Zlatko Dalic, a vb-döntős horvát kapitány ismeri a magyar ambíciókat

A Marco Rossi vezette magyar csapat előtt nehéz, de talán nem reménytelen feladat áll: az első két hely valamelyikének megszerzése az ötösön belül. A gárda csütörtökön szlovákiai vendégszerepléssel rajtol, majd vasárnap éppen a vb-ezüstérmes horvátokat fogadja.

– Már nyolc hónapja, hogy Horvátország ezüstérmet szerzett a vb-n. Vannak még „utórezgések” a tornáról? – szólt az első kérdés, amit elektronikus levélben tettünk fel a szakembernek, s ő is így válaszolt:

– A 2018 nyarán történtek, az ünneplés állomásai felülmúlhatatlanok. Úgy érzem, a horvát emberek még mindig boldogok az akkori fantasztikus szereplésünk végett, illetve amiatt, hogy az egész világon láthatták az egységet, melyet mutatott az ország. Egy ekkora sikert soha nem lehet elfelejteni, mindez a válogatott játékosainak és a szakmai stáb tagjainak is vastag betűvel került eddigi karrier-jegyzékébe. Persze, a világ nem állt meg a tavalyi vb-vel, következnek az újabb kihívások. Szurkolóinknak ismételten bizonyítanunk kell, hogy a lehető legmagasabb szinten képviseljük az országunkat. Ugyanakkor nyomatékosítani kell azt is: nem fogunk ezentúl minden nagy versenyről éremmel a kezünkben hazatérni.

– Az utóbbi hónapokban „Álmaink Oroszországa” című kötetének bemutatója apropóján járta Horvátországot. Mit tapasztalt az emberek részéről?

– Őszintén megleptek, természetesen pozitív értelemben a reakciók, illetve az, amilyen mértékben érdeklődnek a könyv iránt. Ebből is tudtam leszűrni, hogy egyfajta eufória még mindig tart. Mindenki minden részletre kíváncsi még mindig, ez tényleg hihetetlen és leírhatatlan. Hozzátenném, amíg mi Oroszországban voltunk, ott elképzelni sem tudtuk, milyen légkör alakult ki azokban a hetekben a válogatott körül idehaza. Amikor hazatértünk, azóta tapasztalhatjuk lépten-nyomon, milyen büszkék ránk, a válogatottra és a megszerzett ezüstéremre.

– Most már az Eb-selejtezők kapcsán beszélgetünk. Hogyan látja, milyen az együttese megítélése szakmai berkekben?

– Inkább úgy fogalmaznék: meg kell felelnünk a titulusnak, hogy a világ egyik legjobb válogatottja vagyunk. A Nemzetek Ligájának már egy valamelyest megfiatalított csapattal futottunk neki, és úgy érzem, az idő rövidsége ellenére most felkészülten vághatunk neki az Eb-kvalifikációs ciklusnak, amiben – legyünk őszinték –, sokat hibázni nem lehet. Horvátország csoportja favoritjának számít, de tényleg respektálnunk kell, hogy három olyan ellenfelünk lesz az elkövetkezendő hónapok során, amelyek ott voltak a legutóbbi kontinensviadalon Franciaországban, mi több, csoportjukból tovább is jutottak. Először éppen a magyarokhoz utazunk idegenbeli fellépéseink alkalmával, és roppant nehéz találkozó elé nézünk. Tudjuk, hogy a magyar csapatnak nagy ambíciói vannak a kijutással kapcsolatban, hiszen az EURO 2020 egyik házigazdája éppen Budapest lesz. Ráadásul olyan helyzetben vagyunk, hogy ellenünk mindenki hatványozottan küzd majd, mert a vb-második ellen szeretnék megmutatni tudásuk javát. Bízom ugyanakkor az együttesemben, és igencsak optimistán tekintek a selejtezősorozat elé.