTE-vel, hiszen sok helyzet adódott, sok góllal, és 3-1 után sem nyugodhattunk meg. Méltó volt ez a döntő a századik évfordulóhoz. Úgy gondolom, nagyon nagy dolog, hogy minden megnyerhető hazai trófeát megszereztünk ebben a szezonban.

Képünk a ZTE-szurkolók egy csoportját örökítette meg 2010. május 26-án este a Puskás Ferenc Stadionban Fotó: ZH-Archívum

A ZTE FC kapuját az a Vlaszák Géza védte, aki ma a csapat kapusedzője. Ő tíz év távlatából így emlékezett vissza a fináléra:

– Azt gondolom, nagyon jó csapatunk volt, Csank János remekül rakta össze a gárdát. Azon a meccsen a remek erőkből álló Debrecen ellen jó periódusaink voltak, csak a végén sajnos nem jött már a gól. Nekünk kellett volna nyerni, kár, hogy nem sikerült, ezért fájó is ez az emlék. Ugyanakkor szép is, hiszen nagyon sok szurkolónk volt a lelátón a fővárosban, akik mellettünk álltak. A klub történetének pedig egy fontos eseménye ez a döntő, amire máig szívesen gondolok.

Ezek is érdekelhetik